2023, Anglia, London…

Nekünk nem mondták meg, hogy 2023 Európájában és az Egyesült Államokban a „haladó” – értsd: felesleges, aljas, gonosz és rettenetes – „értelmiség”, a felkentek, a woke-szekta ateista főpapjai ugyanott fognak tartani, mint annak idején a szovjet blokk ugyanilyenjei: antiszemiták és Izrael-gyűlölők lesznek, és beleájulnak az arab világ hátsójába, csak azért, mert ezeknek mindig fel kell szabadítaniuk valakiket, s mert ha már rászabadították ezt a tömeget Európára, nem hagyhatják veszni a szavazatukat. Egy tál lencséért köpik szemen újra az európai kultúrát, civilizációt, életet – mindent. S míg az elmúlt évtizedekben minden bokor mögött egy antiszemitát találtak és hősiesen küzdöttek a nem létező antiszemitizmus ellen, most az „iszlamofóbia” az új síp, amit fújnak, s egy szavuk sincs arról, amit új kedvenceik művelnek. Egy szavuk sincs a zsidók házaira, intézményeire festett Dávid-csillagokról és semmi másról. Illetve mégis van: a Politico hosszú töprengés után rálelt a megoldásra, azt írják, Párizsban az oroszok festették rá azokat a Dávid-csillagokat a házfalakra.
Ó, hát persze, ha csak úgy nem…

Nekünk azt sem mondták meg előre, hogy hadat fogunk üzenni a természetnek is, a bio­lógiának is. Nincsen többé család, de férfi sincs és nő sincs. Alain Delon nem kaphatja meg az életműdíját, mert ő ma már toxikusan maszkulin. A normalitás még suttog valahol, még tilinkózik itt-ott, sötét sarkokba bújva, de elnyomja hangját a berlini főpályaudvaron összegyűlt, kutyának öltözött idióták vonyítása, akik azt követelik éppen, hogy ismerjék el az ő jogaikat. Mármint, hogy ők kutyák. Ha egyszer ajtót nyitsz az abnormális előtt, nem lesz vége soha. Pride-dal kezdődött, ma a kutyáknál tartunk. Felkészülnek a vérfertőzők, nekrofilok és a hörcsögerőszakolók. Mert hát ki tilthatja meg nekik, hogy ők is boldogok és szabadok legyenek? A magukat kutyának képzelőket pedig oltsuk be szopornyica ellen és tegyünk rájuk szájkosarat, ha már…

„Jöjj szabadság, te szülj nekem rendet…”

Nem is fog ránk szólni, nyelvünket sem fogja összezavarni, mert hát minek. Nem kell ide már senki és semmi, ártó szellem, bukott angyal, Lucifer is nyugdíjba vonulhat, ezt a maradék kis munkát elvégzi a woke meg a cancel culture.

Nekünk nem szóltak, hogy a hidegháborút nem a béke, hanem a forró háború fogja felváltani. És most itt állunk, a lassan háborúba ájult Európa közepén, és nézzük a párizsi házfalakra festett Dávid-csillagokat, és makogjuk magunk elé: hát már megint… Már megint. Már megint: „A háború: béke! 

Négy láb jó, két láb rossz!” Odavan már minden. Odavan a Gutenberg-galaxis, oda a vasárnapi ebéd utáni szieszta, keresztapa reggelije, meg a csönd. Az lett oda legelőször. Kis zajos törpék üvöltözik a semmit, s ha szólsz, hogy ez a semmi, akkor lemészárolnak, ha máshol nem, hát a virtuális térben.
S a megalázottak és megnyomorítottak zombiserege ellepte Európa valaha szép és tiszta és rendezett és gazdag városait, és a maga képére formál mindent. Nekünk nem szóltak. De most már mindegy. Őrizzük legalább ezt a kicsike maradékot, ami még a ­miénk. Ami még Európa. Ami még normalitás.

Borítókép: Az izraeli hadsereg Bardelas (Gepárd) nevű vegyes nemű zászlóaljának tagjai hadgyakorlaton vesznek részt az észak-izraeli Regavim közelében 2016. március 29-én. (Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)