Gyurcsány néhány hete keményen nekiment Karácsony Gergelynek. Felrótta neki visszalépését Márki-Zay javára az előválasztáson, amivel szerinte feleségét, Klárikát az árnyékba lökte a már alája képzelt miniszterelnöki székből. De az sem tetszett a baloldal képzelt vezérének, hogy hiába ültette be embereit Draskoviccsal, Gy. Németh Erzsébettel az élen a főpolgármestert gúzsba kötő pozíciókba, az mégsem úgy muzsikál, ahogy elvárják tőle. Ambíciói kimerülnek a Blaha Lujza tér felújításában, nem érti meg, hogy Budapest szervezett politikai közössége lehetne a kiindulópontja egy szabad Magyarország megteremtésének – ez magyarra fordítva azt jelenti, ide kell koncentrálni a kormánybuktatásra szánt erőforrásokat –, következésképpen nem teljesíti azt a hazafias kötelességét, hogy belevigye a kormányellenes küzdelembe a fővárost. Nem is biztos, hogy jövőre őt támogatják majd az önkormányzati választásokon, lengette be a selyemzsinórt a szemlőhegyi ripacs. Világos, tiszta beszéd. Ha a DK ellenállást hirdet, blokád alá veszi a kormányt, akkor a dróton rángatott főpolgármester sem lóghat ki a sorból. Rá kell ébrednie, hogy sok tekintetben rossz úton jár, sziszegte egy tartótiszt megátalkodottságával Gyurcsány Karácsony képébe vésztjóslóan.
És láss csodát! Két hétnek is alig kellett eltelnie, Gergő, ez a bájos plüssmaci felébredt téli álmából, kiállt a rivaldafénybe, és meghirdette a főváros ellenállási mogalmát, adóblokádot hirdetett a kormány ellen, és még be is perelte a szolidaritási adó mértékének jogtalansága miatt.
Nem mondta ki, de gyakorlatilag önkritikát gyakorolt, megbánta eddigi tehetetlenségét, lapulását, és elfogadta a ráosztott politikai stróman szerepét, ő lett a dollárbaloldal kormánybuktató törekvéseinek egyik élharcosa. Hogy van-e ennek bármi értelme, vezet-e bármiféle eredményre olyan adó befizetésének a megtagadása, ami eleve be sem folyik a főváros kasszájába, hiszen az államkincstár azt eleve levonja a járandóság utalása előtt, nem is annyira érdekes. Az sem lényeges, mire mennek egy olyan sosem volt per során, amitől hozzáértő jogászok is a fejüket vakarják. Van azonban egy nagyon lényeges kérdés: Hová tűnt a pénz? Pestiesebb kifejezéssel élve, hol a lé?
Tarlós István 214,2 milliárd forintos megtakarítással adta át a kasszát. Az iparűzési adóbevételek évről évre nőttek húsz-harminc milliárd forinttal, idén a növekmény csaknem nyolcvanmilliárdra rúgott. És most kiáll Karácsony Gergely a mikrofonok elé, hát kellett ez nekem arcot vág, és közli, nincs miből befizetni az adókat.
Eddig folyamatosan arról sírdogált, hogy a kormány kivérezteti az önkormányzatot, majd épp akkorra időzítve, amikor a kormány szinte elfelezte intézkedéseivel a főváros rezsiköltségeit, belevicsorog a kamerákba, hogy nem „hajlandó tovább finaszírozni az államot”. Közösségi közlekedésre nincs pénz, de a negyvenhét léhűtő tanácsaira busás javadalmazásért van. Ennyire nem drága a sárga festék sem, amivel lassan a Tejútra is biciklisávot fest ez a politikai értelemben semmirekellő nímand. Ezért szerényen javasoljuk neki, ahelyett, hogy bűncselekményre buzdít az adózás megtagadásával, inkább számoljon el a fővárosiak pénzével. Gyurcsány úgysem bocsát meg neki.
Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: Havran Zoltán)





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!