A Spanyol Szuperkupa négyes döntőjét a felek kölcsönös megelégedése mellett már 2019 óta Szaúd-Arábiában rendezik, a különbség csupán annyi, hogy nem négy, hanem húsz csapat és nem egy hétre, hanem egy hónapra teszi át a helyszínét a szomszédba. A kisebb klubok és a szurkolók zúgolódását mindkét fél könnyen lecsillapítja. Az arabok egyúttal azt is bejelenthetik, hogy – miként a megfogalmazást még az angol sajtó is előszeretettel használja – a mór labdarúgás hazatérésének ünnepére légi folyosót nyitnak a történelmi szövetségben lévő két félsziget között, természetesen kedvezményes utazási és szállási lehetőséget felkínálva, kiszivárogtatva egyúttal a titkot, miszerint az első járaton személyesen Karim Mostafa Benzema teljesít exkluzív utaskísérői szolgálatot. Az egy hónapos „arabian winter classic” idejére a La Liga elöljárói háromszoros részesedést ígérnek a kluboknak a televíziós bevételekből, a kisebb egyesületek hirtelen támadt szponzorációs ajánlatok közül válogathatnak, a felkért spanyol szakemberek pedig arról elmélkednek, hogy a szeszélyes és gyakran kellemetlen januári időjárásban a játék színvonala szükségszerűen emelkedik majd.
A Premier League elöljárói átkozzák a történelmi beidegződést, miszerint az angolok igyekeznek körültekintően dönteni a nagyszabású kérdésekben, s attól félnek, aki kimarad, az lemarad. A szaúdiak természetesen nyitottak az angolokkal való megállapodásra is, ám tíz modern stadion felhúzására akkor sem tehetnek ígéretet két hét alatt, ha a koronaherceg az amerikai befektetési alapokkal összefogva azonnal felszabadít erre a célra egy igazán csekély, száz számjegyű összeget, továbbá tízszeresére duzzasztják a keleti vendégmunkások számát. Felkínálják, hogy a márciusban kezdődő ramadán idején örömmel fogadják éjszakai meccsekre az angol csapatokat, ígéretként az alkoholfogyasztási tilalom átmeneti feloldását is meglebegtetve, de az angolok türelmet kérnek.
Az angol–szaúdi tárgyalások kifulladással fenyegetnek, s ekkor, ráunva az európai szövetséges Németország tétovázására, Katar bátor döntéssel a Bundesliga helyett a Premier League-nek tesz ajánlatot. Ki más, a Manchester City a megállapodás fő szorgalmazója, s vonakodva bár, de felsorakozik mellé a Newcastle United, az Aston Villa és a Sheffield United is, az amerikai tulajdonú nagy klubok, a Liverpool, a Manchester United, a Chelsea hallgatnak, ami szokás szerint egyenlő a beleegyezéssel.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA új szlogent alkot: a futball a közös nyelvünk. A gondosan megtervezett logóban egyesek a szaúdi, valamint a katari zászlóra utaló motívumot vélnek felfedezni. Gianni Infantino, a szervezet elnöke előszeretettel hangoztatja, a FIFA mint a futball alázatos szolgája mindig is a népek barátságát hirdette. Nevetségesnek bélyegzi a feltételezést, miszerint a FIFA csupán azért adott egy-egy mérkőzést Argentínának, Brazíliának és Uruguaynak a 2028-as világbajnokságból, hogy ekképpen gyengítse bármelyik dél-amerikai ország pályázatát a 2032-es tornára. Amikor az elnököt azzal igyekeznek sarokba szorítani, hogy a világbajnokság történetének centenáriuma alkalmából egyszerűen jár Dél-Amerikának a 2032-es vébé, Infantino udvarias utalást tesz az 1996-os atlantai olimpiára, arról sem megfeledkezve, lám, Athén is kivárta a sorát.
Infantino egyetlen nyilatkozatában sem feledkezik meg köszönetet mondani Európának a labdarúgás népszerűsítésében játszott – egykor – történeti szerepében; atyáskodva tanácsokkal látja el Aleksander Ceferint, az UEFA elnökét: érteni kell az idők szavát; továbbá sejtelmes utalást tesz az európai klubfutball elkerülhetetlen megújítására. A fényesség ünnepére készülve Infantino meglepetéssel szolgál: ő maga támogatja az ötletet, miszerint az arabian winter classic idejére a szaúdi liga játékosai kölcsönszerződéssel európai klubokban szerepelhessenek. A sajtó felkarolja a tervet, azt találgatva, a Real Madrid vajon reaktiválja-e Cristiano Ronaldót. A Bajnokok Ligája februári folytatása inkább csak úgy kerül a hírfolyamba, mint hogy az elavult lebonyolítás megújításra szorul. Egy-egy éles hang a kórusból kiszólva azt követeli, az izraeli helyett inkább a szaúdi csapatoknak kellene részvételt biztosítani az európai sorozatokban, de ezek a vélemények egyelőre nem nyernek el támogatást. Infantino személyesen úgy érvel, a FIFA sohasem mások kárára, hanem valakinek az érdekében hoz döntéseket.
Itt-ott ugyanakkor napvilágot lát egy-egy olyan elszigetelt elemzés is, miszerint a Bosman-szabályból eredeztetve az európai klubfutball sokszínűsége voltaképpen csupán a bevándorlás hallgatólagos népszerűsítését szolgálja immár évtizedek óta, de eme vélemények a hivatalos médiumokba véletlenül nem kerülnek be, a közösségi médiában pedig egyöntetűen függesztik az ehhez hasonló populista propagandát felkarolók fiókját.
A kelet-európai országok kifogását, miszerint a változások e régió részesedésének további csökkenésével fenyegetnek a Bajnokok Ligájából, az UEFA egyrészt az oszd meg és uralkodj gyakorlatával fojtja el csírájában, másrészt a háttérben megkezdődnek az egyelőre titkos tárgyalások az olajdollárok beáramlásának előkészítésére a tradicionális kelet-európai nagy klubokba.
Franciaországban betiltják Laurent Obertone Gerilláját, kötelező olvasmány lesz Michel Houellebecq Behódolás című műve. Budapest kivételesen nem lihegi Párizs példáját, a pesti humor a maga módján reagál a változásokra.
A szaúdiak már a spájzban vannak.
Borítókép: Illusztráció (Kép: Al-iItihad F.C.)
