idezojelek

Háborús uszítók és békepártiak

Önbecsapás a fegyverszállításoktól remélni az öldöklés végét.

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó
Cikk kép: undefined
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szerintük tehát az a békevágy legtisztább kifejeződése, ha minél több fegyvert szállítunk a térségbe, amikkel az utolsó ukrán katona elestéig leckéztetni lehet az agresszort, hogy végleg elmenjen a kedve a határok átrajzolgatásától. Csakhogy ez ostobaság és önbecsapás egyszerre. Ostoba, aki úgy akar rendezni egy konfliktust, hogy nem veszi figyelembe valamelyik érintett szempontjait. Márpedig Putyint még senki meg nem kérdezte, meg nem hallgatta, miért nyúlt a háború eszközéhez. Az teljesen természetes mindenki számára, hogy az ukránok jogosan védik a hazájukat a betolakodóktól. Ám ha azt akarjuk, az agresszor fejezze be az agressziót, nem elégedhetünk meg a fantáziánk, múltbéli tapasztalataink, netán természetfeletti képességeink vagy Istentől eredő bölcsességünk által kitalált magyarázatokkal. Olyanokkal, hogy Putyin vissza akarja állítani a Szovjetuniót, hogy el akar foglalni minden volt szocialista országot vagy egyszerűen csak ő a patás ördög, aki világuralomra tör.

Azt gondolom, ennél egy baloldali is többre lenne képes, ha használná az eszét. Ha nem csapnák be magukat idegen érdekek szolgálatában, rájönnének szerte Európában, hogy a kontinens gazdaságának, versenyképességének tönkretétele helyett tárgyalni kellene a felekkel. Ehhez pedig azonnali tűzszünetre van szükség, holnaptól ne haljon meg egyetlen ember sem meggondolatlan hatalmi törekvések miatt. És tárgyalóasztalhoz kell kényszeríteni minden érintettet, ahonnan nem állhatnak fel addig, amíg ki nem találtak egy olyan megoldást konfliktusukra, amelyet mindannyian el tudnak fogadni. Be kellene látni, hogy ennek az elképzelésnek csak a háború elhúzódása, eszkalációja, a tényleges világháború kitörése, az atomháború réme az alternatívája.

A józan eszét vesztett baloldalon azzal is szoktak érvelni, hogy ez a békepártiság Putyin malmára hajtaná a vizet, hiszen a háború jelen állásánál a békekötés nem más, mint a területrablás törvényesítése. 

De ahhoz, hogy igazán emberséges megoldásra jussunk, szakítani kellene a moralitás és az okoskodás összekeveréséből származó önteltséggel. Amikor békét akarunk, egyáltalán nem akarjuk megszabni a béke feltételeit. Nem akarjuk megmondani, mi legyen a tárgyalások végeredménye, nem akarjuk mi diktálni, miről tárgyaljanak. Ez nem a mi dolgunk, nem vagyunk sem tanácsadók, sem jósok. Azt viszont követeljük, hogy mindkét oldalon hagyják abba az öldöklést, és azonnal üljenek tárgyalóasztalhoz. Ezt kellene elősegítenie az önmagára oly büszke Nyugatnak, nem pedig újabb és újabb fegyverszállításokkal súlyosbítani az amúgy is tragikus ukrajnai állapotokat.

Erre viszont azt szokták felhozni a globalista nemzetközi baloldal idiótái, hogy mi bajunk van nekünk magyaroknak a nyugati segítségnyújtással, amikor mi is csak abban reménykedtünk 1956-ban, amikor szabadságharcunkat vívtuk a szovjet tankok ellen. Mindamellett, hogy az ilyen véleményt megfogalmazók többsége idehaza éppen azoknak a szellemi és politikai örökösei, akik annak idején a forradalom leverésére kérték az emlegetett tankok irányítóit, azért is undorító ez a megközelítés, mert rajtunk nem egyszerűen nem segített a Nyugat, hanem saját érdekei szempontjából jobbnak találta, ha marad a térségben egy konszolidált szovjet rendszer. Vagyis eladtak bennünket. Csak halkan jegyzem meg, hogy azokban a tankokban jelentős számú ukrán származású személyzet is szorgoskodott. Ennek ellenére a mi békevágyunk nem arra ösztökéli a Nyugatot, hogy árulja el Ukrajnát, hanem éppen azt várjuk, mentse meg a további áldozatoktól, segítse elő a béketárgyalások megkezdését. Ne öntsön több olajat a tűzre, hanem segítsen eloltani azt.

Pesszimistább honfitársaim sokszor naivnak tartanak ezért a pacifizmusért, mondván, Orbán Viktornak van igaza, magunkra maradtunk a Vatikánnal a béke akarásában. De ne feledjük el, már két béketerv is készült, és igaz, hogy ezeket egyelőre semmibe veszi az USA, a NATO és az Európai Unió is, de könnyen változhat a helyzet. Berlinben már több tízezres tüntetés volt a minap, egyre több országban nyílik ki a szeme, erősödik meg a hangja azoknak, akikre nem hat a háborús uszítás propagandája. Ha mindenütt mi leszünk többen, a háborúpárti politikai vezetés is mindenütt kénytelen lesz reagálni. Legalább jól felfogott érdekből, hatalmuk megőrzése céljából csak rájönnek, hogy nem árt néha mégis hallgatni a választópolgárokra.

Borítókép: tűzszünetet, béketárgyalásokat és az ukrajnai fegyverszállítások leállítását követelő tüntetők Berlinben 2023. február 25-én, egy nappal az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború első évfordulója után (Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.