Nincs olyan hét, hogy – a híreket figyelve – ne villanna eszembe Kertész Imre kíméletlenül őszinte és végtelenül igaz mondata a Végső kocsmából: „Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja.” Nobel-díjas írónk Európa iszlamizációja örvén vetette papírra e sorokat Berlinben valamikor 2001 és 2009 között, tehát még bőven a 2015-ös nagy népvándoroltatás előtt. Ám, ahogyan az a legnagyobbakkal gyakorta megesik, gondolata mélyebb, általánosabb érvényű, mintsem csak a muszlim térhódításra vonatkozzon. Egyetlen mondatba sűríti az európai fősodor öngyilkos politikáját, amely a szemünk láttára süllyeszti el egykorvolt nagyszerű civilizációnkat. Ugyanaz a gondolati, erkölcsi torzulás fojtogat minket életünk más területein is, mint amelyik a kultúránkat megvető idegenek millióit ránk eresztette.
A saját ellenségeit imádó civilizáció…
Olvassuk csak a híreket! „A hétvégén leállt az utolsó három aktív atomerőmű Németországban. Ennek már tavaly év végén meg kellett volna történnie, ám elhalasztották az ukrajnai háború okozta energiaválság miatt – írja az Euronews. Münchenben ezrek ünnepelték az egyik ilyen erőmű, a várostól hetven kilométerre délre lévő Isar 2 bezárását. A város polgármestere, Dieter Reiter kijelentette, a jövőt nem atomenergiának hívják; a jövő neve: megújuló energia.” Hát persze. Meg ahogy azt Móricka elképzeli. S mindeközben Németország a franciáktól vásárol – atomerőművekben megtermelt – villamos energiát.
Természetesen Németország úgy végez magával, ahogyan óhajt. Ha tetszik, hintsen minden talpalatnyi földjére szélturbinákat, hajrá! Ám történelmi ismereteink arra intenek minket: a német állam divatos elmebajait előbb-utóbb nálunk is kötelezővé szokták tenni. És lám: errefelé is egyre-másra színezik át magukat zölddé az egyszázalékos baloldali törpepártok, és veszett dühvel próbálnak gáncsot vetni a paksi atomerőmű bővítésének, a debreceni akkumulátorgyárnak vagy éppen megbízhatatlan, végső soron környezetkárosító szélerőművekkel akarják megszórni az országot.
„Mit eredményezne, ha – ahogy ma elképzelik az unió vezetői – az unió összes energiaigényét szél- és napenergiával akarnák kielégíteni? Napelemmel egy Dánia nagyságú, szélerőművekkel pedig egy Nagy-Britannia nagyságú területet kellene lefedni. Emellett az ingadozások kiegyenlítésére egy olyan akkumulátorparkot kellene létrehozni, ami – Elon Musk akkumulátorával számolva – az Európai Unió több évtizednyi GDP-jét emésztené fel, ráadásul tíz év után az egészet ki kellene cserélni” – írta Lóránt Károly a Magyar Hírlapban. Mindhiába. De írhat bármit például Wade Allison, az Oxfordi Egyetem professor emeritusa is A szélenergia alkalmatlansága című művében, hivatkozhat számításokra, tényekre – fanatikusokat észérvekkel meggyőzni lehetetlen. Ezért inkább Németország kényszerzubbonyba bújik, leállítja atomerőműveit, fölszámolja önmagát.