Mindennap megszámláltatunk

Keresztény-konzervatív kormányzás ide, vallásos iskolák oda, durván csökkent a vallásosok és azon belül is főleg a katolikusok és a reformátusok száma és aránya Magyarországon az elmúlt tíz és főleg az elmúlt húsz évben. Hiába jelentette ki a kormány, hogy kereszténydemokráciában élünk, hiá­ba folytattak erőteljes kampányt az egyházak, hogy minél többen vallják magukat vallásosnak, a tavalyi népszámláláson az emberek 40 százaléka nem válaszolt erre a kérdésre, és aki válaszolt, azoknak a negyede azt mondta, nem vallásos. Vélhetően a közbeszédbe hosszabb távon is beépül a „keresztény Magyarország” szlogen kiáltó ellentmondása az immár egyértelműen kisebbségekbe került keresztények arányával.

Íme, néhány sarkos, enyhén szólva rosszmájú és leplezetlenül kárörvendő megállapítás a balliberális médiából a 2022. évi népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó, a KSH által kedden közzétett adatait kommentálva. Amelyek amellett, hogy 

rosszmájúak és kárörvendők, „nem bontják ki az igazság minden részletét”, hogy a hazugságbeszéd utolérhetetlen hazai klasszikusát idézzük. Merthogy kiragadnak néhány számot a nagy halmazból és az összefüggések közül, majd diadalmasan gagyogva s ragyogva kimondják a sommás ítéletet: Magyarország nem keresztény ország.

Pedig a számokból nem éppen ez olvasható ki, ha vesszük a fáradságot, és reálisan, egyben méltányosan „a dolgot őt magát nézzük” – hogy egy valódi klasszikust, a „magyarok Mózesét” idézzük. Tény, hogy az előző, 2011-es népszámláláshoz képest másfélszeresére, a 2001-eshez képest pedig majdnem négyszeresére, 40 százalékra nőtt a vallásosságra vonatkozó, nem kötelezően (!) megválaszolandó kérdésre nem válaszolók aránya. Ebben tán az is szerepet játszott, hogy most először került túlsúlyba a személyi kérdőíveket online (egyedül) kitöltők aránya, és sokuknak alighanem elkélt volna a számlálóbiztosok által nyújtott segítség.

A váratlanul nagy arányú hiányos kérdőív miatt nehéz pontos és hiteles számot kapni az egyes felekezetek valódi létszámáról. Az adatok reális értékelésekor a válaszadókon belüli számokra és arányokra lehet és kell támaszkodni. Az országgyűlési választásokon sem az számít, hogy a nem voksolók vajon melyik párttal, ideológiával, értékrenddel rokonszenveznek, vagy netán egyikkel sem. 

A parlament összetételéről és a kormányzáshoz szükséges többségről nem a távol maradók, hanem a szavazatukat leadó, a véleményüket és akaratukat kinyilvánító választópolgárok döntenek.

Ehhez hasonlóan aki a népszámlálási kérdőív kitöltésekor nem válaszolt a valláshoz, felekezethez tartozásra vagy nem tartozásra vonatkozó kérdésre, azt értelemszerűen nem lehet figyelembe venni a magyar társadalom vallásosságának megismeréséhez. 

De ha figyelembe vesszük, hogy a parlamenti választásokon az elmúlt húsz évben 65-70 százalék volt a részvételi arány, akkor a vallásosságra válaszoló 60 százalék nem is olyan alacsony szám. 

Ha nem a hiányzó, hanem a létező, ismert válaszokból indulunk ki, az a kép tárul elénk, hogy a magyar lakosság ötven százaléka katolikus, tizenhat százaléka református, három százaléka evangélikus – ez összesen több mint kétharmados többséget jelent! – , és huszonhét százaléka nem vallásos.

Korai hát és „sekély e kéj” az ateista, szélsőliberális baloldalon, hogy úgymond vége a „keresztény Magyarországnak”. Hiába szurkoltak és kampányoltak sokan azért, hogy a magukat kereszténynek vallók aránya 50 százalék alá csökkenjen. Nem csökkent! Ugyanakkor

 adott a kihívás és a feladat a keresztény felekezeteknek, hogy a valamiért nem válaszolók és az identitásukban meggyengülők valóban jelentős számán elgondolkodva megpróbálják láthatóbbá, vonzóbbá és átélhetőbbé tenni a keresztény hitet, reménységet és szeretetet.

 Emellett olyan véleményklímát kellene teremteni a köz- és a civil életben, a médiában is, hogy mindenki bátran, nyíltan vállalja, megvallja vallásos identitását. És ne csupán a tízévenkénti népszámláláson – mert mindennap megszámláltatunk és megméretünk. Nehogy könnyűnek találtassunk!

Borítókép: Százezrek vettek részt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megnyitóján 2021. szeptember 5-én a budapesti Hősök terén (Fotó: Kurucz Árpád)