Sőt, az európai gazdaságok megcsonkítása folyamatban van: az ipar csendben leépül, az energiaintenzív iparágak közül több már le is állt. Konkrétan: műtrágyagyártás már nincs, de a gyógyszeripar, a gumiipar, az acél- és vasipar is elköltözhet más kontinensekre. Amennyiben ez lesz a „recept”, akkor Európa eléri azt, hogy már nemcsak nyersanyagai, de azokat feldolgozó ipara sem lesz. A tőzsdei befektetők úgy látják, hogy az európai ipar kilátásai bizonytalanok, ezért több esetben a tőkéjük kivonását is megkezdték. Ha ez így folytatódik, akkor nemcsak ritkaföldfém nem lesz majd Európában, de acél, vas és cement sem.
Ami bennünket, magyarokat illet: szó sincs arról, hogy újból a múlt század sötét korszakát idéző vas és acél országa lennénk, hanem a versenyképes energiaellátás és high-tech ipar egyik zászlóshajója. Jogos a kérdés: de miből?
Az iparfejlesztés egyrészt a külföldi működőtőke-beruházásokra épülhet, másrészt az állami támogatáspolitikára is. Előbbihez új stratégiára (FDI) lesz szükség, míg utóbbi kapcsán át kell gondolni, hogy mely szektoroknak kell nyitottá tenni az állami támogatáspolitikát. Ilyen lehet potenciálisan az autóipar, az elektronika-, illetve az akkumulátorgyártás és a szolgáltatási szegmens is. Szögezzük le, nem arról van szó, hogy a magyar reálgazdaság gyenge teljesítménnyel állít elő alacsony értéket, hiszen gazdaságunkhoz mérten a világ egyik legfőbb exportőre vagyunk, a globális innovációs index szerint pedig a csúcstechnológiás termékek ipari részarányában a világon az ötödik helyen állunk. Ráadásul a Nemzetközi Valutaalap is rámutatott arra, hogy a magyar iparban a high-tech aránya hetven százalék körüli, ami a fejlett országok többségét (Németország, USA, Ausztria) is előzi.




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!