Cenzúráért kiáltanak Erdélyben

Csak a megtévesztettek s a számításból, önérdekből hazudók tagadják azt a tényt, hogy a baloldalnak a XX. század elején kitűzött célja, az egyetemi szféra s általában a tudományos intézmények elfoglalása nagy vonalakban megvalósult. Ma ők uralják a nyugati világban a kulcspozíciókat, legyen szó egyetemi tanszékekről, könyvkiadásról, könyvtárellátásról vagy médiáról. Megszabják a kimondhatóság határát, kényük-kedvük, de leginkább klikkérdekeik szerint tabusítják a közélet egyes kérdéseit, határozzák meg a használható fogalmakat, s biztosítják a közélet számára a „szalonképes” narratívákat.

A tabusértőket egzisztenciálisan ellehetetlenítik, jobb esetben „csak” periferizálják. A woke-őrület járványszerű terjedése lehetetlen lenne a tudatformálás baloldali dominanciája és a normálisan gondolkodók terrorizálása nélkül.

Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben valamennyit javult a helyzet, főképpen a médiában, de azért bőven van még mit dolgozni azon, hogy a józan ész, az elemi igaz­ságérzet és a nemzeti szellem váljon dominánssá az iskolákban, az egyetemeken s nem utolsósorban a bíróságokon.

Hajlamosak lennénk azt hinni, hogy a „Tündérkertben”, a „romlatlan” Erdélyben jobb a helyzet. De erről sajnos szó sincs. A társadalomtudományi tanszékek futószalagon termelik az önálló ítélőképességüktől nagymértékben megfosztott, ideológiailag preformált „értelmiségieket”, akiknek jó része statisztikai szükségszerűségképpen közvélemény-formálóvá, de minimum vélemény-multiplikátorrá válik. S jönnek mifelénk is a magukat liberálisnak mondó woke-próféták, az LMBTQ-propagandisták s a Wass Albertet lefasisztázó irodalomtanárok, amint azt az idén szeptemberben kirobbant, napjainkban is zajló Korunk-vita illusztrálja.

Mi is történt?

A Korunk nevű patinás baloldali folyóirat szeptemberi számában leközölte Né­meth György Budapesten élő szociológus-közgazdásznak egy gondalatébresztő, színvonalas írását, amiben a szerző Fosztó László szociológus kollégájának egy márciusi szövegére reflektál a cigánykérdést boncolgatva. Ugyanebben a lapszámban hozták a megszólított válaszát is.

Szeptember 4-én Borbély András költő egy nyúlfarknyi Facebook-bejegyzésben „nettó fasisztának” nevezte a szerzőt, akit a „tudományos sztenderdek tipikusan náci kiforgatásával” vádolt, s akinek maga által költött elképesztő zagyvaságokat adott a szájába (pél­dául, hogy lekommunistázza azokat, akik szerint létezik olyan, hogy „társadalom”). S persze ironikusan üdvözölte a Korunk szerkesztőségét, nehezményezve nyilván, hogy helyet adtak a szövegnek.

Tíz nappal később a Mérce Szélsőségesen cigányellenes, fasiszta szöveget közölt az antifasiszta múltú Korunk folyóirat címmel foglalkozott a kérdéssel, nem elégedve meg a címbeli megbélyegzéssel, Németh Györgynek egész „bűnlajstromát” felállította a tényhamisítástól sem visszariadva. Azt írták pél­dául, hogy „holokauszttagadásért jelentette fel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), amiért egy […] konferencián kijelentette, hogy »nem volt roma holokauszt«”. Miközben a megvádolt annyit mondott, hogy Magyarországon nem volt cigányholokauszt. Micsoda különbség!
Németh Györgynek azt is felróják, hogy „2021-es, Magyar Nemzetben megjelent cikké­ben […] kifejtette, hogy a Meseország mindenkié című könyvet a »pedofíliához«, a könyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy »pedofil szervezethez« hasonlóan kellene megítélni”. Miközben ezzel az imperatívusszal aligha vitatkozna ép erkölcsi érzékkel bíró ember. Aki a meseolvasó korban levő gyerekeket LMBTQXYZ-ügyben „érzékenyíti”, s azzal fertőzi ártatlan lelküket, hogy a homoszexuális deviancia természetes, hogy az azonos neműek kapcsolata egyenértékű társadalmi és etikai szempontból a heteroszexuális viszonnyal, azt bizony úgy kell kezelni, mint a pedofilokat. A Mérce frontális támadást intézett a Korunk ellen, s mint a cím is sejteti, szabályosan számonkérik a szerkesztőségen, hogy helyt adott Németh György írásának.

A vita a Transtelexen folyatódott, bő féltucatnyian hozzászóltak, többnyire hasonló hangnemben, nem elégedve meg Németh György gyalázásával és a Korunk bírálatával.

Kiss Tamás szociológus vérforraló stílusban úgy fogalmaz, hogy „Drábik János majdnem belopózott a Kolozsvári Magyar Állami Színházba”. Demény Péter író nem meglepő módon nem érvel, csak fröcsög, írásának címe önmagát beszél: Feljött a sz…mét. A se füle, se farka szövegben azt taglalja, hogy miként is kerülhetett egyáltalán szóba, hogy Drábik János, akit a „felkészületlen, összeesküvés-elméleteket hirdető, acsargó emberek” közé sorol, a kolozsvári magyar színházban adjon elő. Demény Péter mindig is foglya volt a mainstream hablatynak, amely szerint Ukrajna mintademokrácia, s a migránsok pótolják a hiányzó munkaerőt, így nem csoda, hogy élből elutasítja Drábik Jánosnak a vetített álvalóság mögötti dimenziók összefüggéseivel foglalkozó, mélyenszántó fejtegetéseit.

Borbély András nem elégszik meg azzal, hogy számonkéri a Korunkat, de jakobinus hévvel megy neki annak a két hozzászólónak, Fosztó Lászlónak és Balázs Imre Józsefnek, akik az európai vitakultúra és a „hallgattassék meg a másik fél” elve mellett szálltak síkra. S hangot ad ama vélekedésének, hogy fentnevezettek megérdemlik, hogy „a vaddisznyó Németh György felzabálja őket vacsorára a Korunk-összessel együtt”. Ha nem is érthetünk egyet maradéktalanul azzal a sommás megállapítással, amit Georges-Louis Leclerc de Buffon 1753-ban, akadémiai székfoglalójában fogalmazott meg, tételesen, hogy „a stílus maga az ember”, de az is biztos, hogy ilyen stílusú figurákkal nem szívesen ülnénk le vitázni.

A legmilitánsabbak egyike Toró Tibor politológus (nem tévesztendő össze édesapjával, Toró T. Tiborral, az erdélyi nemzeti-autonomista oldal egyik veteránjával, sem nagyapjával, a 2010-ben elhunyt Toró Tibor fizikus professzorral, a legnagyobb erdélyi lángelmék egyikével). A magyar állam által feltartott Sapientia tudományegyetem nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok főállású oktatója 2017-ben maga is szignálta az „erdélyi értelmiségieknek” a CEU védelmében Balog Zoltánhoz írott levelét, volt szerencsém szűkebb nyilvánosság előtt vitázni vele azon, hogy vajon agymosoda-e a Soros György által fenntartott oktatási intézmény, ő ezt az evidenciát CEU-végzettként tagadta. Ezzel együtt ilyen baloldali propagandaszöveget nem vártam volna tőle.

Toró felrója kollégáinak, hogy „olyan féllel akarnak konstruktív vitát folytatni, amelyik számára a hagyományos vitakultúra, a szakmaiság és a pluralizmus nem jelentenek értéket. Egy olyan féllel, amely számára kizárólag a diszkurzív tér teljes elfoglalása és dominálása a tét.” Hangulatkeltő vádaskodás, az érvelés gondos mellőzése. Ha igaz is lenne, hogy Németh György részét képezné egy jobboldali térfoglalásra törekvő, szervezett csapatnak, azért Toró valóságérzékelése annyit csak jelezhetne, hogy legfeljebb kiegyensúlyozásról, a jelenlegi dominancia mérsékléséről lehet szó.
Toró szerint „a Fidesz és a magyar kormány gyökereiben és attitüdinális szinten változtatta meg az erdélyi magyarságot, amelynek eredményeként a növekvő idegengyűlölet és rasszizmus mellett megváltozott a közbeszéd és felszámolódtak az értelmes vita lehetőségei is”. E megállapítás minden ténybeli alapot nélkülöz, nem a Fidesz változtatta meg az erdélyi magyarságot, hanem a világ. A háttérhatalom által elképesztő erővel támogatott iszlám térfoglalás az egész európai keresztény fehér kultúrát megsemmisítéssel fenyegeti, nem csoda, ha ezt érzékelik az erdélyi magyarok is. Az „értelmes vita lehetőségeit” pedig, mint a tárgyalt esetből is látszik, a magukat liberálisnak mondók veszélyeztetik.

Abból, hogy a Korunk leközölte Németh György reflexióját, amely szerinte „tudományos érvelésnek álcázott romaellenesség”, Toró arra következtet „az elfogadott és elfogadhatatlan közötti határ az erdélyi magyar értelmiség számára is eltolódott”. Az pedig, hogy a Korunk helyt adott egy olyan írásnak, amely nem illeszkedik be a mai szemforgató, a cigányságot kizárólag áldozati szerepben ábrázoló szociológiai kánonba a „rasszizmus és idegengyűlölet legitimálását és intézményesítését” jelenti neki.

Tömény SZDSZ-es demagógia, az ideológiai cenzúra melletti tudományoskodó érvelés, inkvizítori felhevültséggel. Toró Tibor a demokratikus vitakultúra megmentése mellett érvel, de közben a párbeszéd megtagadását s a másik fél szólásjogának megvonását javasolja a John Stuart Mill-i liberalizmus nagyobb dicsőségére.

Veszély fenyegeti valóban az erdélyi vitakultúrát.

De a veszély nem a problémákat nevükön nevezők részéről fenyeget, hanem részint a nyugati woke-őrület szennyvizével otthonain­kat elárasztó Netflix, a cenzúrázott-manipulált YouTube s Facebook oldaláról, továbbá az olyan álliberálisok felől, mint Toró Tibor és társai, akik nemcsak megbélyegzik a másik felet, hanem el is hallgattatnák azt, ahelyett, hogy érveivel szállnának vitába. Ami pedig a cigánykérdést illeti, megfontolandó Forgács István felzárkózáspolitikai tanácsadónak, cigányügyi szakértőnek az intése, miszerint véget kell vetni a szőnyeg alá söprésnek, a gyáva szociológusok, a polkorrektség és woke-izmus diktatúrájának – különben nagy baj lesz.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Kiss Gábor)