De a propaganda definiálása csak egy mellékszál volt. Vagyis tulajdonképpen nem. Mert másfajta propagandát is folyamatosan kapunk a libernyákoktól.
Az egyik a „mindenszarizmus”. Hogy ez egy rettenetes ország, ahonnan el kell menekülni.
Az erre szakosodott balos propagandisták egy része a Sárosdi-házaspártól (azaz Sárosdi Lillától és Sárosdi Lilláné Schilling Árpádtól) Ágoston Lászlóig már kint van, és onnan lázít. Hogy ott mennyivel jobb. Utóbbinak még az anyukáját is sikerült rábeszélni a kiköltözésre,
és csöppet sem hatásvadász Facebook-posztja szerint a nénit a nyelvtudás hiánya ellenére már a legmagasabb viktoriánus (nem orbáni, hanem Viktória királynő korát idéző) arisztokratikus körök is társalkodónőjükké fogadták.
Másik részük még nem ment ki, de vagy épp most lett elege, és mindenüket hátrahagyva indul a kis feleségével (ilyen például a Székely László–Gönczi Andrea házaspár, akikről eddig ugyan fogalmunk sem volt, kicsodák, de a Telex most véres kardként hordozza őket körbe egy videó formájában, ahol elsírják a világfájdalmukat, hogy nem bírják itt tovább, és hogy nem sikerül eladni a több ezer kötetes könyvtárukat), vagy hangosan fenyegetőzik az ország elhagyásával (Gerendás Péter ebben a doyen, de 2022-ben Nagy Blanka is kilátásba helyezte – egyelőre mindkettejüknél csak ígéret maradt).
Harmadik részük – és ez a leggyakoribb – egyszerűen csak lázít, valójában azonban soha egyetlen pillanatra sem merül fel benne, hogy elhagyja Magyarországot. Ugyanis nagyon jól él itt. Mint például Nagy Ervin, aki belbudai luxuslakásából (amely egyébként egy ballibsi megméretésen az ország öt legszebb lakása közé is bekerült, és az ítészek „extravagáns oázisnak” nevezték) oktat ki minket arról, hogy mi a helyzet Ózdon.
(Gyanítom, nem arrafelé szokott nyaralni.)
A másik visszatérő propaganda az előbb már említett diktatúrázás. És persze az ehhez járó obligát orbánozás – hiszen Orbán a diktátor. Egy mini-Sztálin. Egy póni-De Gaulle. És sok másik, frappánsnak vélt gúnynév, amelyeket Bödőcs kitalált rá. Ezekkel egyébként nem lenne semmi baj, ha legalább viccesek lennének. Ezért találtunk mi ki olyanokat, hogy a váli-völgyi taschenhitler, pannonbolsonaro vagy egyszerűen csak „a szultán” – a jobboldal nem először mutatja meg a balnak, hogy így is lehetne minket gúnyolni, ha képesek lennének viccesek lenni. De ők nem képesek rá. És ez a baj Bödőccsel és Krúbival is. Hogy görcsösek és izzadságszagúak. Annyira magasra tették már ugyanis – és teszik egyre magasabbra és magasabbra – a „hergelométert”, hogy egyszerűen nincs megállás, nincs fék. Két tehetséges, kreatív ember, az egyik a stand-up, a másik a rap műfajában, akik képesek voltak frissek, eredetiek, formabontók lenni, meglepetést okozni a közönségnek. Olyan meglepetéseket, amire senki sem számít – és ezért katartikus és maradandó élmény tud lenni.
Ma viszont már nincs náluk meglepetés – elvárásokat teljesítenek. A közönség orbánozást vár – és azt meg is kapja. Amivel semmi baj, ki kell szolgálni a fennálló közönségigényeket, ezt teszi a Rádió 1, a Muzsika TV, a Blikk és a többi, valamint anno – Isten nyugosztalja – a Sas-kabaré is. És jól meg is lehet élni ebből, ha valaki kellően meg tud fogni egy szubkultúrát magának. Ezzel sincs baj, mindenki pénzből él.
És azzal sincs baj, hogy ezek a figurák kritikusak a kormánnyal szemben. Egyrészt nagyszerű dolog, hogy egy olyan országban élünk, ahol lehet kritizálni – akár prosztó módon is – a regnáló miniszterelnököt. Mennyivel jobb, mint hogy ha ilyen esetben jön a karhatalom, és puff, lelőnek, mint Oroszországban… hoppá, pardon, ez most az Egyesült Államokban történt két hete, majdnem összekevertem…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!