„Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám”

A Tiszta szívvel című verse az alig húszéves fiatalember léthelyzetének és ekkori életérzésének pontos megörökítője. Azonban nem pusztán a költő vallomása, hanem kifejezi a háború utáni fiatal nemzedék kilátástalan sorsát és az ez ellen tiltakozó lázadást is. Úgy érzi, teljesen magára maradt, nincs a társadalomnak olyan értéke, amelyet magáénak érezhetne. A hiány leltárával indul a mű: 

Az éhezés is megfogalmazódik a versben, hiszen ez József Attilának kisgyermekkorától szinte mindennapos tapasztalata. A vers következményeit ismerjük a Születésnapomra című költeményéből: „ Lehettem volna oktató, / nem ily töltőtoll koptató / szegény / legény. // De nem lettem, mert Szegeden / eltanácsolt az egyetem / fura / ura. // Intelme gyorsan, nyersen ért / a „Nincsen apám” versemért.” 

„A semmi ágán ül szivem”

Középiskolás koromban ezt az idézetet kaptam feladatként, hogy találjam meg a kötetben a verset: „A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyűlnek szeliden / s nézik, nézik a  csillagok.” Ez a Reménytelenül című verse, amely mélyen megérintett. 

Takaró Mihály szerint költészetének kulcsa az ambivalencia: élet-halál, szeretet- gyűlölet, bűntelenség-bűn és a gyermek-felnőtt konfliktusa. József Attilát neuraszténiával kezelték, súlyos tévedések övezték gyógyítását, mint utólag kiderült. Ő maga így ír állapotáról: „Pokolbéli gonosz tenger vonagló agyunk / s világtalan angyalaink mi magunk vagyunk”

„Nagyon fáj”

1937 júniusában született verse intelmül is szolgálhat: „Csak az olvassa versemet, / ki ismer engem és szeret”. Számos előadó értette őt és zenésítette meg verseit, amelyek tovább mélyíthetik a költőhöz és verseihez fűződő érzéseinket. A Kaláka Tudod, hogy nincs bocsánat, a Sebő együttes Rejtelmek feldolgozása, Hobo egész estés műsora, köztük a Nagyon fáj szívbe markoló sorai, Szirtes Edina Mókus érzékeny interpretációi sokat tettek költészetének megismertetésében és megértésében számomra is. 

„csakugyan eredeti, csakugyan nem tartozik senkihez”

Elgondolkodtató, amit Füst Milán ír József Attiláról: 

…De még annyira szuggesztív is: az ember egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy költővel van dolga. S ez nagy szó csakugyan, ha meggondolom, hogy ma már, hogy az idő elmúlott felettem, egyre ritkábban győz meg engem efelől költeményes kötet ilyen ékesszólón. S e tekintetben nékem ő a legkedvesebb kortársai között. Nem hagyhatom továbbá szó nélkül azt sem, hogy mennyire rokonszenves előttem tehetségének eredetisége is. Mert csakugyan eredeti, csakugyan nem tartozik senkihez…

Fejtő Ferenc e szavakkal búcsúztatta József Attilát a Szép Szó 1938. januári emlékszámában, amivel mélységesen egyetértek: 

A szerző a Mediaworks kulturális szerkesztőségének újságírója