idezojelek

Mars a sor végére, ha itt születtél!

Miért diszkriminatív az, ha valaki anyanyelvi szinten beszélő munkatársakat keres?

Deme Dániel avatarja
Deme Dániel
Cikk kép: undefined

Hogy mennyire felszínes és ostoba az óriás technológiai cégek baloldali üzleti magatartáskódexe, egy napokban lefolytatott szócsatámmal tudnám szemléltetni, amelyet a Microsoft cég tulajdonában álló LinkedInnel, a világ legnagyobb professzionális közösségimédia-hálózatával vívtam. Illetve csak vívtam volna, ha ez az egész nem lett volna olyan egyoldalú, mintha egy lobotomizált páciensből próbáltam volna kihúzni a rakott krumpli receptjét. 

A közösségi oldal ugyanis betiltotta az angol „native”, magyarul „anyanyelvi”, „hazai”, „született”, „helyi”, „őslakos” kifejezést. Munkatársat kerestem a szerkesztőségünkbe, mit sem sejtve beírtam a hirdetésbe, hogy anyanyelvi szinten kérném az angolt. Írtam volna, de az oldal pirossal aláhúzta a „native” szót, és nem engedte feladni a hirdetést, illetve az antidiszkriminációs magatartáskódexre utalt.

A cinikus magyar persze azonnal tudja, honnan fúj a szél, gondoltam, itt az alkalom, hogy megkérdezzem tőlük, miért diszkriminatív az, ha valaki anyanyelvi szinten beszélő munkatársakat keres, illetve az országban született, helyi kollégákat toborozna.

Kérdésemre egy Raj nevű LinkedIn-adminisztrátor válaszolt, mégpedig azzal, hogy azért nem szabad ezt a szót használni, mivel benne van az antidiszkriminációs szabályzatban. Mondom, eddig eljutottam én is, de miért van benne, ezt szeretném tudni. Semmi válasz. Kicsit tehát bekeményítettem, és kitettem egy nyilvános LinkedIn-bejegyzést, amit a követőim és mások is olvashattak. Ebben feltettem a kérdést: vajon érti-e valaki, miért nem használható ma a „született” szó a nyugati vállalati kommunikációban? Ez már kicsit aggaszthatta a LinkedIn moderátorait, mivel az egyikük percekkel a bejegyzésem publikációja után válaszolt is, hogy a kérdezősködés helyett inkább változtassam meg a hirdetésben szereplő szavakat, hogy így elkerüljem a belső diszkriminációs szabályzat megsértését.

Persze ebben a válaszban már volt némi rejtett fenyegetés is. Nyilván itt már súroltam annak a határát, amikor a sok éve használt internetes platformon a letiltásomat veszélyeztettem, ismerve a mai modern progresszív szólásszabadság határait, miszerint ha a vita megnyerésére nincs esélyünk, tiltsuk le a vitapartnert. Mégis a kisördög győzött, és harmadszorra is megkérdeztem: mi a baj a „született” szóval, hogy azt nem lehet a közös kommunikációban használni? A válasz Pulitzer-díjas, LT monogrammal jelzett adminisztrátor barátunktól érkezett: „Nincs válaszom a kérdésére. Sajnálom.”

Egy pillanatra a hitetlenség és rezignáltság lett rajtam úrrá az ilyen patologikus szintű bárgyúság láttán, de aztán gyorsan felülkerekedett bennem a professzionális szolidaritás ösztöne, és azt mondtam magamnak: segítsünk ezeknek a jóembereknek, én nagyon szívesen megválaszolom helyettük, hogy is került a „született” szó a feketelistára! Íme.

Egy szép reggelen a LinkedIn-diverzitás menedzsere, aki a demokratikus alapelveknek megfelelően arra ügyel, hogy senki se mondhasson olyat, ami ellentmond a radikális baloldali dogmáknak, a gyűlésen felvetette, hogy szerinte disz­kriminatív az, hogy ha egy cég olyan munkatársakat keres, akik az adott országban születtek. Mert milyen joggal keresne egy cégvezető olyan alkalmazottakat, akik legálisan tartózkodnak az országban, beszélik a nyelvet, ismerik a helyi szokásokat stb.? Ez kirekesztő azokkal szemben, akik illegálisan tartózkodnak az országban, nem beszélik a nyelvet és nem ismerik a szokásokat. Eddig egyet is érthetnénk a tisztelt diverzitásmenedzserünkkel, csak azt nehéz megérteni, hogy ez miért baj. Mióta bűn az, ha valaki tiszteli a törvényeket, meg akarja magát értetni a kollégáival, hatékonyan szeretné vezetni a cégét?

Megjegyzem, a jelek szerint csak nekem szúr szemet, hogy ma tilos a „hazai”, „született”, „anyanyelv” vagy „őslakos” szót használni. A több száz ember közül, akik a közösségi portálon látták a LinkedInnek szóló bejegyzésemet, egyetlenegy sem mert hozzászólni a problémafelvetéshez. Nyilván jól működik a megfélemlítés: gyáva birkákat nem kell tűzokádó sárkánnyal terelgetni, elég egy farkát csóváló vidám ki pásztorkutya is. Raj barátunk érti a dörgést.

Szóval ilyen a mai felvilágosult Nyugat: miközben Sydney-ben az operaház alatt tömegek ordítják azt, hogy „Gázkamrába a zsidókkal!”, Londonban dzsihádra szólítanak fel a pódiumról a Trafalgar téren, a legnagyobb nyugati márkák által pénzelt emberi jogi szervezetek (BLM) a sárkányrepülőn érkező Hamász-terroristák képét teszik ki a honlapjukra, addig én nem kereshetek anyanyelvi szinten beszélő alkalmazottat.

Mert az diszkriminatív. Tilos lett az őslakos, elnyomó a törvénytisztelő, rasszista a hazai. Ha nem vagy bevándorló-hátterű, nincs meg a pedigréd ahhoz, hogy jogot formálj hazád jövőjének alakítására. Állj be a hosszú sorba, és ha már mindenki mást kiszolgáltunk, akkor talán te is sorra kerülsz!

A szerző főszerkesztő, Hungary Today

 

Borítókép: Illusztráció (Forrás:Twitter/Tech & Co.)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A Hunyadi-film és a román mítoszok

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

A pöcegödör legalján

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szalai Ádámot újra kísérti az ellentmondás

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Hígtrágya és pogrom Hollandiában

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.