De honnan tudjuk, illetve miért pont december 25-én? Hiszen Jézus születésének hónapját és napját sem közlik az evangéliumok. Azt azonban tudjuk, hogy az év legsötétebb, leghosszabb éjjelén jött el hozzánk, hogy világosságot hozzon a világba, s hogy megvilágosítson minden embert. Ennek pedig az a történelmi kontextusa, hogy
az antik Rómában a téli napfordulót, a Nap „újjászületését” december 25-én ünnepelték, s Nagy Konstantin császár – aki először biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlását – össze akarta egyeztetni a keresztény vallást és a „legyőzhetetlen Napisten” állami kultuszát.
Ezért megerősítette azt a keresztény szokást, hogy Krisztus születését a Napisten születésnapján kell ünnepelni, egyúttal a vasárnapot a történelemben először nyilvánította a heti pihenőnappá, így egyesítve a Napisten pogány ünnepét Jézus feltámadásának keresztény ünnepével.
Az advent szó az Adventus Domini latin kifejezésből származik, ami azt jelenti: az Úr eljövetele. Hogy ki az Úr, azt a Bibliából és a keresztények/keresztyének közös hitvallásából is tudjuk: Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, aki a Szentháromság második isteni személye. Karácsony az Ő evilágra jövetelének, testet öltésének napja. Ami a hívő ember oldaláról nézve várakozás. Ahogy a 130. zsoltárban olvassuk:
Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az Ő ígéretében.
De a nem névleg, formálisan, családi, illetve kulturális szokásból keresztények/keresztyének, hanem élő hitű Krisztus-követők adventben nemcsak Krisztus első, kétezer évvel ezelőtti betlehemi, hanem megígért második eljövetelét is várják. Aminek időpontját viszont egyetlen ember sem ismeri. Csak azt tudjuk, amit Jézus a Biblia legvégén ígér:
Bizony hamar eljövök. (Jel 22,20)
Ám a „hamar” jelentése isteni titok. Lehet ezer év múlva – „mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt” –, de akár holnap vagy ma is. Maga Jézus mondta tanítványainak az ő dicsőséges eljövetelének időpontjáról:
Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! (Mk 13,33)
A különböző jelek, jóslatok, horoszkópok és hókuszpókuszok fürkészése – vagy ellenkezőleg, fejünk homokba dugása – helyett tehát jobban tesszük, ha éberen, türelmesen, kitartóan várunk. És
magunkba szállva, szívünket fölemelve imádkozunk. Nemcsak a karácsonyt megelőző négy hétben, hanem az év mind a 365 (jövőre 366) napján.
Ha egész életünk várakozás az adventus (eljövendő) Jézusra, akkor az sem baj, ha valaki félreértésből már ezen a vasárnapon meggyújtja adventi koszorúján az első gyertyát, bár advent valójában a jövő hétvégén kezdődik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!