Hogy mennyire felszínes és ostoba az óriás technológiai cégek baloldali üzleti magatartáskódexe, egy napokban lefolytatott szócsatámmal tudnám szemléltetni, amelyet a Microsoft cég tulajdonában álló LinkedInnel, a világ legnagyobb professzionális közösségimédia-hálózatával vívtam. Illetve csak vívtam volna, ha ez az egész nem lett volna olyan egyoldalú, mintha egy lobotomizált páciensből próbáltam volna kihúzni a rakott krumpli receptjét.
A közösségi oldal ugyanis betiltotta az angol „native”, magyarul „anyanyelvi”, „hazai”, „született”, „helyi”, „őslakos” kifejezést. Munkatársat kerestem a szerkesztőségünkbe, mit sem sejtve beírtam a hirdetésbe, hogy anyanyelvi szinten kérném az angolt. Írtam volna, de az oldal pirossal aláhúzta a „native” szót, és nem engedte feladni a hirdetést, illetve az antidiszkriminációs magatartáskódexre utalt.
A cinikus magyar persze azonnal tudja, honnan fúj a szél, gondoltam, itt az alkalom, hogy megkérdezzem tőlük, miért diszkriminatív az, ha valaki anyanyelvi szinten beszélő munkatársakat keres, illetve az országban született, helyi kollégákat toborozna.
Kérdésemre egy Raj nevű LinkedIn-adminisztrátor válaszolt, mégpedig azzal, hogy azért nem szabad ezt a szót használni, mivel benne van az antidiszkriminációs szabályzatban. Mondom, eddig eljutottam én is, de miért van benne, ezt szeretném tudni. Semmi válasz. Kicsit tehát bekeményítettem, és kitettem egy nyilvános LinkedIn-bejegyzést, amit a követőim és mások is olvashattak. Ebben feltettem a kérdést: vajon érti-e valaki, miért nem használható ma a „született” szó a nyugati vállalati kommunikációban? Ez már kicsit aggaszthatta a LinkedIn moderátorait, mivel az egyikük percekkel a bejegyzésem publikációja után válaszolt is, hogy a kérdezősködés helyett inkább változtassam meg a hirdetésben szereplő szavakat, hogy így elkerüljem a belső diszkriminációs szabályzat megsértését.
Persze ebben a válaszban már volt némi rejtett fenyegetés is. Nyilván itt már súroltam annak a határát, amikor a sok éve használt internetes platformon a letiltásomat veszélyeztettem, ismerve a mai modern progresszív szólásszabadság határait, miszerint ha a vita megnyerésére nincs esélyünk, tiltsuk le a vitapartnert. Mégis a kisördög győzött, és harmadszorra is megkérdeztem: mi a baj a „született” szóval, hogy azt nem lehet a közös kommunikációban használni? A válasz Pulitzer-díjas, LT monogrammal jelzett adminisztrátor barátunktól érkezett: „Nincs válaszom a kérdésére. Sajnálom.”
Egy pillanatra a hitetlenség és rezignáltság lett rajtam úrrá az ilyen patologikus szintű bárgyúság láttán, de aztán gyorsan felülkerekedett bennem a professzionális szolidaritás ösztöne, és azt mondtam magamnak: segítsünk ezeknek a jóembereknek, én nagyon szívesen megválaszolom helyettük, hogy is került a „született” szó a feketelistára! Íme.
Egy szép reggelen a LinkedIn-diverzitás menedzsere, aki a demokratikus alapelveknek megfelelően arra ügyel, hogy senki se mondhasson olyat, ami ellentmond a radikális baloldali dogmáknak, a gyűlésen felvetette, hogy szerinte diszkriminatív az, hogy ha egy cég olyan munkatársakat keres, akik az adott országban születtek. Mert milyen joggal keresne egy cégvezető olyan alkalmazottakat, akik legálisan tartózkodnak az országban, beszélik a nyelvet, ismerik a helyi szokásokat stb.? Ez kirekesztő azokkal szemben, akik illegálisan tartózkodnak az országban, nem beszélik a nyelvet és nem ismerik a szokásokat. Eddig egyet is érthetnénk a tisztelt diverzitásmenedzserünkkel, csak azt nehéz megérteni, hogy ez miért baj. Mióta bűn az, ha valaki tiszteli a törvényeket, meg akarja magát értetni a kollégáival, hatékonyan szeretné vezetni a cégét?
Megjegyzem, a jelek szerint csak nekem szúr szemet, hogy ma tilos a „hazai”, „született”, „anyanyelv” vagy „őslakos” szót használni. A több száz ember közül, akik a közösségi portálon látták a LinkedInnek szóló bejegyzésemet, egyetlenegy sem mert hozzászólni a problémafelvetéshez. Nyilván jól működik a megfélemlítés: gyáva birkákat nem kell tűzokádó sárkánnyal terelgetni, elég egy farkát csóváló vidám ki pásztorkutya is. Raj barátunk érti a dörgést.
Szóval ilyen a mai felvilágosult Nyugat: miközben Sydney-ben az operaház alatt tömegek ordítják azt, hogy „Gázkamrába a zsidókkal!”, Londonban dzsihádra szólítanak fel a pódiumról a Trafalgar téren, a legnagyobb nyugati márkák által pénzelt emberi jogi szervezetek (BLM) a sárkányrepülőn érkező Hamász-terroristák képét teszik ki a honlapjukra, addig én nem kereshetek anyanyelvi szinten beszélő alkalmazottat.
Mert az diszkriminatív. Tilos lett az őslakos, elnyomó a törvénytisztelő, rasszista a hazai. Ha nem vagy bevándorló-hátterű, nincs meg a pedigréd ahhoz, hogy jogot formálj hazád jövőjének alakítására. Állj be a hosszú sorba, és ha már mindenki mást kiszolgáltunk, akkor talán te is sorra kerülsz!
A szerző főszerkesztő, Hungary Today
Borítókép: Illusztráció (Forrás:Twitter/Tech & Co.)
