Keresztény-konzervatív kormányzás ide, vallásos iskolák oda, durván csökkent a vallásosok és azon belül is főleg a katolikusok és a reformátusok száma és aránya Magyarországon az elmúlt tíz és főleg az elmúlt húsz évben. Hiába jelentette ki a kormány, hogy kereszténydemokráciában élünk, hiába folytattak erőteljes kampányt az egyházak, hogy minél többen vallják magukat vallásosnak, a tavalyi népszámláláson az emberek 40 százaléka nem válaszolt erre a kérdésre, és aki válaszolt, azoknak a negyede azt mondta, nem vallásos. Vélhetően a közbeszédbe hosszabb távon is beépül a „keresztény Magyarország” szlogen kiáltó ellentmondása az immár egyértelműen kisebbségekbe került keresztények arányával.
Íme, néhány sarkos, enyhén szólva rosszmájú és leplezetlenül kárörvendő megállapítás a balliberális médiából a 2022. évi népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó, a KSH által kedden közzétett adatait kommentálva. Amelyek amellett, hogy
rosszmájúak és kárörvendők, „nem bontják ki az igazság minden részletét”, hogy a hazugságbeszéd utolérhetetlen hazai klasszikusát idézzük. Merthogy kiragadnak néhány számot a nagy halmazból és az összefüggések közül, majd diadalmasan gagyogva s ragyogva kimondják a sommás ítéletet: Magyarország nem keresztény ország.
Pedig a számokból nem éppen ez olvasható ki, ha vesszük a fáradságot, és reálisan, egyben méltányosan „a dolgot őt magát nézzük” – hogy egy valódi klasszikust, a „magyarok Mózesét” idézzük. Tény, hogy az előző, 2011-es népszámláláshoz képest másfélszeresére, a 2001-eshez képest pedig majdnem négyszeresére, 40 százalékra nőtt a vallásosságra vonatkozó, nem kötelezően (!) megválaszolandó kérdésre nem válaszolók aránya. Ebben tán az is szerepet játszott, hogy most először került túlsúlyba a személyi kérdőíveket online (egyedül) kitöltők aránya, és sokuknak alighanem elkélt volna a számlálóbiztosok által nyújtott segítség.
