Újraiparosítás – ettől a szótól és magának a témának a cáfolatától hangos most a magyarországi gazdasági közélet. Holott a magyar gazdaságtól – mondjuk az elmúlt 150 évben pláne – cseppet sem idegen az úgynevezett „iparosított” gazdasági modell. Járjuk hát körbe a Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter által ösztönzött szerkezeti átalakulást! A Covid okozta gazdasági sokk, majd a recesszió után (ráadásul két háború között), a legtöbb európai ország még nem tudja, hogy milyen irányba mozduljon gazdasági vonatkozásban.
Mozdulni pedig kell, Európának ugyanis folyamatosan esik vissza a termelése és a versenyképessége. Miközben egy évtizeddel ezelőtt az Európai Unió gazdasági kibocsátása megegyezett az Egyesült Államokéval, addig most alig éri el annak a „minősített” többségét, vagyis számokban is tetten érhető a lemaradás. Olyannyira, hogy egy bő évtizeddel ezelőtt az EU–USA páros adta a világ gazdasági össztermelésének a felét: Amerika tartotta magát, Európa pedig lassan a fasor végére jut. Sokan máris skanzenként tekintenek ránk, gyakorlatilag a múlt és a jövő közé beszorulva.
A nem túl prosperáló jövőkép hazánkat is új dimenzió elé állítja: meg kell találnunk a helyes irányt, hogy a rövid távú belső kihívásokat kezelve kimentsük magunkat a gazdasági káoszból. Félreértés ne essék, momentán a magyar gazdaság s vele együtt a visegrádi térség más országai adják a növekedés zömét az unión belül, vagyis ebben a térségben nincs igazából egyensúlytalanság, strukturális probléma. S miként a kimutatásokból is látszik, az orosz–ukrán háború okozta cserearányromlás nélkül a folyó fizetési és külkereskedelmi mérleg csak pozitív tartományban zárna. A 2023-as exportboom nagyban javítja persze az összképet.
Gazdasági fronton a legnagyobb problémát a termelés kiszervezése jelenti. Közismert, hogy Európából keletre telepítették át a gyártást, az ellátási láncok is ehhez igazodtak, most pedig az energiaválság utóhatása okoz komoly problémát. Tudniillik az orosz–ukrán háború miatti energiaválság felerősítette az „öreg kontinens” korábbi évtizedekben felhalmozott digitalizációs, termelékenységi és versenyképességi lemaradását vetélytársaihoz képest. Amíg az Egyesült Államoknak és Kínának átfogó terve van a versenyképesség felturbózására, az európai elit láthatóan nem is foglalkozik rendszerszinten a témával.
