Régebben nyáron kicsit unatkoztak a politika iránt érdeklődők, mert a 30 fok fölötti melegben a politikusok, közírók, véleményformálók is inkább nyaralni mentek vagy lefüggönyözött hálószobákban deleltek politikai csatározások helyett.
Az utóbbi időben azonban megváltozott a helyzet, és most már az uborkaszezonban is zajlik az élet, hála például az olyan szélsőségeseknek, mint a magát influenszernek álmodó Perintfalvi Rita vagy Gábor György, akik teológusként vagy éppen vallástörténészként szakmányban értelmezik újra a keresztény tanítást (Perintfalvi Rita szerint például, ha Jézus feltámadna, ő vezetné a pride-ot, amire tényleg nem lehet mást mondani, mint hogy ez roppant nagy baromság).
Vagy ott van a túlmozgásos Gyurcsány Ferenc, aki két whiskey és egy szabadvers között naponta böfög valami ízléstelenséget a kormánnyal és annak szavazóival kapcsolatban. Vagy Steiner Kristóf, akinek az volt a legjobb ötlete egy forró, július közepi szombat délután eltöltésére, hogy egy hozzá hasonlóval vonaglott egy kamionplatón (nem mellesleg ezzel megsértve a gyermekvédelmi törvényt és a családvédelmi jogszabályt).
Aztán ott van David Pressman, ő egy kicsit veszélyesebb, mint Steiner Kristóf, ugyanis a világ (jelenleg még) legerősebb hatalmának nagyköveteként múlatja az idejét nálunk, és ezt a pozícióját arra használja, hogy megpróbálja megdönteni a törvényes magyar kormányt, mint annak idején egy Jurij Andropov nevű szovjet kollégája. Persze ez nem olyan egyszerű, ezért egyfajta B megoldásként azzal próbálkozik, hogy ha nem is tudja megbuktatni, de legalább eltérítse attól a politikától, amelyre négy, egymást követő demokratikus választáson a szavazók túlnyomó többsége felhatalmazta, ismét és sokadszorra félreérthetetlenül a tudomásunkra hozva ezzel, hogy mindaz, amit az Amerikai Egyesült Államok demokratapárti politikusa a demokráciáról mond, nem egyéb ordas hazugságnál.