Egész életünk advent

Az elmúlt napokban az online és közösségi médiában már-már komoly egyház- és naptártörténeti disputa kerekedett abból, hogy az idén

mikor gyújtjuk meg az első gyertyát az adventi koszorún: november 26-án vagy december 3-án?

Azzal nagyjából minden okoskodó tisztában van, hogy a karácsonyt megelőző negyedik vasárnap az adventi időszak kezdete. A zavart és a megdöbbenést az idézte elő, hogy december 24-e ezúttal vasárnapra esik, ami egyesek szerint nem lehet advent negyedik vasárnapja, mert akkor van szenteste, ami már a karácsony része. Eszerint advent negyedik vasárnapja december 17-e, első vasárnapja pedig november 26-a, így e hét végén, vagyis négy nap múlva kell meggyújtani az első gyertyát az adventi koszorún.

A laikusok vitája odáig fajult, hogy egyes portálok még teológusokat is megszólaltattak az ügyben, akik szépen elmagyarázták, hogy bár az idei advent eltérően alakul, mint a korábbiak, „aggodalomra egyáltalán nincsen ok”, mert december 24-e délelőtt még adventi nap, aznap este pedig megkezdődik a karácsony „elővételezett” ünneplése. Így tehát advent nem most, hanem a jövő héten, december 3-án kezdődik és a karácsony előtti negyedik vasárnapon, december 24-én ér véget.

A zavar és a meglepődés több szempontból sem igazán érthető. Először is nem az idén fordul elő először és utoljára, hogy december 24-re esik advent utolsó vasárnapja. Legutóbb 2017-ben volt ez a helyzet, legközelebb pedig 2028-ban lesz. Ennek az az egyszerű oka, hogy az új naptári év (elejétől a végéig) mindig egy – szökőévben pedig két – nappal eltolódik, tehát december 24-e öt-hat évenként kerül újra és újra vasárnapra.

A zavar és félreértés másik oka az lehet, hogy sokan december 24-ét is „karácsonyi napnak” tekintik. Hiszen karácsony ünneplése általános gyakorlat szerint december 24-én este megkezdődik. Márpedig karácsony első napja – hivatalosan a IV. század óta, mind a mai napig – december 25-e!

Nincs itt valami ellentmondás? Azért nincs, mert a keresztények eredetileg (a zsidó szokást követve) az új napot nem éjféltől, hanem az esthajnalcsillag megjelenésétől, illetve naplementétől számították, így december 25-e, karácsony első napja december 24-én este kezdődött. A középkorban azonban már éjfélkor kezdődött az új nap, ezért 25-én, az éjféli misével kezdődött Jézus születésének ünneplése.

A legújabb korban viszont – a vallástalanodással és a karácsony konzumálódásával párhuzamosan – 24-én estére jött előre a karácsonyfa-állítás, gyertyagyújtás, ajándékozás és a nagy ünnepi lakoma,

elfeledve, hogy Jézus Krisztus nem 24-én, hanem a 25-re virradó éjszaka született.

De honnan tudjuk, illetve miért pont december 25-én? Hiszen Jézus születésének hónapját és napját sem közlik az evangéliumok. Azt azonban tudjuk, hogy az év legsötétebb, leghosszabb éjjelén jött el hozzánk, hogy világosságot hozzon a világba, s hogy megvilágosítson minden embert. Ennek pedig az a történelmi kontextusa, hogy

az antik Rómában a téli napfordulót, a Nap „újjászületését” december 25-én ünnepelték, s Nagy Konstantin császár – aki először biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlását – össze akarta egyeztetni a keresztény vallást és a „legyőzhetetlen Napisten” állami kultuszát.

Ezért megerősítette azt a keresztény szokást, hogy Krisztus születését a Napisten születésnapján kell ünnepelni, egyúttal a vasárnapot a történelemben először nyilvánította a heti pihenőnappá, így egyesítve a Napisten pogány ünnepét Jézus feltámadásának keresztény ünnepével.

Az advent szó az Adventus Domini latin kifejezésből származik, ami azt jelenti: az Úr eljövetele. Hogy ki az Úr, azt a Bibliából és a keresztények/keresztyének közös hitvallásából is tudjuk: Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, aki a Szentháromság második isteni személye. Karácsony az Ő evilágra jövetelének, testet öltésének napja. Ami a hívő ember oldaláról nézve várakozás. Ahogy a 130. zsoltárban olvassuk:

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az Ő ígéretében.

De a nem névleg, formálisan, családi, illetve kulturális szokásból keresztények/keresztyének, hanem élő hitű Krisztus-követők adventben nemcsak Krisztus első, kétezer évvel ezelőtti betlehemi, hanem megígért második eljövetelét is várják. Aminek időpontját viszont egyetlen ember sem ismeri. Csak azt tudjuk, amit Jézus a Biblia legvégén ígér:

Bizony hamar eljövök. (Jel 22,20)

Ám a „hamar” jelentése isteni titok. Lehet ezer év múlva – „mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt” –, de akár holnap vagy ma is. Maga Jézus mondta tanítványainak az ő dicsőséges eljövetelének időpontjáról:

Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! (Mk 13,33)

A különböző jelek, jóslatok, horoszkópok és hókuszpókuszok fürkészése – vagy ellenkezőleg, fejünk homokba dugása – helyett tehát jobban tesszük, ha éberen, türelmesen, kitartóan várunk. És

magunkba szállva, szívünket fölemelve imádkozunk. Nemcsak a karácsonyt megelőző négy hétben, hanem az év mind a 365 (jövőre 366) napján.

Ha egész életünk várakozás az adventus (eljövendő) Jézusra, akkor az sem baj, ha valaki félreértésből már ezen a vasárnapon meggyújtja adventi koszorúján az első gyertyát, bár advent valójában a jövő hétvégén kezdődik.