Az Antall-kormány egykori külügyminisztere, Jeszenszky Géza a Klikk TV Mélyvíz című műsorában nyilatkozott az Orbán-kormány külpolitikájáról, az unióhoz való viszonyáról és „oroszbarátságáról”. A volt politikus és diplomata többek között kijelentette:
Feladatunk a közös értékek megőrzése, annak az irányvonalnak a helyreállítása, amiben az akkori rendszerváltás mind a két oldalán levő erők hittek, és amit reméltünk, hogy egy kitűnő, liberális, demokratikus, nyugatos Magyarország fog születni.
Nem tudom, hogy Jeszenszky Géza emlékszik-e rá, de harminc évvel ezelőtt, 1994. április 6-án a Pest Megyei Hírlapban vezércikket írtam ezzel a címmel: A külügyminiszternek igaza volt. Ebben kiálltam mellette, mert nem értettem egyet a nemzetközi holokauszt-emlékkonferencia azon résztvevőivel, akik az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dübörgéssel és tapsolással megakadályozták őt beszédének elmondásában.
Akkor igazat adtam neki, amiért szóvá tette, hogy a nácizmus Magyarországon is lehetővé tette a bolsevizmus térhódítását, és idézte Antall József szavait, aki szerint a nácizmust és a kommunizmust egyszerre kell elítélni.
Most, a Mélyvíz című műsorban kifejtett nézeteivel sajnos nem tudok azonosulni. Nem értem ugyanis, miféle közös értékeket őrizhetnénk meg a „liberális, demokratikus, nyugatos Magyarország” megszületése érdekében. Hol vannak azok a közös értékek?
Mára a liberális Nyugat látványosan letért a demokrácia útjáról, az uniós polgárok érdekeit és jogait semmibe véve hozza a diktatórikus döntéseit, és már csak egy hajszálnyira van attól, hogy nyilvánosan is megtagadja a népfelség elvét.
Jeszenszky azt mondja:
A mai napot nem vártuk. Nem vártuk azt, hogy egy olyan kormány lesz, amely azt mondja, hogy el kell foglalnunk Brüsszelt.
Nagyon sokan vagyunk, akik viszont azért nem vártuk a mai napot, mert egészen másra számítottunk. Arra például, hogy az unió vezetése tiszteletben tartja jogrendszerünket, szuverenitásunkat, komolyan gondolja és támogatja felzárkóztatásunkat, nem akarja ránk zúdítani az illegális migrációt, a gender- és az LMBTQ-őrületet, a háborús terheket, az oroszellenes szankciókat, s nem akarja megvalósítani az Európai Egyesült Államok globalista tervét, amivel a nemzeti önállóság maradványait is bedarálná.
Lehet, hogy egy kényes ízlésű diplomatának ez nem felel meg, de az EU nem hagyott számunkra más választást – előre kell menekülnünk, és el kell foglalnunk Brüsszelt.
Egykori külügyminiszterünk úgy véli, hogy
az elmúlt tizennégy évben egyre meredekebben ment az ország szekere a szakadék felé.
Hozzáteszem: persze, de az EU szekerével együtt, amelyhez hozzá vagyunk kötve. Megyünk a szakadék felé, amióta az uniós országok többsége és a NATO úgy tesz, mintha az ukrajnai háború az ő háborújuk lenne. Csúszunk a lejtőn, amióta tengerentúli nagy „barátunk” és szövetségesünk sikeresen felrobbantotta az Északi Áramlatot, s ezzel elvágta a németeket az orosz gáztól, amióta az ostoba energiapolitika nyomán növekednek a családok és a vállalkozások terhei, s amióta az európai gazdákat is padlóra lehet vinni a gyenge minőségű, nem biztonságos ukrán termények nyakló nélküli beengedésével.
Magyarország egy trójai faló az EU-ban és még inkább a NATO-ban. Putyin nem csinál titkot abból, hogy Ukrajnában nemcsak az ukránok ellen harcol, hanem a Nyugat ellen is
– mondja Jeszenszky Géza. Érdekes nézőpont. Volt külügyminiszterünk fogalmazhatott volna úgy is, hogy a békepárti Magyarország trójai faló a háborúpárti EU-ban, ahonnan korszerű fegyverek, euró- és dollármilliárdok ömlenek Ukrajnába. Ha ebben a háborús pszichózisban tobzódó közegben feltűnik valaki, aki olajágat lenget, akkor ő a trójai faló? Különös logika.
Jeszenszky szerint ma is érvényes az 1990 utáni időszak külpolitikai célja: a nyugati orientáció és a ránk erőltetett keletivel való szakítás. Bocsánatot kérek, de ez miért lenne ma is érvényes?
A nyugati orientációt harminc éve valóban szorgalmaztuk, mert a Nyugatnak még megvoltak azok az értékei és tulajdonságai, amelyekre felnéztünk, amelyekhez vonzódtunk. Vajon mi maradt ezekből mára? Szinte semmi. Az EU még a keresztény gyökerekre való utalást sem tűri. Oroszország ezzel szemben keresztény alapokon áll, ragaszkodik a nemzeti léthez, annak hagyományos értékeihez, és nem kér a balliberális globalizmus áldásaiból.
Félreértés ne essék, a történelmi kisiklások ellenére hazánk ősidők óta a nyugati világhoz tartozik, s ezt a tényt nem lehet aktuálpolitikai szándékokból kiindulva kétségbe vonni. De keleti gyökereink, kötődéseink is vitathatatlanok, s éppen e kettősségből adódik az a geopolitikai előny, amelyre joggal épít a magyar kormány, miközben a hazai ellendrukkerekkel is küzdenie kell.
A szerző író, újságíró
