November 4-én zúgjanak a harangok, hogy jól hallhatóvá váljon mindenfelé Európában. Zúgjanak, mert hatvanhét éve ezen a napon törték össze a normális világáért harcolók álmát. Zúgjanak az elesettekért, a kivégzettekért, a börtönbüntetésre ítéltekért, a társadalom lelki sebeiért, a barikádok mindkét oldalán fölöslegesen meghalt fiatalokért.
És zúgjanak Európa-szerte, a jelenkorunk egyre őrültebb eseményei miatt, a ma is felállított valós és képzelt barikádok miatt, ahol értelmetlenül halnak meg anyák fiai, gyerekek apái. Hiszen nem eszmék, pénzügyi érdekek, hatalomra vágyódások semmisülnek meg a harcokban, hanem emberek. Legyenek, hát ezek az ébresztő hangjai kontinensünkön, ahol kultúránkat és múltunkat nullázzák le, ahol a morális emberi értékek nevetség tárgyai, és ahol hitünket temetik a lerombolt templomaink kövei alá.
Mert hogyan is néz ki a XXI. század második évtizedében Európa?