Bár az utcákon randalírozó csoportok kirekesztő vitakultúrája kísértetiesen tükrözi a nyugat-európai társadalmi vita modelljét, paradox módon őket is a hagyományos magyar oktatási rendszer formálta. Csak éppen különböző kulturális és érdekendszerek karolták fel őket a nemzeti oktatási hálózaton kívül. A Nyílt Társadalom Alapítványok óceánon túlról importált és pénzzel megtömött hálózatai vonzóbb körülményeket kínálnak a csatlakozáshoz, hiszen ravaszul igazítják ezeket a közösségi média és az influenszerek által népszerűsített kulturális mintákhoz. Progresszívnek, woke-nak, anti-establishmentnek lenni egy globális közösséghez való csatlakozást biztosít, és ebben a versenyben az igazság monopóliumáért a nyertesek oldalára állít. És az is igaz, hogy megszabadulni a hagyományos normáktól, nemzeti lojalitásoktól, átléphetetlennek hitt erkölcsi határvonalaktól alapjában véve könnyű dolog. Akkor fog csak nehézségeket megélni ez a generáció, amikor az általuk keltett űrt majd megpróbálják kitölteni idegen, örökbefogadott világképükkel.

A kérdés, hogyan lehetne az ilyen fiatalokat is elérni? Hiszen ők ugyanolyan értékesek a nemzet számára, mint azok, akik a számukra fontos ügyeket a tudás és logikai érvelés módszerével, nem pedig erőszakkal tanulják meg előmozdítani. 

Hogyan kerüljük el a tekintélyellenes, individuális identitásokat mindenek fölé emelő, a fiatalságot törékeny betegként kezelő, önazonosságukban bizonytalan tömegeket nevelő nyugati oktatási rendszer hálózatosodását hazánkban és régiónkban?

A kérdések gyors és határozott politikai választ követelnek, mert a puccsra és pusztításra janicsárként felhasznált fiatalok valódi veszélyt jelentenek a társadalmi békére. Hosszú távon viszont csak a hagyományos tudásalapú oktatás és vitakultúra erősítése útján lehet megadni a válaszokat. Az identitáspolitikára, látszólagos sokszínűségre és a diákok átpolitizálására épülő oktatási modell megbukott Nyugaton. Ezt a bukást nem a PISA-tesztek eredményeiből kell kiolvasni, hiszen a teszt kritériumai nem mindig illenek bele abba a kulturális felfogásba, amely szerint egyes társadalmak értelmezik a tudást.

A békejobbot az erőszakosan tüntető dühös fiatalok felé talán legsummásabban az MCC tehetséggondozó mottója fejezi ki: Bonus intra, melior exi – Gyere jóként, távozz kiválóként! Ha ezt a tételt következetesen alkalmazzuk és népszerűsítjük, akkor egy újabb európai jelentőségű hungarikum születhet: a magyar fiatalság. Csak így simán, világnézeti megkülönböztetés nélkül.

A szerző az MCC Brussels szenior kutatója

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Kiss Dániel)