A világban dúló liberális őrületet csak a baloldal saját fegyverével, a hálózatosodással lehet legyőznie a jobboldalnak. A nemzeti erők összekapcsolódását szolgálja az Európában immár másodszor Budapesten megrendezett CPAC Hungary is. Néhány nappal a pápalátogatás után ismét Budapestre szegeződik majd a világ szeme, a CPAC miatt ugyanis az Egyesült Államoktól Japánig, Brazíliától Olaszországig a jobboldal vezető politikusai, influenszerei, újságírói, háttéremberei érkeznek e héten Magyarországra. Ennyit a magyar kormány nemzetközi elszigeteltségéről.
A CPAC Hungary nem titkolt célja a világ nemzeti szellemiségű erőinek, a saját állami szuverenitásukat őrző, a józan észt képviselő közösségek összefogásának elősegítése.
A világot a nemzeti identitások, szokások különbözősége teszi színessé, míg a genderizmus, woke-izmus ideológiája homogenizáló, és mindenhol fantáziátlan egyformaságot teremtene. A baloldali, neomarxista társadalompolitikai kihívások újabb és újabb ügyeket kreálnak: miután a nyugati társadalmakban elérték a homoszexuálisok házasságának elismerését, és hogy gyermeket fogadhassanak örökbe, mindig újabb és újabb követeléseket támasztanak. Ma már ott tartunk, hogy a pedofíliát próbálják relativizálni. Ezért is fontos, hogy a baloldal társadalommérnökeit mindenhol a háttérbe kell szorítani.
A liberalizmussal vagy épp a szocializmussal szemben a konzervativizmus nem ideológia, hanem szociális, politikai és erkölcsi, kulturális eszmerendszer.
A konzervativizmus tehát nem ismer földrajzi határokat, így nem is okozhat gondot, hogy a magukat konzervatívnak valló politikacsinálók; influenszerek, publicisták, különböző agytrösztök munkatársai, vezetői – bárhol is éljenek a világon – kiváló kapcsolatot építsenek ki egymással. Az aktuálpolitikai vagy épp gazdaságpolitikai kérdésekben lehet, hogy mást gondol egy amerikai és egy magyar jobboldali konzervatív, de az alapok, a kiindulópontok ugyanazok. Az Isten, haza, család egysége, amely a tavalyi budapesti rendezvénynek volt a szlogenje, tökéletesen leírta a nemzeti erők találkozási pontjait. Ezt a hármas egységet ugyanis minden jobboldali szellemiségű ember magáénak vallja a földön.
Az idei jelmondat, az Együtt erő vagyunk! olyan üzenet, amely közös, globális jobboldali fellépést fejez ki a progresszívek kihívásaival szemben. Ugyanis a radikális baloldal újabb és újabb támadást intéz a nemzeti hagyományok, a vallás és a család ellen. A woke- és a genderőrület is bizonyítja: nincs megállás, bármikor sutba dobják a józan észt, a biológiai törvényeket és az általános emberi erkölcsi normákat is. Orbán Viktor miniszterelnök, aki tavaly és az idén is a CPAC Hungary fő szónoka, nem véletlenül mondta 2022-es beszédében, hogy a jobboldalnak a saját szabályai szerint kell játszani, nem szabad elfogadni a mások által kínált utat, mert „aki az ellenfelei szabályai szerint játszik, az veszít”.
Ez azt is jelenti, hogy proaktívnak kell lenni: kerítést kell építeni, kemény szabályokat kell hozni az illegális migráció megakadályozására, szigorú gyermekvédelmi törvényt kell alkotni a kiskorúak genderérzékenyítésének kivédésére, és ki kell állni a béke mellett akkor is, ha az a nyugati háborús pszichózis időszakában nem túl egyszerű feladat. Mindezt úgy kell megtenni, hogy minden lépés mögött hatalmas társadalmi támogatottság álljon.
Ugyanis a népszavazásokon, nemzeti konzultációkon megszületett, politikai szekértáborokon átnyúló felhatalmazás megkérdőjelezhetetlen legitimációt nyújt ahhoz, hogy a kormányzat végigvigye az akaratát.
Tehát nem pusztán a Fidesz–KDNP választói támogatottsága töretlen az elmúlt tizenhárom évben; a kormányzó erő a nemzeti ügyeket, a nemzeti egyetértést is képviseli. A magyar jobboldalon azt szeretnénk, hogy a világ más pontjain egyre több hasonló ars poeticájú kormányzat alakuljon, mint a magyar kabinet. Ehhez együttműködésre és nyitott partnerekre van szükség. A rendszerváltozás idején, a kommunista diktatúra összeomlásakor senki nem gondolta volna, hogy néhány évtized múlva a magyar jobboldal politikai teljesítménye egyfajta mintává válik a világban.
A kommunizmus évtizedeit és a rendszerváltozás utáni többéves posztkommunista-liberális kormányzást túlélve megtanultuk, hogy a józan ész vezérelte, keresztény jobboldal sikeres országot képes építeni a romok szisztematikus eltakarítása után.
Mi őszintén azt szeretnénk, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában kormányzati szinten dúló progresszív liberális őrületet leváltó, a nemzeti hagyományokat, tradíciókat erősítő kormányok kerüljenek hatalomra, hiszen ezzel hatékony szövetségeseket nyernénk a nemzetközi baloldali hálózatokkal és NGO-kkal szembeni küzdelmeinkben is. Ahogy nálunk, bárhol a világon meg lehet szervezni úgy az állami berendezkedést, ahol a család nem szivárványszínű, az apa az apa, az anya az anya, ahol ők ketten nevelik a gyermekeket, nem az iskolába beszabaduló „drag queenek”; ahol munkaalapú társadalom épül; ahol a vallás nem a múlt relikviája, hanem a cselekvő jelen része, és értéknek számít.
Természetesen az aktuálpolitikai kihívásokra is válaszokat keresnek a CPAC Hungary résztvevői. Elsősorban az ukrán–orosz konfliktus megoldása foglalkoztatja legjobban a világ közvéleményét. Téves az a megközelítés, hogy a Nyugat egységes lenne a háborús pszichózisban. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok baloldali, progresszív kormányzata, az Európai Unió vezetése és tagállamainak többségében a kormányzatok elkötelezettnek tűnnek a fegyverek és lőszerek Ukrajnába küldésében; kitartanak amellett, hogy csak Oroszország legyőzése jelentheti a konfliktus végét.
A Magyarország által javasolt fegyverszünet és a béketárgyalások elvetése egyet jelent az eszkaláció melletti kiállással. Csakhogy az Egyesült Államokban – immár történelmileg visszatérő – vita kezd kibontakozni arról, hogy a wilsoni „erkölcsi” reakció vagy épp a reálpolitikai megközelítés a helyes válasz a konfliktusra. A demokraták a wilsoni megközelítést választották, miközben a republikánusok oldaláról egyre inkább erősödik az a realista érvrendszer, hogy a béke elérése az elsődleges cél.
Elég csak arra gondolni, hogy Joe Biden legesélyesebbnek tűnő kihívója – amennyiben bírósági elítélésével nem akadályozzák meg az elnökségéért való indulását –, Donald Trump elég egyértelműen a tűzszünet és a béketárgyalások híve. Egyik lehetséges alelnök-jelöltje, a kiváló szónok, volt televíziós Kari Lake is tiszteletét teszi a CPAC Hungaryn. Nemrég kemény beszédben utasította el a háborús őrületet, hogy Bidenék százmilliárdnyi dollárt küldjenek Ukrajnának. Ez is bizonyítja, hogy Magyarország tűzszünetet sürgető véleménye egyáltalán nem elszigetelt álláspont.
Az amerikai jobboldalon egyre határozottabban látják, hogy a rövid távú – elsősorban energetikai és fegyvergyártási – gazdasági haszon helyett békére lenne szükség. Ugyanis a háború miatt újra ránk köszönhet a világpolitikai jégkorszak, a blokkosodás: Oroszország és Kína szövetsége egyre erősödik, a két hatalmas országgal szemben a Nyugat is „harci díszbe” öltözteti magát. Az ilyen geopolitikai helyzetek számunkra soha nem hoztak prosperitást, de az amerikai jobboldal – már csak Richard Nixon elnökségének öröksége miatt is – tisztában van vele, hogy a Moszkva–Peking-tengely nem lehet Washington stratégiai érdeke.
A CPAC Hungary tehát kiváló alkalom lesz arra, hogy egyre hangosabb legyen a konfliktus mielőbbi megoldása, a béke narratívája. Ehhez arra van szükség, hogy együtt tényleg erő legyünk, mert szerteszét a hangunk is halkabb.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője
