Azt írta az antiszemita jobbikos vezetők nagy barátja és zsidó ünnepi vacsorára hívója, hogy „Az ilyen kutyafitty összeesküvés-elméletek pont olyanok, mint A keresztapa III. Kiszámíthatóak és aggasztóak.” A gond az, hogy senki sem tudja, milyenek ama kutyafitty összeesküvés-elméletek, és az is kissé homályos, mitől kiszámítható és aggasztó A Keresztapa 3. Továbbá érthetetlen, hogy miért lenne egész, komplett elmélet az a szuperrövid, lakonikus bejegyzés, ami a videón túl csupán annyiból áll: „Soros 2.0.” Mindenki azt látja: a magyar kormányfő leír egy szót és egy számot, és ebből mulatságosan bőbeszédű, magas hőfokon izzó túlreagálások születnek, hatalmas, mesterségesen turbózott patália kíséretében.

A hazánkkal állandóan ellenséges Michael Roth, a németországi külügyi bizottság szocialista elnöke úgy fröcsögött: „Egyszerűen undorító. Orbán úr Európa szégyene.” A szintén szélsőbaloldali, szenvedélyesen magyargyűlölő Daniel Freund német zöldpárti európai parlamenti képviselő pedig azt írta közösségi oldalára: „Nézd meg ezt a twee­tet, és aztán mondd meg, ki a maffiózó.” A balsajtó is ugrott a két Sorossal kapcsolatos bejegyzésre. A Hvg.hu például úgy szörnyülködött: „Keresztapázott egy öblöset Orbán Viktor.” ­Miért, az igen tisztelt pályatársak talán fizikai fájdalmat éreztek? A baloldali sajtó legalább húsz éve pocskondiázza, rágalmazza, maffiázza az éppen aktuális Orbán-kormányokat, és éppen a hetilap egy jóval korábbi címoldalán virított jókora maffiaábrázolás az Orbán-kormány tagjairól. Nekik következmények nélkül mindent szabad, de ha saját idol­jaik jól megérdemelt módon hasonlót kapnak, kiborulnak és pszcihés tünetegyüttest produkálnak.

Arra valahogy nem akar senki sem emlékezni, hogy éppen Soros rágalmazta maffiaállam építésével a demokratikusan megválasztott konzervatív magyar kormány fejét. Na már most, ha valaki ezeket a lihegőn Soros-óvó stréber sorokat elolvassa, nem kell vacillálnia, hogy eldönthesse, igazak-e azok a feltételezések, amelyek szerint a Soros-birodalom csápjai körülfonják az európai politikai elitet.

David Pressman esetében azonban még súlyosabb a helyzet, miután ő olyan magas rangú tisztségviselő, aki az Amerikai Egyesült Államokat képviseli Magyarországon. Lehet, hogy lemaradtunk valamiről, de nincs tudomásunk arról, hogy akár az aggastyán Soros, akár szertelen, habókos fia bármilyen állami tisztséget töltene be az USA-ban, ami indokolná, hogy anya-, helyesebben gendertigrisként védje meg őket a képzelt támadásoktól. Vagy ha ez igaz, úgy nyílt beismerése annak, hogy a Soros-klán tagjai különleges fontossággal bírnak a mai tengerentúli vezetés számára.

Nagyon valószínű azonban, hogy a kiemelten védett státust nem az amerikai állam, hanem az egyre szélebbre sodródó Demokrata Párt biztosítja a vén spekuláns milliárdos részére. Azt a formációt viszont, amikor az állam és egy párt összefonódik, és a párt érdekei felülírják az állam, illetve az azt alkotó állampolgárok érdekeit, már túlontúl jól ismerjük a kommunista diktatúra évtizedeiből, hiszen elszenvedői, kárvallottjai voltunk. Szomorúan kell konstatálnunk, hogy a jelek szerint az Egyesült Államokban szép csendben kiépült, sőt kivirágzott a pártállam. Legfeljebb ma már a woke-, gender-, avagy LMBTQ-állam névre is hallgat.

A mondás szerint akinek van humora, annak esze is van. Vagyis akinek nincs humora, annak a szellemi kondíciói sincsenek rendben, gyengécskék. Márpedig ennek a diktatúraépítő díszes kompániának semmilyen humorérzéke nincs, emiatt intellektuális kapacitásuk is harmatos. E diagnózisból következik, hogy Soros György és pereputtya a liberálbaloldal csálé, torz normarendszere szerint nemcsak bírálhatatlan, hanem ironizálhatatlan is. Ezzel a Sorosról vagy jót vagy semmit! alapállással azonban éppen ők leplezték le most is, hogy az álfilantróp, szélsőbaloldali kilencven pluszos krőzus tényleg egy vérbeli, hamisítatlan keresztapa.

Orbán Viktor twitteres bejegyzése tehát ilyen értelemben egyfajta aktív felderítés volt, mivel aránytalanul hatalmas védelmi manővereket váltott ki a velünk ellenséges politikai oldalból. A nagyfokú, hisztériába hajló erő-összpontosítással viszont óvatlanul felfedték, elárulták a baloldalon, hogy éppen ez a gyenge pontjuk.

Borítókép: Soros György és fia, Soros Alexander (Forrás: Facebook.com/Alexander Soros)