A napokban volt szerencsém Prágában beszélgetni Andrej Babis volt és valószínűleg leendő cseh miniszterelnökkel. A véleménycsere vége felé szóba került a migráció is, amit a cseh politikus ekkor csak röptében említett több más gondolat mellett. Nem vagyok abban a pozícióban, hogy a tömeges bevándorlás elleni küzdelem egyik legtapasztaltabb európai harcosával vitába szálljak, ne adj’ Isten kijavítsam bizonyos pontokban. De haladnunk kell a korral, és a megfelelő fogalomrendszerrel kell dolgoznunk, amely követi a jelenlegi európai fejleményeket, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy védekezni tudjunk. A cseh politikusnak tehát felvetettem a következő kérdést: mi a különbség a tömeges bevándorlás és a lakosságcsere között?
Az első esetben ugyanis arról a jelenségről van szó, amikor egy jobb élet reményében vagy esetleg konfliktusból menekülve néptömegek mozdulnak meg a világ egy békésebb, gazdagabb térsége irányába. Ez egy spontán folyamat, amelyben az emberek a túlélési ösztöneiktől vezérelve kelnek egy hosszú, veszélyes útra. Azt viszont, hogy a spontán tömeges migráció korából áttértünk a populációcsere politikájához, akkor tudjuk meg szinte teljes biztonsággal, amikor valaki megpróbálja befogni a szánkat.
Ebbe a stádiumba már teljesen belefolytunk.
Nem csak hogy el akarják hallgattatni a tömeges migráció kritikusait, ezt még talán magyarázhatnánk azzal, hogy egyes politikusok a szőnyeg alá próbálják söpörni saját hibáik következményeit. Amikor viszont kritikus újságírók ellen indítanak lejárató kampányt, emberek ezreit űzik el munkahelyükről, mert nem hajlandók meghajolni az üzleti radikális diverzitás ideológiájának, amikor dollármilliókkal bevándorlásellenes kormányokat buktatnak meg, biztosra vehetjük, hogy itt nem egyszerűen tömeges bevándorlásról van szó, hanem szervezett, ránk erőltetett népességcseréről.
Renaud Camus francia filozófus a kilencvenes években fogalmazta meg a le grand replacement (a nagy csere) elméletét, amely először mutatott rá az Európát tönkretevő migrációs folyamatok valódi jellegére. Ezt az elméletet viszont a radikális baloldalnak az utolsó húsz évben sikerült a nagy szélsőjobboldali összeesküvés-elméletek szemétdombjára száműzni. Ennek említése ma Nyugaton gyakorlatilag automatikus munkahelyvesztéssel, társadalmi és professzionális kiközösítéssel jár. A lakosságcsere fogalma olyannyira kézenfekvő meghatározása annak, ami Nyugat-Európában zajlik mindenki szeme láttára – például a franciák 67 százaléka hisz ebben –, hogy rendkívül agresszív és kompromisszumot nem ismerő szankciókat kellett bevezetni azok ellen, akik ezt hangoztatni merték.
