Nem politikai hipochonder az, akinek a nyugati baloldal dühödt és irracionális nyomulásáról, tombolásáról egyre többször jutnak eszébe George Orwell örökbecsű művei. Olyan védhetetlen álláspontokat próbálnak trendinek, fősodratúnak, követendőnek beállítani, amelyeknek a józan ész mindenképpen ellentmond.
Hisz épeszű-e az az ember, aki szerint a háború a jó, az elérendő cél, a béke pedig a rossz, s azok, akik a békés megoldásokat szeretnék elérni, üldözendők, továbbá különféle szankciókkal sújtandók?
A legfrissebb kollektív megkergülési fejleményekről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter számolt be, amikor az európai uniós külügyminiszteri tanács ülése utáni sajtótájékoztatóján arról beszélt: leginkább háborús hangulatként írható le, amit a tanácskozáson tapasztalt, amelynek részeként a döntő többség szerint még több pénzért még több fegyvert és még gyorsabban kell Ukrajna rendelkezésére bocsátani. Hozzátette: ez a háborús hangulat magában foglalja azt, hogy a béke mellett szólók továbbra is politikai és verbális támadások alatt állnak.
Mondhatnánk persze, hogy nincs ebben nagy csoda, hisz csak folytatódik a háborúpárti üvöltő dervisek ön- és közveszélyes akciósorozata, amellyel ha törik, ha szakad, ki akarják végezni Európát. Az orwelli hangolású, a racionalitást támadó abszurditások mögött azonban szinte mindig opportunista, sőt korrupt jelenségek vannak.
Így muszáj feltenni a kérdést: biztos, hogy csak az Európai Parlament képviselői vannak a fejük búbjáig korrumpálva?
Az európai uniós vezető tisztségviselők, politikusok jelentős része ugyanis mintha nem lenne ura a saját szavainak, döntéseinek, s kizárólag a valakiknek való megfelelni vágyás uralná cselekedeteiket. Ha a békepártiak elleni véresszájú kirohanásokat összevetjük a jelenlegi harcias washingtoni kormányzati büntető retorikával, nyilvánvalónak tűnik, hogy a korrumpálási ügyben is Amerikából fúj a szél, illetve már inkább hurrikán.
Nem lógott ki a hisztérikus, a békepártiságot támadó sorból az az interjú, amit a magyar külügyminiszter volt kénytelen elszenvedni a napokban a BBC Hard Talk műsorában. Ha újságíróiskolákban demonstrálni kellene, miként nem szabad egy demokráciában bánni az interjúalanyokkal, ezt mindenképpen lehetne ajánlani oktatóanyagnak. A műsorvezető egy pillanatig sem próbált úgy tenni, mintha semleges és tárgyilagos pozíciót foglalna el bármely kérdésben, hanem nyíltan és büszkén ellenséges volt több mint húsz percen keresztül.
Mintha a történelem sötét lapjait idézve megelevenedett volna a nyilas számonkérőszék vagy a rákosista vallatószobák hangulata, és a BBC stúdiójában landolt volna.
A sztálinista koncepciós perek főügyészének, Visinszkijnek a babérjaira törő riporter nem kérdezett, hanem folyamatosan vádolt előre lejegyzetelt forgatókönyv alapján, s olyan támadó stílust vett föl, ami méltatlan egy nagy múltú csatornához.