Újabb mérföldkőhöz ért a magyar vállalkozásokat segítő Baross Gábor újraiparosítási hitelprogram. Miután a szerződött hitelek összege alig fél esztendő leforgása alatt elérte a program kétharmadát, az eredetileg meghirdetett 700 milliárd forintos hitelkeretet a kormány ezermilliárd forintra emelte. Minden bizonnyal sokan nem is értik, hogy erre miért volt szükség, hiszen évek óta azt halljuk, hogy pénzbőség van a világban és olcsón lehet pénzügyi kölcsönökhöz jutni. Két kérdés tehát azonnal felmerül: miért volt erre szükség, és miért pont az ipari fejlesztéseket támogatja az állam?
Kezdjük az első felvetéssel. Hosszú időn keresztül ténylegesen úgynevezett pénzbőség volt a világban, vagyis alacsony kamatszint mellett nagyon sok hitelhez lehetett jutni. Ennek hátterében a Covid okozta gazdasági sokk állt, valamint az azt megelőző évtized, amely alapvetően jól alakult a világgazdaságnak. A viszonylag jelentős növekedési többlet stabil finanszírozási háttérrel is párosult. De jött a „bezártság” korszaka, amely jelentős megtorpanással, visszaeséssel is járt, így úgy érezték a kormányok, valamint az EU is, hogy lépni kell. Ismert, mi az uniós helyreállítási alapból eddig egy centet sem láttunk, pedig az további pozitív hatással járt volna a gazdasági bővülésre. A boldog békeidőknek már lőttek, a Covid után jött az orosz–ukrán háború, amely letérítette normális gazdasági menetrendjéről Európát, köztük Magyarországot is. A többi között azért, hogy a forint ne romoljon tovább, a Magyar Nemzeti Bank kamatemelésbe kezdett, amely támaszául szolgált a hazai fizetőeszköznek. Ugyanakkor a kamatemelésnek vannak hátrányai is: először „csak” az, hogy megdrágul a finanszírozás, majd a lakossági után a vállalati hitelpiacon is beindul a zuhanás, ami kamatcsapdához is vezet. Ezt láttuk, valamint látjuk jelenleg. Ne szépítsük: a két számjegyű kamatszint akkora, hogy azt nem lehet normál esetben kigazdálkodni.
Sajnos a kamatcsapda első hatása azonnal érződött, a hitelpiac ugyanis az idén kiszáradt mind a lakosság, mind a vállalatok esetén. Pontosan ezért avatkozott be a kormány, először februárban, majd tavasszal a Baross Gábor tőke- és hitelprogrammal, hogy „aládúcolja” a hitelezést.
Anélkül, hogy a projektet részleteznénk, a kondíciók rendkívül kedvezőek voltak: a forinthitel esetén jellemzően legfeljebb 6 százalékos, euróhitel esetében pedig legfeljebb 3,5 százalékos szinten lehetett új pénzügyi forráshoz jutni. Nem is csoda, hogy hat hónap alatt a 700 milliárd forintos hitelkeret kiapadt, így a kormány ezt megtoldotta további 300 milliárd forinttal.
