Épp ezért rendkívül fontos a család és a házasság intézményének ápolása és megfelelő törvényi keretek közötti szabályozása. Mivel csak pozitív gondolatokat kívánok megfogalmazni a fenti élményekkel kapcsolatban, a könnyű válás és a családok szétesésének vizsgálata ezúttal nem képezi publicisztikám gerincét. Nem vagyok pszichológus. De lelkileg felemelő, ha gondoskodhatunk valakiről, aki fontos részét képezi életünknek. Egy anya persze mindezt másképp éli meg, mint egy apa. Az anya legtöbbször feltétel nélkül viszonyul gyermekeihez, az apa időnként feltételekhez köti a gyereknevelés csodaszép időszakát. Mert fontos tudni, hogy nem csak a szülőnek van beleszólása egy gyerek nevelésébe, hanem az oktatási rendszernek is. Épp ezért fontos egyfajta egyensúlyt kialakítani a kettő között úgy, hogy egyik se domináljon túlzottan.
A szülő primátusa azonban megkérdőjelezhetetlen a gyereknevelésben. Neki van elsőbbsége, a gyerek mindenekelőtt az ő felelőssége, nem a politikusé, az iskolaigazgatóé vagy a tanáré
. Magától értetődő, hogy egy szülő bármikor ki tudja venni a gyerekét az iskolából, de egy iskolaigazgató aligha tudja kivenni a gyereket a családból. És ez így van rendjén. Fontos tehát az írott és íratlan szabályokat betartani.
Andris, Vajk, Idris vagy Ármin életünk legfontosabb részét képezik. Csakúgy, mint Sabine, Lili, Mati, Kinga és Viki. Teljesen mindegy, hogy hívják utódainkat, ők viszik tovább földi életünket. Épp ezért fontos, hogy épségben nőjenek fel, és ne menjenek háborúkba meghalni megalomániás hatalmi viták játékszereként. Nincs fontosabb és elemibb építőkockája a társadalmi létnek, mint a család. Erre épül minden. És akik bármilyen megfontolásból meg akarják törni ezt a több ezer éves folytatólagosságot, azok nem kevesebb, mint emberiség elleni bűncselekményt követnek el.
Elgondolkoztam azon, hogy amikor az amerikai nyomásgyakorló nagykövet úr ikerfiait Budapesten keblére öleli, vajon hogyan szólítják őt a fiúk: Mutti, Daddie, Mommie, szülő kettő vagy valami egyéb? És ha nem tartják be a kötelező, előírt megszólítást, akkor milyen fenyítésre számíthatnak? Hetes cikkely? Esetleg forrásmegvonások? Azon a héten nem kapnak csokit?
A hagyományos családkép és a gyermeknevelés ellehetetlenítésére az aberráltságot normaként becsempészni az oktatási rendszerbe megengedhetetlen hozzáállás.
Az igazi büszkeség (pride) nem abban merül ki, hogy minden évben egy teljes hónapon keresztül egy arányait tekintve jelentéktelen kisebbség a képünkbe tol egy kifacsart identitásideológiát, hanem az, ha sikerülne az évszázadokon keresztül bevált végvárakat – a családmagot – háborítatlanul megőrizni.
Nagy kihívás, nehéz feladat ez a mai erőszakos, szélsőséges liberális eszmeáramlatok ellenszelében.
Szent István királyunk államalapítási ünnepe (augusztus huszadika) mindössze egy napig tart. Csakúgy, mint Amerika függetlenségének ünnepe (július negyedike). Pedig gigászi küzdelemben vívták ki ezt a féltve őrzött függetlenséget az amerikaiak (Washington és Jefferson vezetésével) a britektől, nem kis véráldozat árán. Martin Luther King megemlékezése is csak egy napig zajlik, pedig a feketék polgárjogi élharcosa volt. Na és mi a helyzet az amerikai indiánokkal? A meghurcolt, jogfosztott őshonos amerikaiak kapnak egyáltalán egy napot is, hogy sérelmeiket nyilvánosságra hozzák?
