A szovjet hadbíróság húszéves ítéletét nyögő magyar tinédzser 1948 januárjában érkezett meg ebbe a lágerbe. Első lágerkarácsonyán egy verssel ajándékozta meg magát.
A nagy barakkot néma csönd borítja, / S a fáradt, csüggedt foglyok álmait / Csupán az őrnek lépte háborítja, / Ha olykor-olykor a barakkba nyit.
A fiúnak családja nem volt. Édesanyját, akit az otthoni háborús erőszakoskodás borzalma öngyilkosságba kergetett, ő temette el. Édesapja egy évvel sem élte túl felesége elvesztését, fia elhurcolását. Szerencsére, volt egy hasonló korú, 19 éves magyar társa, akivel az első hónapok elszigetelő nyelvi magányát megoszthatta. Akit aztán az újabb és újabb lágervilágokban a halál tépett el tőle.
S szemük megtört, halvány csillogása / Csodás, sugárzó fénnyé változik: / Mély csönd borul a zsúfolt, szűk hodályra – / A két magyar csöndben imádkozik.
Ezt a versét 1948. december 24-én írta meg. A címe: Rab Karácsony. Az írást megőrizte, s a tizenkét esztendei idegenlét után hozta haza.
Te durva őr! Az ünnep éjfelében / Hiába harsan káromló szavad, / Magyar raboknak meggyötört szívében / Ma este minden, minden út szabad! / S a Krisztus Úr a tiszta téli éjben / Halkan kopogtat két szív ajtaján, / S könnycsepp ragyog ma két magyar szemében / Csöndes, csodás Karácsony éjszakán.
Az egyik fiú, aki 1946-ban élte meg első lágerkarácsonyát az észak-urali lágerben, nem más, mint Szolzsenyicin egykori rab- és szellemi társa, Rózsás János. A másik fiú a klasszikus orosz líra legavatottabb érzőjévé és értőjévé válva a költő-műfordító Galgóczy Árpád.
Boldog „lengyel karácsonyt” mindenkinek!
A szerző nyugalmazott rádiós újságíró
Borítókép: Akik túlélték a Gulag poklát (Forrás: Magyarság Háza)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!