Épp ezért rendkívül fontos a család és a házasság intézményének ápolása és megfelelő törvényi keretek közötti szabályozása. Mivel csak pozitív gondolatokat kívánok megfogalmazni a fenti élményekkel kapcsolatban, a könnyű válás és a családok szétesésének vizsgálata ezúttal nem képezi publicisztikám gerincét. Nem vagyok pszichológus. De lelkileg felemelő, ha gondoskodhatunk valakiről, aki fontos részét képezi életünknek. Egy anya persze mindezt másképp éli meg, mint egy apa. Az anya legtöbbször feltétel nélkül viszonyul gyermekeihez, az apa időnként feltételekhez köti a gyereknevelés csodaszép időszakát. Mert fontos tudni, hogy nem csak a szülőnek van beleszólása egy gyerek nevelésébe, hanem az oktatási rendszernek is. Épp ezért fontos egyfajta egyensúlyt kialakítani a kettő között úgy, hogy egyik se domináljon túlzottan.

. Magától értetődő, hogy egy szülő bármikor ki tudja venni a gyerekét az iskolából, de egy iskolaigazgató aligha tudja kivenni a gyereket a családból. És ez így van rendjén. Fontos tehát az írott és íratlan szabályokat betartani.

Andris, Vajk, Idris vagy Ármin életünk legfontosabb részét képezik. Csakúgy, mint Sabine, Lili, Mati, Kinga és Viki. Teljesen mindegy, hogy hívják utódainkat, ők viszik tovább földi életünket. Épp ezért fontos, hogy épségben nőjenek fel, és ne menjenek háborúkba meghalni megalomániás hatalmi viták játékszereként. Nincs fontosabb és elemibb építőkockája a társadalmi létnek, mint a család. Erre épül minden. És akik bármilyen megfontolásból meg akarják törni ezt a több ezer éves folytatólagosságot, azok nem kevesebb, mint emberiség elleni bűncselekményt követnek el.

Elgondolkoztam azon, hogy amikor az amerikai nyomásgyakorló nagykövet úr ikerfiait Budapesten keblére öleli, vajon hogyan szólítják őt a fiúk: Mutti, Daddie, Mommie, szülő kettő vagy valami egyéb? És ha nem tartják be a kötelező, előírt megszólítást, akkor milyen fenyítésre számíthatnak? Hetes cikkely? Esetleg forrásmegvonások? Azon a héten nem kapnak csokit?

A hagyományos családkép és a gyermeknevelés ellehetetlenítésére az aberráltságot normaként becsempészni az oktatási rendszerbe megengedhetetlen hozzáállás.

 Nagy kihívás, nehéz feladat ez a mai erőszakos, szélsőséges liberális eszmeáramlatok ellenszelében.

Szent István királyunk államalapítási ünnepe (augusztus huszadika) mindössze egy napig tart. Csakúgy, mint Amerika függetlenségének ünnepe (július negyedike). Pedig gigászi küzdelemben vívták ki ezt a féltve őrzött függetlenséget az amerikaiak (Washington és Jefferson vezetésével) a britektől, nem kis véráldozat árán. Martin Luther King megemlékezése is csak egy napig zajlik, pedig a feketék polgárjogi élharcosa volt. Na és mi a helyzet az amerikai indiánokkal? A meghurcolt, jogfosztott őshonos amerikaiak kapnak egyáltalán egy napot is, hogy sérelmeiket nyilvánosságra hozzák?

Mindeközben 

 Azért is javasolt a provokátoroknak abbahagyni ezt a visszatetsző és erőszakos viselkedést, mert előbb-utóbb pórul járhatnak. Voltak időszakok a történelemben, amikor a felbőszült többség kemény eszközökkel söpörte le az asztalról az anarchista felforgatókat. Senki sem szeretné, ha ez megismétlődne.

És természetesen a háborús uszítókat is le kell taszítani a trónról. Elsősorban Amerikában, majd azt követően Brüsszelben és világszerte mindenütt. Ugyanis a fegyverkufárok is nemzet- és családromboló tevékenységet folytatnak. Mi viszont akkor is családban és utódokban gondolkozunk, valamint béke iránti elkötelezettségünknek adunk hangot, ha nekik szétpukkan az agyuk ettől. Érdekes, hogy 

Arcuk az elmúlt években a liberális eszmetámogatás futószalagján méretesre nőtt, a vele járó hangorkán pedig, ami a csövön kifér. Mi a megoldás? Kapjanak minden évben egy napot, hogy megmutassák magukat! A heteroszexuális többség ma már teljes toleranciával viszonyul hozzájuk, cserébe elvárja, hogy ők is hagyják békén a csendes többséget, amely jobb híján majd továbbgördíti emberi civilizációnkat valamilyen formában.

Gyermekeinket továbbra is szeressük és öleljük keblünkre, akkor is, ha ellenünk lázadnak és akkor is, ha másképp gondolkoznak! Sőt, én annak a híve lennék, hogy mindenkit öleljünk keblünkre, beleértve a mindenkori ellenzéket és az LMBTQ-aktivistákat is. Mindössze egy apró kérés: 

A család pedig maradjon a társadalom sarkalatos építőkockája! Súlyos hibát követ el a nyugati fősodor (jelen esetben ez az modern kori liberálisok birodalmi nyomása), ha ezt a sziklaszilárd alapzatot megpróbálja lebontani és el akarja lehetetleníteni ideológiai ellenfeleit, akik hagyományos családszerkezetben gondolkodnak. Live and let live! (élni és élni hagyni!) – mondja az angol. És ha már mondja, akkor tartsa is magát ehhez!

A szerző korábbi amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: LMBTQ aktivisták a 2022-es Napoli Pride-on (Photo by Eliano Imperato / Controluce via AFP)