Kázmér 2024. március 4.
logo

Advent: hinni vagy nem hinni

Deme Dániel
2023.12.11. 06:30
Advent: hinni vagy nem hinni

Egyszer Aquinói Tamás szerzetestársai elkiáltották magukat: Nézd, Tamás testvér, ökrök szállnak az égen! Az évezred elméje, a középkori gondolkodás legnagyobb személyisége erre felpattant székéből, odarohant az ablakhoz, kinézett rajta, de miután nem látott semmit, csalódottan visszatekintett társaira. Azok persze szakadtak a nevetéstől, és azt kérdezték: Tamás, hogy dőlhettél be ennek a tréfának? 

Inkább elhiszem azt, hogy ökrök szállnak a magasban, mint hogy egy keresztény tudatosan hazugságot mondjon,

válaszolta a híres teológus, filozófus.

Így van ez ma, a nagy dezinformáció korában is, amelyben a keresztény üzenetet túlharsogja egyfajta agresszív áltudományos racionalitás. Karácsonyra készülve viszont nézzünk csak körül az európai adventi tájon! A betiltott keresztény kórusokon, a gépfegyveresek által védett karácsonyi piacokon, az eltávolított karácsonyfákon, a templomokból is eltüntetett kereszteken. Jézus születésének minden évben újra átélt öröméből mára egyfajta októberi árengedményekkel kezdődő bevásárlóorgia, „kellemes ünnepek” maradt csak. 

A kommunizmusban a karácsonyt legalább a „család ünnepének” nevezték át, ma a többi európai parallel közösségre tekintettel már csak „ünnep” lett, nehogy valami „áldozatcsoportot” megsértsünk egy konkrét jelzővel. 2023 karácsonya nekünk, magyaroknak ezért nemcsak egy vallási ünnep, hanem kihívás, tiltakozás, a tagadással való ellenszegülés az európai hit és szellem túlélése nevében.

Lehet, hogy az űrkutatás, a tudományos történelmiség vagy a felvilágosult evolúciós elméletek korában nehéz elfogadni, hogy mégis egy kétezer éve született gyermeket kell tekintenünk a civilizációnk tengelyének, egy júdeai Messiást kell elfogadnunk Isten fiának, aki a keresztények szent könyve szerint a vízen járt, egyetlen szóval meggyógyította a betegeket, holtakat támasztott fel, majd maga is feltámadt. De ha gondot okoz ezt elfogadni, akkor ne így tegyük fel magunknak a kérdést, inkább azt fontoljuk meg, mi ennek az alternatívája.

Aquinói Tamás szellemében ugyanis én is inkább hiszem, hogy egy ember a vízen járhat és egy szóval elcsendesítheti a vihart, mint azt, hogy ma a Szentföldön gyermekeket égetnek el élve, fiatalokat lőnek halomra gépfegyverrel a francia főváros koncerttermeitől a Negev-sivatagig. Inkább hiszem, hogy valaki feltámasztott egy halottat, mint azt, hogy egyes erkölcsi vákuumban felnőtt mai fiatalok unalomból, heccből ölnek ártatlan embereket.

 Sokkal inkább hiszek egy megváltást hozó kisdedben, mint a politikai, klíma- és genderideo­lógiai messiásokban, akik visszavonhatatlanul tönkretesznek mindent, amihez hozzáérnek, amit önérdekből vagy önigazolásként „megváltanak”. Minden erőmmel inkább elhiszem, hogy szűztől született egy kisded, mintsem azt, hogy ma gyerekek, diákok szíven szúrhatják, lefejezhetik tanárai­kat olyan osztálytermekben, ahol nem is olyan rég még kereszt függött a falon.

A legkisebb erőfeszítés nélkül hiszem inkább azt, hogy egy pajtában született kisded hozza el nekem az igazságszolgáltatást, mint azt, amit egy német bíróság mondott ki ítéletében a napokban a tizenöt éves kislányt csoportosan megerőszakoló migránsokkal kapcsolatban, hogy tudniillik tettük erősíti az identitásukat, és építő hatással van a közösségi szellemükre. Inkább egy kétezer éve született gyermek ártatlanságának alapjain építem fel az igazságszolgáltatásba vetett hitem, mint ennek a bírói talárba öltözött bohócnak a jog- és igazságszemléletében bízva.

Inkább tévedjek a három keleti bölccsel, akik Betlehembe jöttek meghajolni az újszülött előtt, mint hogy egyszer is igazam legyen a fasiszta, kommunista és terrorista jelképekkel vonuló mai fiatal egyetemistákról, akik lelkesen ott menetelnek jövő rabszolgatartóik, gyilkosaik mellett.

Az egyik legfontosabb érv a valóban sok, nehezen felfogható, transzcendens elemet tartalmazó keresztény vallás elfogadása mellett az, hogy ha mindebben nem hiszünk, nincs más alternatívánk, mint hogy elhiggyük az ezzel kibékíthetetlen ellentétben levő fent leírtakat. Azt, hogy mindez a kegyetlenség, pusztítás, mélységes erkölcstelenség szükségszerű, törvényszerű, hiteles, tehát jó. De ne feledjük, mindenki csak attól remélhet megváltást, amiben hisz.

2023 karácsonyán nekünk, magyaroknak nem csak egy csodálatos vallási alkalomnak kell örülnünk. Értsük meg, ez a karácsony számunkra küldetés, amellyel az elhallgattatott, megfélemlített és félrevezetett európai keresztény testvé­reinknek tartozunk. Amennyivel csendesebbek a nyugati karácsonyi piacok és templomok, annál hangosabban énekeljük mi a karácsonyi dalokat. Ez nem az advent átpolitizálása, hanem annak tudatosítása, hogy 

a keresztény Európa megtartása, vallási alkalmaink nyilvános ünneplése egyre inkább küzdelem lesz. Magunkért és értük.

A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője

Borítókép: Betlehem a Somogy vármegyei vörsi Szent Márton-templomban, amely Közép-Európa legnagyobb templombelsőben épített betleheme (Fotó: MTI/Varga György)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.