A konkrét ügy érdemi jogi részét nem érintve általánosságban elmondható, hogy az egységes felsőbírói gyakorlat alapján a közszereplőkről alkotott kedvezőtlen véleménynyilvánítás, értékítélet önmagában akkor sem alapoz meg személyiségvédelmet, ha túlzó, vagy felfokozott érzelmeket tükröz. A közéletben részt vevő személyeknek ugyanis számolniuk kell azzal, hogy politikai ellenfeleik (különösen választási időszakban) tevékenységüket, szereplésüket kritikával illetik és erről a közvéleményt tájékoztatják. A közélet szereplőinek el kell viselniük a személyüket kedvezőtlen színben feltüntető és tevékenységüket negatív módon értékelő véleményt, kritikát is. A politikai szereplést vállaló személyeknek számolniuk kell azzal, hogy tevékenységüket a más politikai, erkölcsi vagy szakmai álláspontot képviselő személyek kritizálni fogják, és eltérő véleményükről – különösen kampányidőszakban – a helyi lakosságot is tájékoztatják. A közélet szereplőinek a tevékenységüket érintő, sértő kritikát is el kell viselni, akkor is, ha az kifejezésmódjában indokolatlanul bántó vagy megalázó.

Fontos annak hangsúlyozása, hogy a közszereplők személyiségvédelme vonatkozásában a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságnak a Hans Dichand kontra Ausztria ügyben hozott ítélete alapján a fontos politikai személyeknek számolniuk kell azzal, hogy közhatalmi és egyéb tevékenységük a nyilvánosság számára megismerhetővé válik. A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik lényeges alapja. E tényt a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság a Skalka kontra Lengyelország ügyben is kifejezésre juttatta, oly módon, hogy a szólásszabadság nemcsak információkra, illetve eszmékre vonatkozik, ahogy azokat előnyösen nem bántónak vagy közömbösnek tekintik, hanem azokra is, akik sértegetnek, megbotránkozást keltenek vagy háborgatnak. Ezek a követelményei annak a pluralizmusnak, toleranciának, amely nélkül nem létezik demokratikus társadalom.

Az egyik legújabb vonatkozó döntésében a magyar Alkotmánybíróság (AB) rámutatott arra, hogy a fokozott alkotmányos védelem alatt álló közéleti véleményszabadság fókuszában elsősorban maguk a közügyek, nem pedig a közszereplők állnak, ezért a személyiségvédelem korlátozottsága nem csupán a hivatásszerűen közszereplést vállalók esetében érvényesülő szabály. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban a megszólalással érintett személy státusát sem: a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok esetében a személyiségvédelem korlátozottsága mindenki máshoz képest szélesebb körben minősül „szükségesnek és arányosnak”. Az ő esetükben a közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás főszabály szerint nem lehet alapja polgári jogi felelősségre vonásnak. A közéleti szereplők korlátozott személyiségvédelme kapcsán kiindulópont az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) sz. határozata. Az AB szerint a demokratikus államélet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb; különösen ki kell tenniük magukat mások kritikájának.

Személyes tapasztalat alapján kijelenthetem, hogy a fenti normák érvényesülnek a gyakorlatban is. Amikor Hagyó Miklós az úgynevezett bohócos plakátkampány kapcsán pert indított a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvánnyal (CÖF-CÖKA) szemben, az első fokú pernyertességét követően mind másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán, mind a Kúrián elutasították a keresetét. A legfőbb bírói fórum főbb érvei a korábban kifejtett szólásszabadságra és közéleti szereplők tűrési kötelezettségére vonatkoztak.

„Fellebbezésünk az alkotói szabadság védelmére épül, ami alkotmányos jogunk, és bár ez – érdekes módon – eddig főleg a balliberális oldal vesszőparipája volt, ebben az ügyben azonban mélyen hallgatnak” – nyilatkozta korábban a Magyar Nemzetnek az ElkXrtuk című film producere, Kálomista Gábor, aki az elveszített első fokú eljárást követően fellebbezést nyújtott be, miután a bíróság decemberben – Kálomista szerint kifogásolható pervezetéssel – Hann Endrének adott igazat. A producer kijelentette, folytatják az ügyet, akár a legvégső fórumig elmennek, amíg valamilyen módon nem születik olyan ítélet, amely az alkotói szabadságot tiszteletben tartja. Az, hogy ez másodfokon sikerült Kálomistáéknak, nem szorul bővebb magyarázatra. Azokhoz pedig csatlakozom, akik érdeklődéssel várják az ítélet indoklását.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Kálomista Gábor (Fotó: Havran Zoltán)