időjárás -3°C Natália 2023. december 9.
logo
Magyar önrendelkezés – A székelyföldi nyilvánosságban is megjelent a mindent átható, tömény SZDSZ-es demagógia

Cenzúráért kiáltanak Erdélyben

Borbély Zsolt Attila
2023.09.28. 04:40
Cenzúráért kiáltanak Erdélyben

Csak a megtévesztettek s a számításból, önérdekből hazudók tagadják azt a tényt, hogy a baloldalnak a XX. század elején kitűzött célja, az egyetemi szféra s általában a tudományos intézmények elfoglalása nagy vonalakban megvalósult. Ma ők uralják a nyugati világban a kulcspozíciókat, legyen szó egyetemi tanszékekről, könyvkiadásról, könyvtárellátásról vagy médiáról. Megszabják a kimondhatóság határát, kényük-kedvük, de leginkább klikkérdekeik szerint tabusítják a közélet egyes kérdéseit, határozzák meg a használható fogalmakat, s biztosítják a közélet számára a „szalonképes” narratívákat.

A tabusértőket egzisztenciálisan ellehetetlenítik, jobb esetben „csak” periferizálják. A woke-őrület járványszerű terjedése lehetetlen lenne a tudatformálás baloldali dominanciája és a normálisan gondolkodók terrorizálása nélkül.

Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben valamennyit javult a helyzet, főképpen a médiában, de azért bőven van még mit dolgozni azon, hogy a józan ész, az elemi igaz­ságérzet és a nemzeti szellem váljon dominánssá az iskolákban, az egyetemeken s nem utolsósorban a bíróságokon.

 

Hajlamosak lennénk azt hinni, hogy a „Tündérkertben”, a „romlatlan” Erdélyben jobb a helyzet. De erről sajnos szó sincs. A társadalomtudományi tanszékek futószalagon termelik az önálló ítélőképességüktől nagymértékben megfosztott, ideológiailag preformált „értelmiségieket”, akiknek jó része statisztikai szükségszerűségképpen közvélemény-formálóvá, de minimum vélemény-multiplikátorrá válik. S jönnek mifelénk is a magukat liberálisnak mondó woke-próféták, az LMBTQ-propagandisták s a Wass Albertet lefasisztázó irodalomtanárok, amint azt az idén szeptemberben kirobbant, napjainkban is zajló Korunk-vita illusztrálja.

 

Mi is történt?

A Korunk nevű patinás baloldali folyóirat szeptemberi számában leközölte Né­meth György Budapesten élő szociológus-közgazdásznak egy gondalatébresztő, színvonalas írását, amiben a szerző Fosztó László szociológus kollégájának egy márciusi szövegére reflektál a cigánykérdést boncolgatva. Ugyanebben a lapszámban hozták a megszólított válaszát is.

Szeptember 4-én Borbély András költő egy nyúlfarknyi Facebook-bejegyzésben „nettó fasisztának” nevezte a szerzőt, akit a „tudományos sztenderdek tipikusan náci kiforgatásával” vádolt, s akinek maga által költött elképesztő zagyvaságokat adott a szájába (pél­dául, hogy lekommunistázza azokat, akik szerint létezik olyan, hogy „társadalom”). S persze ironikusan üdvözölte a Korunk szerkesztőségét, nehezményezve nyilván, hogy helyet adtak a szövegnek.

Tíz nappal később a Mérce Szélsőségesen cigányellenes, fasiszta szöveget közölt az antifasiszta múltú Korunk folyóirat címmel foglalkozott a kérdéssel, nem elégedve meg a címbeli megbélyegzéssel, Németh Györgynek egész „bűnlajstromát” felállította a tényhamisítástól sem visszariadva. Azt írták pél­dául, hogy „holokauszttagadásért jelentette fel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), amiért egy […] konferencián kijelentette, hogy »nem volt roma holokauszt«”. Miközben a megvádolt annyit mondott, hogy Magyarországon nem volt cigányholokauszt. Micsoda különbség!
Németh Györgynek azt is felróják, hogy „2021-es, Magyar Nemzetben megjelent cikké­ben […] kifejtette, hogy a Meseország mindenkié című könyvet a »pedofíliához«, a könyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy »pedofil szervezethez« hasonlóan kellene megítélni”. Miközben ezzel az imperatívusszal aligha vitatkozna ép erkölcsi érzékkel bíró ember. Aki a meseolvasó korban levő gyerekeket LMBTQXYZ-ügyben „érzékenyíti”, s azzal fertőzi ártatlan lelküket, hogy a homoszexuális deviancia természetes, hogy az azonos neműek kapcsolata egyenértékű társadalmi és etikai szempontból a heteroszexuális viszonnyal, azt bizony úgy kell kezelni, mint a pedofilokat. A Mérce frontális támadást intézett a Korunk ellen, s mint a cím is sejteti, szabályosan számonkérik a szerkesztőségen, hogy helyt adott Németh György írásának.

 

A vita a Transtelexen folyatódott, bő féltucatnyian hozzászóltak, többnyire hasonló hangnemben, nem elégedve meg Németh György gyalázásával és a Korunk bírálatával.

Kiss Tamás szociológus vérforraló stílusban úgy fogalmaz, hogy „Drábik János majdnem belopózott a Kolozsvári Magyar Állami Színházba”. Demény Péter író nem meglepő módon nem érvel, csak fröcsög, írásának címe önmagát beszél: Feljött a sz…mét. A se füle, se farka szövegben azt taglalja, hogy miként is kerülhetett egyáltalán szóba, hogy Drábik János, akit a „felkészületlen, összeesküvés-elméleteket hirdető, acsargó emberek” közé sorol, a kolozsvári magyar színházban adjon elő. Demény Péter mindig is foglya volt a mainstream hablatynak, amely szerint Ukrajna mintademokrácia, s a migránsok pótolják a hiányzó munkaerőt, így nem csoda, hogy élből elutasítja Drábik Jánosnak a vetített álvalóság mögötti dimenziók összefüggéseivel foglalkozó, mélyenszántó fejtegetéseit.

Borbély András nem elégszik meg azzal, hogy számonkéri a Korunkat, de jakobinus hévvel megy neki annak a két hozzászólónak, Fosztó Lászlónak és Balázs Imre Józsefnek, akik az európai vitakultúra és a „hallgattassék meg a másik fél” elve mellett szálltak síkra. S hangot ad ama vélekedésének, hogy fentnevezettek megérdemlik, hogy „a vaddisznyó Németh György felzabálja őket vacsorára a Korunk-összessel együtt”. Ha nem is érthetünk egyet maradéktalanul azzal a sommás megállapítással, amit Georges-Louis Leclerc de Buffon 1753-ban, akadémiai székfoglalójában fogalmazott meg, tételesen, hogy „a stílus maga az ember”, de az is biztos, hogy ilyen stílusú figurákkal nem szívesen ülnénk le vitázni.

Kísért az SZDSZ szelleme

Demszky Gábor lépett a színre, hátha meg tudja győzni az övéit arról, az SZDSZ nem veszett el, csak átalakult.

 

A legmilitánsabbak egyike Toró Tibor politológus (nem tévesztendő össze édesapjával, Toró T. Tiborral, az erdélyi nemzeti-autonomista oldal egyik veteránjával, sem nagyapjával, a 2010-ben elhunyt Toró Tibor fizikus professzorral, a legnagyobb erdélyi lángelmék egyikével). A magyar állam által feltartott Sapientia tudományegyetem nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok főállású oktatója 2017-ben maga is szignálta az „erdélyi értelmiségieknek” a CEU védelmében Balog Zoltánhoz írott levelét, volt szerencsém szűkebb nyilvánosság előtt vitázni vele azon, hogy vajon agymosoda-e a Soros György által fenntartott oktatási intézmény, ő ezt az evidenciát CEU-végzettként tagadta. Ezzel együtt ilyen baloldali propagandaszöveget nem vártam volna tőle.

 

Toró felrója kollégáinak, hogy „olyan féllel akarnak konstruktív vitát folytatni, amelyik számára a hagyományos vitakultúra, a szakmaiság és a pluralizmus nem jelentenek értéket. Egy olyan féllel, amely számára kizárólag a diszkurzív tér teljes elfoglalása és dominálása a tét.” Hangulatkeltő vádaskodás, az érvelés gondos mellőzése. Ha igaz is lenne, hogy Németh György részét képezné egy jobboldali térfoglalásra törekvő, szervezett csapatnak, azért Toró valóságérzékelése annyit csak jelezhetne, hogy legfeljebb kiegyensúlyozásról, a jelenlegi dominancia mérsékléséről lehet szó.
Toró szerint „a Fidesz és a magyar kormány gyökereiben és attitüdinális szinten változtatta meg az erdélyi magyarságot, amelynek eredményeként a növekvő idegengyűlölet és rasszizmus mellett megváltozott a közbeszéd és felszámolódtak az értelmes vita lehetőségei is”. E megállapítás minden ténybeli alapot nélkülöz, nem a Fidesz változtatta meg az erdélyi magyarságot, hanem a világ. A háttérhatalom által elképesztő erővel támogatott iszlám térfoglalás az egész európai keresztény fehér kultúrát megsemmisítéssel fenyegeti, nem csoda, ha ezt érzékelik az erdélyi magyarok is. Az „értelmes vita lehetőségeit” pedig, mint a tárgyalt esetből is látszik, a magukat liberálisnak mondók veszélyeztetik.

Abból, hogy a Korunk leközölte Németh György reflexióját, amely szerinte „tudományos érvelésnek álcázott romaellenesség”, Toró arra következtet „az elfogadott és elfogadhatatlan közötti határ az erdélyi magyar értelmiség számára is eltolódott”. Az pedig, hogy a Korunk helyt adott egy olyan írásnak, amely nem illeszkedik be a mai szemforgató, a cigányságot kizárólag áldozati szerepben ábrázoló szociológiai kánonba a „rasszizmus és idegengyűlölet legitimálását és intézményesítését” jelenti neki.

 

Tömény SZDSZ-es demagógia, az ideológiai cenzúra melletti tudományoskodó érvelés, inkvizítori felhevültséggel. Toró Tibor a demokratikus vitakultúra megmentése mellett érvel, de közben a párbeszéd megtagadását s a másik fél szólásjogának megvonását javasolja a John Stuart Mill-i liberalizmus nagyobb dicsőségére.

 

Veszély fenyegeti valóban az erdélyi vitakultúrát.

De a veszély nem a problémákat nevükön nevezők részéről fenyeget, hanem részint a nyugati woke-őrület szennyvizével otthonain­kat elárasztó Netflix, a cenzúrázott-manipulált YouTube s Facebook oldaláról, továbbá az olyan álliberálisok felől, mint Toró Tibor és társai, akik nemcsak megbélyegzik a másik felet, hanem el is hallgattatnák azt, ahelyett, hogy érveivel szállnának vitába. Ami pedig a cigánykérdést illeti, megfontolandó Forgács István felzárkózáspolitikai tanácsadónak, cigányügyi szakértőnek az intése, miszerint véget kell vetni a szőnyeg alá söprésnek, a gyáva szociológusok, a polkorrektség és woke-izmus diktatúrájának – különben nagy baj lesz.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Kiss Gábor)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.