Hogy mennyire felszínes és ostoba az óriás technológiai cégek baloldali üzleti magatartáskódexe, egy napokban lefolytatott szócsatámmal tudnám szemléltetni, amelyet a Microsoft cég tulajdonában álló LinkedInnel, a világ legnagyobb professzionális közösségimédia-hálózatával vívtam. Illetve csak vívtam volna, ha ez az egész nem lett volna olyan egyoldalú, mintha egy lobotomizált páciensből próbáltam volna kihúzni a rakott krumpli receptjét.
A közösségi oldal ugyanis betiltotta az angol „native”, magyarul „anyanyelvi”, „hazai”, „született”, „helyi”, „őslakos” kifejezést. Munkatársat kerestem a szerkesztőségünkbe, mit sem sejtve beírtam a hirdetésbe, hogy anyanyelvi szinten kérném az angolt. Írtam volna, de az oldal pirossal aláhúzta a „native” szót, és nem engedte feladni a hirdetést, illetve az antidiszkriminációs magatartáskódexre utalt.
A cinikus magyar persze azonnal tudja, honnan fúj a szél, gondoltam, itt az alkalom, hogy megkérdezzem tőlük, miért diszkriminatív az, ha valaki anyanyelvi szinten beszélő munkatársakat keres, illetve az országban született, helyi kollégákat toborozna.
Kérdésemre egy Raj nevű LinkedIn-adminisztrátor válaszolt, mégpedig azzal, hogy azért nem szabad ezt a szót használni, mivel benne van az antidiszkriminációs szabályzatban. Mondom, eddig eljutottam én is, de miért van benne, ezt szeretném tudni. Semmi válasz. Kicsit tehát bekeményítettem, és kitettem egy nyilvános LinkedIn-bejegyzést, amit a követőim és mások is olvashattak. Ebben feltettem a kérdést: vajon érti-e valaki, miért nem használható ma a „született” szó a nyugati vállalati kommunikációban? Ez már kicsit aggaszthatta a LinkedIn moderátorait, mivel az egyikük percekkel a bejegyzésem publikációja után válaszolt is, hogy a kérdezősködés helyett inkább változtassam meg a hirdetésben szereplő szavakat, hogy így elkerüljem a belső diszkriminációs szabályzat megsértését.
Persze ebben a válaszban már volt némi rejtett fenyegetés is. Nyilván itt már súroltam annak a határát, amikor a sok éve használt internetes platformon a letiltásomat veszélyeztettem, ismerve a mai modern progresszív szólásszabadság határait, miszerint ha a vita megnyerésére nincs esélyünk, tiltsuk le a vitapartnert. Mégis a kisördög győzött, és harmadszorra is megkérdeztem: mi a baj a „született” szóval, hogy azt nem lehet a közös kommunikációban használni? A válasz Pulitzer-díjas, LT monogrammal jelzett adminisztrátor barátunktól érkezett: „Nincs válaszom a kérdésére. Sajnálom.”
