Emberfeletti szociális gondoskodás Budatétényben

Kitűnő, felkapott, divatos, másokhoz képest nagy fizetésű, dédelgetett színész, színésznő, sportoló – ezt is jelenti a sztár A magyar nyelv értelmező szótára szerint. Más megközelítésben ugyanis a sztár valamely közösségnek mértéktelenül kiemelt, tömjénezett s ezért gyakran önteltté vált tagja. Ugyanitt több meghatározást találhatunk a hősre is, ezek közül az egyik így szól: veszélyben, nehéz helyzetben példamutatóan bátor ember. Más megfogalmazásban a hős valamely tevékenységben elért áldozatos, példamutató teljesítményéért nagy megbecsüléssel övezett, kiváló személy.

A sztár és a hős szavak, illetve ezek különböző értelmezései annak kapcsán jutottak eszembe, hogy a közelmúltban riporton jártunk a budatétényi Reménysugár Habilitációs Intézetben, ahol súlyos-halmozott fogyatékossággal élőket ápolnak és gondoznak a nap 24 órájában. Az intézményben hihetetlen kemény munkát folytatnak a dolgozók, és hatalmas energiákat fektetnek abba, hogy a lakókat ellássák, különböző programokkal, kezelésekkel fejlesszék. Van az intézetben mozgásterápiás részleg, ahol gyógytornászok és gyógymasszőrök dolgoznak, sokszor egy külön szobában, más esetekben, igény szerint az ágyuk mellett kezelik a lakókat. Az otthonban működik egy hidroterápiás részleg, továbbá mentálhigiénés csoport is segíti a lakókat. A különböző munkatársak egyénileg és csoportosan is foglalkoznak a gondozottakkal, kivel-kivel a saját képességeinek megfelelően.

További Vélemény híreink

Elképesztően kemény szolgálat napkeltétől napkeltéig

Ami ugyanakkor a legfontosabb és egyben a legnehezebbé is teszi az intézményben végzett szakmai munkát, hogy az ott dolgozó munkatársaknak a legkisebb eredményért is kőkeményen meg kell dolgozniuk. Sőt sokszor abba is hatalmas energiákat kell befektetniük, hogy egy-egy lakó állapotát szinten tartsák. A munkának más szempontból is megvan a nehézsége, a súlyos-halmozott fogyatékossággal élők ugyanis hihetetlen figyelmet és törődést igényelnek. Azok, akik a legjobb állapotban vannak, sem képesek az önellátásra, és valószínű, hogy sajnos ez így is marad, amíg csak élnek. Esetükben azonban legalább látványosabb a fejlődés, hiszen közülük többen akár a mindennapi életbe is besegítenek. Naposként apróbb feladatokat is elvégeznek, akár terítenek, letörlik az asztalt, ételt szállítanak a többi lakóegységbe vagy éppen szétválogatják a tiszta ruhát.

A másik végpontot nem érdemes részletesen bemutatni, de mindenki maga elé tud képzelni olyan ellátottakat, akik nem kommunikálnak, jobbára magatehetetlenül fekszenek. Sajnos ezekben az esetekben szükséges kellék a biztonságos betegágy és egy sor gyógyászati segédeszköz, így például a pelenka. Sokan azt gondolnák, hogy nincs keményebb feladat, mint a legrosszabb állapotban levőket ápolni. A gondozók azonban azt mondják, hogy minden lakó másképpen jelent kihívást, azok ugyanis, akik jobban vannak, közlékenyebbek is. Pontosabb úgy fogalmaznunk, hogy folyamatosan beszélnek, kérdezgetnek, ami nem kis türelmet, figyelmet igényel az otthonok munkatársaitól egyhuzamban 12 órában.

Az ápoló-gondozók teszik a dolgukat, a lehető nagyobb türelemmel, áldozatkészen foglalkoznak a rájuk bízott lakókkal. S úgy állnak helyt, hogy nem keresnek mesés összegeket, meglehet, egyikük-másikuk magánéletbeli, akár megélhetési nehézségekkel is küzd. Miként lehetnek képesek erre? A hívők bizonyára a megfeszített Krisztust látják a gondozottakban, a nem hívők pedig magas fokú együttérzéstől, szeretettől vezérelve gondozzák azokat, akik segítség nélkül nem tudnának létezni.

Ahogy nézem A magyar nyelv értelmező szótára meghatározásait, az emberfeletti munkát végző ápoló-gondozók se nem sztárok, se nem hősök, hiszen nem kapnak nagy fizetést, nem dédelgetettek, nem övezi őket nagy megbecsülés, és a szó szoros értelmében nem mentenek életet sem. Ugyanakkor olyanok, mint a szűrők a labdarúgópályán: nagyon hiányoznának, ha nem lennének.

Borítókép: Dávid Tamás megbízott igazgató új lendületet adott az intézménynek (Fotó: Havran Zoltán)