Nem állítom, hogy itt vannak „Franciaország végnapjai”, amit Laurent Obertone Gerilla című, öt éve megjelent sikerkönyvének alcíme jósolt. Azt a szerény feltevést azonban megkockáztatom, hogy ha képesek és hajlandók vagyunk olvasni az idők jeleiből, felismerni, megérteni és tágabb összefüggések közé helyezve értelmezni azokat, akkor akár azt láthatjuk, hogy
a disztópikus regényben bemutatott horrorisztikus, szürreális vízió ma már a valósággá válás eléggé előrehaladott stádiumában van.
Vessünk csak egy pillantást az utóbbi napokban Franciaországból érkező néhány, látszólag összefüggéstelen hírre. Az ottani statisztikai hivatal január 16-án közölte, hogy
Franciaországban tavaly 6,6 százalékkal csökkent a születések száma, ami a legalacsonyabb a második világháború vége óta.
A népesség mégis növekedett, mert a bevándorlók majdnem kétszázezerrel többen voltak, mint a kivándorlók. Mire Macron elnök azonnal bejelentette, hogy a kormány új intézkedéseket hoz a születési ráta növelése érdekében.
Január 21-én százhatvan francia városban több tízezren tüntettek a parlament által decemberben elfogadott új bevándorlási törvény ellen, amely – a jobboldal követelésére – számos szigorítást tartalmaz. Január 23-án a francia menekült- és hontalanügyi hivatal közölte, hogy
tavaly rekordszámú, 142 500 menedékkérelmet regisztráltak, ami nyolcszázalékos emelkedést jelent.
Ugyanaznap jelentette a franciaországi zsidó intézmények képviseleti tanácsa, hogy
egy év alatt négyszeresére emelkedett a Franciaországban regisztrált antiszemita cselekmények száma,
ezek több mint fele személyek elleni támadás (fizikai és verbális erőszak) volt, s egyre fiatalabbak az elkövetők.
Január 25-én a francia alkotmánytanács alkotmányellenesnek minősítette a bevándorlást szigorító új törvény intézkedéseinek negyven százalékát, emiatt
a legnépszerűbb francia párt, a jobboldali Nemzeti Tömörülés népszavazást kezdeményez a bevándorlásról.
Január 26-án a francia államfő aláírta az új, megcsonkított bevándorlási törvényt, a jobboldali Köztársaságiak párt pedig az alkotmánytanács által szerintük elkövetett „jogállami puccs” miatt új törvényt sürget.
Január 29-én
a tiltakozó gazdák traktorjaikkal lezárták a Párizsba és más nagyvárosokba bevezető főbb útvonalak egy részét,
terheik csökkentését követelve a kormánytól. Január 30-án a francia nemzetgyűlés nagy többséggel elfogadta a kormány törvényjavaslatát, amely
az alkotmányba iktatja a nőknek a terhességmegszakításhoz „szavatolt szabadságát”…
Ez csupán néhány találomra kiválasztott csepp a végtelen hírfolyamból, de ha ezek alapján egyesek úgy éreznék, hogy a belőlük kiolvasható jelek bizonyos konvergenciára, azaz összetartásra, összeáramlásra, sőt baljós tendenciára utalnak, aligha tévednek.
Valami bűzlik Galliában, s egyre penetránsabban.
Az egymillió frankos, pardon, eurós kérdés az, vajon van-e, lesz-e valaki, aki új, francia Hamletként helyre tudja tolni a kizökkent időt. Vagy legalább komolyan megpróbálná. Ahhoz pedig felismerni, megérteni és tágabb összefüggések közé helyezve értelmezni kell tudni az idők jeleit.
Az igazi prófétai és politikusi tehetség nem (csak) a jövőbe látást jelenti, hanem azt, hogy
tisztán lássuk mindazt, ami a jelenben körülöttünk történik.
A horrorisztikus, szürreális víziók megvalósulását ugyanis nem vágy-, hanem valóságvezérelt, okos stratégiával, és bátor, felelős, jól összehangolt cselekvéssel lehet megakadályozni. Ha egyáltalán. És nem csupán Franciaországban.
Borítókép: Traktorokkal tiltakozó gazdák a nyugat-franciaországi Angers-ben, Maine-et-Loire megye közigazgatási székhelyén 2024. február 1-jén (Fotó: AFP/Hans Lucas)
