Az ellenség már a kapuink előtt áll

Izrael Állam a százötvenezres állandó hadserege mellé képes volt szűk egy hét alatt kétszer ennyi tartalékos katonát hadba hívni.

Horváth József

terror támadás Izrael Állam hazaszeretet önvédelem tartalékos rendszer 2023. 10. 27. 5:58

Fotó: AFP

További Vélemény híreink

Videón a két magyar Hamász-túsz

Ennek a hatalmas tömegnek a gyors behívása mellett az is beszédes, hogy a hadsereg mekkora tartalékokkal rendelkezik vészhelyzet esetére. Ennyi katonát néhány nap alatt fogadni tudtak, a frissen felálló tartalékos egységek tagjai tudták, hová kell menniük. Nem volt fejetlenség, zűrzavar, káosz. Mindezt úgy, hogy közben a hadsereg még véres harcot folytatott a betolakodó terroristák ellen. Hatalmas logisztikai eredmény ez. Ehhez még tegyük hozzá, hogy

háromszázötvenezer embert az első naptól fel tudtak szerelni fegyverrel, megfelelő ruházattal, védőfelszereléssel. Ezt követően pedig azonnal megkezdődött a tartalékosok szintfelmérése, tesztelése. Csak az előírt normák teljesítése, a berozsdásodott képességek felelevenítése után engedték a katonákat szolgálati helyükre. Mert a behívottak élete is fontos. A gondos állam úgy kéri polgárai áldozatvállalását, hogy az adott helyzetben minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy minél többen túléljék a háborút.

Izrael esetében egy alig tízmilliós országról beszélünk. Amely a százötvenezres állandó hadserege mellé képes volt szűk egy hét alatt kétszer ennyi tartalékos katonát hadba hívni. Mindezt önkéntesen, erőszak nélkül. Talán ez a legfontosabb tanulság. A balliberális mantra a világbékéről, a multikulturalizmusról, a nemzetállamok felolvadásáról a szemünk láttára omlik össze. Mert a hazaszeretet, a haza iránti kötelességtudat egyértelmű morális parancsának engedelmeskedve indultak haza – New Yorktól Ausztrálián át egészen Thaiföldig – a zsidó tartalékosok. Akár a repülőgép padlóján ülve, behívó nélkül is.

Úgy tűnik, az izraeli oktatási rendszertől kezdve az államigazgatáson át egészen a hadseregen belüli kohézióig a rendszer jól működik. Izrael polgárai döntő részének fejében rend van. Szeretik a hazájukat, fontosnak érzik annak védelmét, még akkor is, ha évek óta nem is léptek a földjére.

Azt hiszem, ebben fontos szerepe van a jó személyes kapcsolatoknak, a hadseregen belül a bajtársiasság tovább élő szellemének.

Nehéz időket él át Izrael. De mint annyi veszélyes helyzeten, ezen is úrrá lesznek. Nekünk itt, Európában tanulni kell tőlük, okulni a kezdeti hibáikból. Vajon melyik ország lenne képes az unión belül arra, hogy egy hét alatt hadba hívjon és felszereljen háromszázötvenezer katonát? (Nem kényszersorozott, kiképzésnek csúfolt néhány napi felkészítés után, egy-két napos túlélési eséllyel a frontra küldött ágyútöltelékekről beszélek.) Emellett fegyvert, lőszert, felszerelést biztosítson nekik. Nem is beszélve ágyról, tisztálkodási lehetőségről, minőségi orvosi ellátásról.

Tartok tőle, hogy a gazdag, erősnek gondolt nyugati államok is elbuknának ezen a képzeletbeli vizsgán. Pedig véres háború dúl Ukrajnában, katonakorú és hadviselt bevándorlók lepik el földrészünket. Radikális iszlamisták polgárháborús viszonyokat teremtenek a nyugati nagyvárosokban. Mit gondolnak az unió politikusai, vajon ki fogja megvédeni őket?

Ha nem tanulunk Izrael példájából, mindannyian nagy bajba kerülünk. Újra elő kell venni bizonyos tabunak tekintett kérdéseket, és közösen meg kell keresni az adekvát válaszokat. Nagyon gyorsan, mert az ellenség már a kapuink előtt áll.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: Egy izraeli katona leugrik egy Merkava tankról a libanoni határ közelében a Hezbollah siíta milícia és az izraeli védelmi erők közötti tüzérségi párbaj közben (Fotó: AFP/Jalaa Marey)