Alapvető igazság, hogy nem szabad veszélyeztetni az emberek megélhetését. Minden módon meg kell akadályozni ennek romlását. De az is kétségtelenül igazság, hogy a költségvetési deficit aggasztja a külföldi hitelezőket, és ez erősen megdrágítja a deficitbe csúszó országoknak adott kölcsönöket. Ennek árát a költségvetésből kell megfizetni, ami növeli a deficitet. A kis, nyílt országok ezt nem tudják saját pénzteremtéssel fedezni, mert a külföldi hiteleket devizában kell megfizetni. A magasabb hitelköltségek kétségbeesett devizahajszolásra vezetnek, s ez rontja az adott valuta árfolyamát. Ezen keresztül nő az importált infláció. Ördögi kör! Romlik az a mutató, amit a pénzpiacok figyelnek.
A Nemzeti Bank nem teheti meg, hogy ne tartson a külföldi kamatemelésekkel, mert az pénzügyi öngyilkosság lenne. A külföldi betétek elhagyják a bankrendszert. A hazai pénzt is, ha az konvertibilis, sokan átváltják külföldi valutára, mert úgy többet hoz. Az új (megújított) hitelek meg eleve drágák. A külföldi hitelfelvétel költségei egekbe szöknek.
A magasabb forintkamatok viszont, melyek a fenti folyamatnak ellene hatnak, veszélyeztetik a hazai hitelből gazdálkodókat és a belföldi magánadósokat. Sokaknak van lakáshitelük. A kamatemelés csökkenti a lakosság fogyasztását, ez meg az ország GDP-jének csökkenéséhez, emiatt az áfabevételek mérséklődéséhez vezet, ami a költségvetés legfontosabb bevétele nálunk. Ez pedig újra csak növeli a deficitet, ami, mint láttuk, a külföldi hitelezőket idegesíti. Ismét az ördögi körben vagyunk. Nehéz felismerni a jó megoldást, de lehetséges.
A lakosság életszínvonalának esését mérséklendő az állam ársapkákat vezetett be. De a helyettesítő termékeken keresztül ez növelte az általános inflációt, mert a kereskedőcégek így játszották ki a szabályozást. Ez biztos, hogy így van, mert a vásárlások általános visszaesése ellenére a nagy diszkontcégek profitja a jelen időszakban jelentősen nőtt.
Mit tegyen a kormány, ha aggódik a legelesettebb rétegeinek a megélhetése és a politikai következmények miatt? Melyik kockázatot vállalja: a külföldi finanszírozás drágulását, ami a hazai kamatok alacsonyan tartásának következménye lehet, s ami természetesen visszahat a belső költségvetési helyzetre – hiszen a devizakamatokat a költségvetés fizeti –, vagy a belső finanszírozás drágulását a kamatemelésekkel, ami ugyan némileg megnyugtatja a külföldi hitelezőket, és megállítja a devizaárfolyam-esést, de a költségvetésnek a fogyasztás visszaesésen keresztül áfabevétel-kiesést okoz – tehát ismét csak rontja az egyensúlyi helyzetet, növeli a deficitet?
Ha a diszkontláncok profitja a kereslet-visszaesés ellenére is nőtt, felvetődik a kérdés, miből nőtt? Mivel kompenzálták az ársapka miatti kiesést? Olyan termékek áremelésével, amelyekre nem vonatkozott az árszabályozás? Nyilvánvalóan. És hogy pontosan mennyivel? Nos, nem feltétlenül annyival, amennyit az energiaár-emelkedés okozott.
Továbbá, a versenyszektor bérhelyzete tovább javult, mert a munkaerőpiaci helyzet feszült. Így az is nyomja felfelé az árakat. Elképesztő anomália tapasztalható a multicégek alkalmazottainak fizetése és egy kezdő pedagógus fizetése között. Lassan már nem kell elmenni Angliába diplomával mosogatni, itthon is lehet nem magas képzettséget kívánó munkával egy sor hiányterületen egészen jó fizetést, magas béreket kapni.
