Németország átalakítói olyan problémákat idéznek elő, amelyek nélkülük nem is léteznének. Majd e problémák megoldására egyre mélyebben turkálnak a németek pénztárcájában. 2009-ben a szövetségi köztársaság adóbevételei 524 milliárd eurót tettek ki, míg 2023-ban már 916 milliárdra rúgtak. Ez inkább rablásról árulkodik, semmint az adófizetőkkel szembeni felelős politikáról.
Az országot irányító szekta az ölébe hullott alkalomként használta fel a 2011-es fukusimai szökőárat arra, hogy feláldozza Németországot a világ megmentésének oltárán.
Ahogy az aztékok egy pillanat alatt kivágták áldozatuk élő testéből a még dobogó szívet, majd felmutatták azt a döbbent nézőseregnek, úgy fosztották meg az átalakítók országunkat a megbízható és megfizethető energiaellátásától, az ingadozó németországi áramellátást mutatva fel a világnak.
Az átalakítók ezt energiafordulatnak hívják, az aztékok pedig időben elnyújtott áldozatnak neveznék istenségük, a Ketzalkóatl (Tollaskígyó) javára. Az eredmény a két esetben ugyanaz: a műtét sikerül, a beteg meghal, Ketzalkóatl és a világmegmentők pedig örülhetnek. Az emberek és sorsuk ebben semmiféle szerepet nem játszik. A lényeg, hogy a vallási vezetők nyerészkedjenek. Az aztékoknál ez a papi kasztot jelentette, a szektánál a globális zöldipart és annak oligarcháit.
Legújabban a hőszivattyúk áramköltségével lőttük lábon magunkat. Egy hőszivattyú működtetőjeként erről első kézből, közvetlenül az energiafordulat gépterméből jelenthetek. 2006-ban a mi döntésünk volt, hogy új építésű házunkat olaj és földgáz helyett hőszivattyúval fűtsük. Ezt a döntést egyrészt azért hoztuk, mert idegenkedtünk attól, hogy olaj-, illetve gáztartályokat tároljunk a házunkban, illetve a kertünkben, másrészt pedig a szakmai hátteremből fakadt. Geológiai fúrómérnök vagyok, 1984 óta van gyakorlatom hőszivattyúkkal. Ezeket akkoriban a szászországi Borna lignitbányájának fűtésére használtuk. Az biztos, hogy nem zöldokokból választottuk ezt a megoldást a házunkban. Egyszerűen csak értelmét láttuk, hogy fűtésre aknázzuk ki a talajvíz energiáját. Különben is fel akartuk használni – akárcsak a régi rómaiak – a padlót is a szokásos fali fűtőtestek helyett. A kettő közötti jelentős hőmérséklet-különbséget bárki tapintással ellenőrizheti. A radiátoroknak sokkal melegebbeknek kell lenniük ahhoz, hogy lakótereket fűtsenek be. A hőszivattyú a Carnot-ciklusnak nevezett termodinamikai körfolyamat révén kevesebb energiabevitelt igényel, mint az olaj- és a gázkazán, és a padlófűtéssel, valamint jó szigeteléssel kiegészülve kiváló alternatívát jelent az energiatakarékos fűtésre.
A mi hőszivattyúnknak kiegészítő áramra is szüksége van a Carnot-féle folyamathoz. A hatásfoka – amelyet COP-ben, fajlagos fűtőteljesítményben fejeznek ki – elérheti a 4,5-öt, ami remek, hiszen ilyenkor egy kilowattóra (kWh) áramot felhasználva annak négy és félszeresét termeli meg hőben. Nem szabad persze elfelejteni, hogy maga a szivattyú nem volt olcsó mulatság.
De lássuk most az áram árának fejlődését Németország dicsőséges átalakításának jóvoltából! 2006-ban kWh-nként tizenöt eurócenttel kezdtük a hőszivattyú esetében, miközben a szokványos lakossági áram tizenkilenc centbe került. Vagyis az energiatakarékos hőszivattyúval kWh-nként négy centet lehetett megtakarítani. Ezt az árkülönbséget a szolgáltatónk tavalyig fenn is tartotta. A világ legostobább energiapolitikájának következtében ugyan mindkét ár rendszeresen növekedett, de megmaradt közöttük a négycentes különbség. Az árat főleg az illetékek hajtották fel, mégpedig már 2021-re, azaz az Ukrajna orosz megtámadásának előtti évre is.
Világosan látszik tehát, hogy a magas németországi energiaárak politikai akarat következményei, a háború és annak pénzügyi következményei pedig csak kifogások. Németország saját magát teszi tönkre, nincs ehhez szüksége az oroszokra.
Az idei évtől kezdve szolgáltatónk már nem kalkulál a négy centtel olcsóbb hőszivattyú-tarifával. Most már 32 cent a kWh-kénti ár a magas illetékköltségek miatt. Vagyis 2006-hoz képest több mint megkétszereződött. Mi itthon persze akár szolgáltatót is válthatnánk. De tapasztalatunk szerint az ilyesmi csak ideiglenesen változtat a kiadásainkon. Ami most másutt olcsóbbnak tűnik, jövőre majd annál drágább lesz. Szolgáltatónk érdekesen indokolta meg a hőszivattyú-tarifa kivezetését: „Ez a múlt maradványa, amikor a szén-, gáz- és atomerőművek megszakítás nélkül működtek, az éjszakai felhasználás viszont nem volt jelentős.”
A globális hatások természetesen játszanak mindebben bizonyos szerepet, a döntő mégis a korlátolt német energiapolitika. Aki komolyan veszi az átalakítók szlogenjeit, az nem győz majd csodálkozni. Fűtsenek az emberek árammal, főleg hőszivattyúkkal! Áramból azonban, úgy tűnik, nincs elég, úgy ingadozik a kínálata, mint a középkorban az erdőben fellelhető fáé, vagy a napé, amely vagy sütött, vagy nem.
Az árát pedig mesterségesen felverik. A valós életben sehogy nem jön ki ennek a matematikája. Ez a világ legostobább energiapolitikája, és éppen ezzel szemben vonultak a németek országszerte az utcára.
Kezdték a gazdák, akiket számos foglalkozás képviselői követnek. A németek négyötöde megérti a gazdák tiltakozását. Szorul a hurok az ország átalakítói körül. Most, hogy a gazdák felmentek Berlinbe, már azt rebesgetik az emberek: hirtelen megugrott a fővárosban a szakmai képesítéssel rendelkezők aránya…
A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
Borítókép: A hőszivattyú szabadtéri része (Fotó: Shutterstock/Nancy Pauwels)
