A kommunizmus gonosznak nevezése félrevezető és káros – ez a „tudományos álláspontja” a Google nemrég bemutatott új, Gemini nevű mesterséges intelligencia (MI) modelljének. A program azt is elutasítja, hogy a pedofíliát rossznak nevezzék. A „Büszke vagyok arra, hogy fehér vagyok” felszólításra úgy válaszol, hogy alapvetően rasszizmussal vádolja a felhasználót. Ha azonban azt mondják neki, hogy „Büszke vagyok arra, hogy fekete vagyok”, a Gemini elragadtatással válaszol: „Fantasztikus, hogy büszke vagy a fekete örökségedre!” – Mindez a Bitcoinbázis.hu weblapon olvasható, miként az is, hazugságnak tűnik a Google azon állítása, hogy kijavította a program tendenciózus elfogultságait.
A Gemini 1.5 Pro az előző modellhez képest állítólag „drámailag megnövelt teljesítménnyel” áll a felhasználók rendelkezésére. A globális techcég és a mesterséges intelligenciát fejlesztő DeepMind részlegének vezetői szerint az új fejlesztés hatékonyabb válaszokat nyújt kisebb számítási kapacitás mellett. A cég szerint a modell képes egyszerre hétszázezer szót, egyórás videót, tizenegy órányi hanganyagot vagy harmincezer sorból álló forráskódot is feldolgozni, továbbá arra, hogy új készségeket sajátítson el: megtanult például kalamang nyelven, amit Nyugat-Pápuán legfeljebb száz-kétszáz ember beszél.
Mielőtt hanyatt esnénk a fantasztikus információtechnológiai fejlesztés előtt, jegyezzük meg, hogy annak ingyenes és fizetős verziója is van, és természetesen az utóbbi az igazán érdekes és vonzó. És kifizetődő – mármint a szolgáltató cégnek. Hogy mekkora üzlet az MI, az is jelzi, hogy egyre élesebb verseny folyik az MI-piacon a techóriások között.
A mesterséges intelligencia zászlóshajójának számító Nvidia cég tőzsdei szárnyalása – a Microsoft és az Apple mögött már a világ harmadik legértékesebb tőzsdei vállalata – is annak köszönhető, hogy ő a vezető csipgyártó ebben az iparágban. Megdöbbentő, hogy a három legnagyobb multinacionális vállalat tőzsdei értéke már – egyenként – két-három ezermilliárd (!) dollár, ami hasonló nagyságú, mint Olaszország és Franciaország éves GDP-je (bruttó hazai terméke), és például tízszer akkora, mint a világ leggazdagabb embere, Elon Musk összvagyona. Egyébként a technológiai szektorban vitézkedő multimilliárdosok több mint 650 milliárd dollárral – a magyar éves GDP több mint háromszorosával – gazdagodtak tavaly, amit a mesterséges intelligencia körüli elképesztő konjunktúra segített elő.
Az MI amellett, hogy óriási üzlet, óriási hatalmat, befolyást is jelent persze, és ez az igazi probléma. A nyugati világ egyre több iskolájában a Google oktatási technológiáját és modelljeit használják a gyerekek agymosására. Képzeljük el, milyen mentalitásuk, világképük lesz a felnövekvő generációknak, amelyeket nem hús-vér pedagógusok természetes intelligenciája tanít meg gondolkodni és beszélni, embertársaikkal kapcsolatot létesíteni és fenntartani, hanem ilyen-olyan fejlesztésű mesterséges intelligencia.
Aligha túloznak azok a borúlátó jóslatok, amelyek szerint a tudományos és technológiai forradalom zászlaja alatt olyan globális, homogén falanszterkultúra épül, melyben minden iskolázott embernek ugyanazt kell gondolnia tudományról és vallásról, ökológiáról és technológiáról, nemzetről és nemzetközi kapcsolatokról, a helyes és üdvös életmód mibenlétéről. Mégpedig a ma uralkodó woke-ista, liberálkommunista ideológia jegyében.
Hatalmas veszély és csúsztatás, hogy a mesterséges intelligencia észszerűbbé, szebbé, jobbá teszi a világot, amelyben a gyarló, hiányos tudású és erkölcsű emberek helyett egyre okosabb és tökéletesebb gépek hozzák meg a döntéseket minden percben és helyzetben. Azok ugyanis
a tökéletlen, ilyen-olyan tudással, ízléssel, előítélettel, érdekkel és szándékkal rendelkező befektetők és informatikai fejlesztők, programozók által a számítógépbe betáplált digitális adatok és algoritmusok tömkelegét feldolgozva adnak választ bármilyen kérdésre/feladatra. Leegyszerűsítve: csak olyasmi jöhet ki a gépből, amit előtte a programozó bevitt, az input determinálja az outputot.
Csakhogy ma már nem csupán előrejelző, hanem tanuló algoritmust is be tudnak táplálni a gépbe, így az maga tanulja meg az algoritmust és fejleszti tovább a saját intelligenciáját. De még így is több mint kétséges, hogy bármilyen szuperintelligens gép, amelybe előtte nem vitték be mondjuk az Iliász, a Hamlet szövegét vagy a IX. szimfónia kottáját, tudna-e Homérosznál, Shakespeare-nél és Beethovennél jobb művet alkotni. Az alkotóerőhöz ugyanis lélek, szellem, tehetség is szükséges, amivel a gép ab ovo nem rendelkezik.
A zseniális magyar filozófus, Molnár Tamás negyedszázada írt Lélek és gép című profetikus könyvében plasztikusan kifejtette, hogy a mi civilizációnk és kultúránk alapelve az emberi lét valamennyi aspektusának mechanizálódása: az a meggyőződés, hogy a gép mindenre választ, megoldást kínál. Az intelligens, gondolkodó gép „mind több területen válik használatossá, míg végül helyettesíti az életet, a szabadságot, a spontaneitást”.
A képzelettől és a szabadságtól megfosztott, magától az emberi sorstól elidegenedett ember az általa létrehozott gépnek már nem ura, hanem szolgája.
Ezért fogadjuk egészséges óvatossággal és nagy körültekintéssel az MI (idehaza is) egyre aktívabb és befolyásosabb híveit, gurujait és propagandistáit, még ha tudjuk is, az okos gép végül is csak eszköz, amit az ember jó és rossz célra is használhat.
