Egyszer Aquinói Tamás szerzetestársai elkiáltották magukat: Nézd, Tamás testvér, ökrök szállnak az égen! Az évezred elméje, a középkori gondolkodás legnagyobb személyisége erre felpattant székéből, odarohant az ablakhoz, kinézett rajta, de miután nem látott semmit, csalódottan visszatekintett társaira. Azok persze szakadtak a nevetéstől, és azt kérdezték: Tamás, hogy dőlhettél be ennek a tréfának?
Inkább elhiszem azt, hogy ökrök szállnak a magasban, mint hogy egy keresztény tudatosan hazugságot mondjon,
válaszolta a híres teológus, filozófus.
Így van ez ma, a nagy dezinformáció korában is, amelyben a keresztény üzenetet túlharsogja egyfajta agresszív áltudományos racionalitás. Karácsonyra készülve viszont nézzünk csak körül az európai adventi tájon! A betiltott keresztény kórusokon, a gépfegyveresek által védett karácsonyi piacokon, az eltávolított karácsonyfákon, a templomokból is eltüntetett kereszteken. Jézus születésének minden évben újra átélt öröméből mára egyfajta októberi árengedményekkel kezdődő bevásárlóorgia, „kellemes ünnepek” maradt csak.
A kommunizmusban a karácsonyt legalább a „család ünnepének” nevezték át, ma a többi európai parallel közösségre tekintettel már csak „ünnep” lett, nehogy valami „áldozatcsoportot” megsértsünk egy konkrét jelzővel. 2023 karácsonya nekünk, magyaroknak ezért nemcsak egy vallási ünnep, hanem kihívás, tiltakozás, a tagadással való ellenszegülés az európai hit és szellem túlélése nevében.
Lehet, hogy az űrkutatás, a tudományos történelmiség vagy a felvilágosult evolúciós elméletek korában nehéz elfogadni, hogy mégis egy kétezer éve született gyermeket kell tekintenünk a civilizációnk tengelyének, egy júdeai Messiást kell elfogadnunk Isten fiának, aki a keresztények szent könyve szerint a vízen járt, egyetlen szóval meggyógyította a betegeket, holtakat támasztott fel, majd maga is feltámadt. De ha gondot okoz ezt elfogadni, akkor ne így tegyük fel magunknak a kérdést, inkább azt fontoljuk meg, mi ennek az alternatívája.
Aquinói Tamás szellemében ugyanis én is inkább hiszem, hogy egy ember a vízen járhat és egy szóval elcsendesítheti a vihart, mint azt, hogy ma a Szentföldön gyermekeket égetnek el élve, fiatalokat lőnek halomra gépfegyverrel a francia főváros koncerttermeitől a Negev-sivatagig. Inkább hiszem, hogy valaki feltámasztott egy halottat, mint azt, hogy egyes erkölcsi vákuumban felnőtt mai fiatalok unalomból, heccből ölnek ártatlan embereket.
Sokkal inkább hiszek egy megváltást hozó kisdedben, mint a politikai, klíma- és genderideológiai messiásokban, akik visszavonhatatlanul tönkretesznek mindent, amihez hozzáérnek, amit önérdekből vagy önigazolásként „megváltanak”. Minden erőmmel inkább elhiszem, hogy szűztől született egy kisded, mintsem azt, hogy ma gyerekek, diákok szíven szúrhatják, lefejezhetik tanáraikat olyan osztálytermekben, ahol nem is olyan rég még kereszt függött a falon.
