A konkrét ügy érdemi jogi részét nem érintve általánosságban elmondható, hogy az egységes felsőbírói gyakorlat alapján a közszereplőkről alkotott kedvezőtlen véleménynyilvánítás, értékítélet önmagában akkor sem alapoz meg személyiségvédelmet, ha túlzó, vagy felfokozott érzelmeket tükröz. A közéletben részt vevő személyeknek ugyanis számolniuk kell azzal, hogy politikai ellenfeleik (különösen választási időszakban) tevékenységüket, szereplésüket kritikával illetik és erről a közvéleményt tájékoztatják. A közélet szereplőinek el kell viselniük a személyüket kedvezőtlen színben feltüntető és tevékenységüket negatív módon értékelő véleményt, kritikát is. A politikai szereplést vállaló személyeknek számolniuk kell azzal, hogy tevékenységüket a más politikai, erkölcsi vagy szakmai álláspontot képviselő személyek kritizálni fogják, és eltérő véleményükről – különösen kampányidőszakban – a helyi lakosságot is tájékoztatják. A közélet szereplőinek a tevékenységüket érintő, sértő kritikát is el kell viselni, akkor is, ha az kifejezésmódjában indokolatlanul bántó vagy megalázó.
Fontos annak hangsúlyozása, hogy a közszereplők személyiségvédelme vonatkozásában a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságnak a Hans Dichand kontra Ausztria ügyben hozott ítélete alapján a fontos politikai személyeknek számolniuk kell azzal, hogy közhatalmi és egyéb tevékenységük a nyilvánosság számára megismerhetővé válik. A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik lényeges alapja. E tényt a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság a Skalka kontra Lengyelország ügyben is kifejezésre juttatta, oly módon, hogy a szólásszabadság nemcsak információkra, illetve eszmékre vonatkozik, ahogy azokat előnyösen nem bántónak vagy közömbösnek tekintik, hanem azokra is, akik sértegetnek, megbotránkozást keltenek vagy háborgatnak. Ezek a követelményei annak a pluralizmusnak, toleranciának, amely nélkül nem létezik demokratikus társadalom.
Az egyik legújabb vonatkozó döntésében a magyar Alkotmánybíróság (AB) rámutatott arra, hogy a fokozott alkotmányos védelem alatt álló közéleti véleményszabadság fókuszában elsősorban maguk a közügyek, nem pedig a közszereplők állnak, ezért a személyiségvédelem korlátozottsága nem csupán a hivatásszerűen közszereplést vállalók esetében érvényesülő szabály. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban a megszólalással érintett személy státusát sem: a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok esetében a személyiségvédelem korlátozottsága mindenki máshoz képest szélesebb körben minősül „szükségesnek és arányosnak”. Az ő esetükben a közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás főszabály szerint nem lehet alapja polgári jogi felelősségre vonásnak. A közéleti szereplők korlátozott személyiségvédelme kapcsán kiindulópont az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) sz. határozata. Az AB szerint a demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb; különösen ki kell tenniük magukat mások kritikájának.
