Körülbelül tíz évvel ezelőtt készült egy kutatás a Brigham Young University vezényletével. Arra keresték a választ egy éven át – közel kétszáz óvodás bevonásával –, hogy milyen hatással van a fiú- és a lánygyermekek viselkedésére a Disney-hercegnők világa. Az eredmény nem meglepő módon azt mutatta: nagymértékben befolyásolta mind a lányok, mind a fiúk viselkedését a nagy mennyiségű Disney-történet.
A mese, legyen akármilyen, szinte minden sejtünkre hat. Befolyása van a beszédfejlődésre, a képzelőerő és a kreativitás alakulására, az érzelmi világunk, de még a szociális kapcsolataink milyenségére is.
Nem véletlenül húzza a csengőt számos, a témában autentikus szakember: mivel életünk első három évében vagyunk a legfogékonyabbak a külvilágból érkező ingerekre, akár élethosszig tartó hatása lehet annak, mit töltünk a gyermekeink fejébe, illetve hogyan tesszük azt.
Az okostelefonok térhódításával ugyanis a szóbeli kommunikáció is háttérbe szorulni látszik, aminek hatása van a generációk közötti kapcsolatteremtésre, egymás megértésének gördülékenységére. Ilyenformán pedig arra is, mit és hogyan mesélünk a gyerekeinknek. Már ha egyáltalán idáig eljutunk, jóval könnyebb és gördülékenyebb ugyanis bekapcsolni a tévét vagy valamelyik streamingszolgáltatót. Ezt a helyzetet természetesen
felismerték az óriáscégek is, amelyek az elmúlt évtizedek során igyekeztek minden, számukra vagy a tulajdonosaiknak fontos lobbiérdekek mentén vezérelni a gyermeki agyat – ennek van ugyanis a legbiztosabban előre programozható hatása a későbbi felnőttekre.
Egy, a témában készült tanulmányt idéz egy néhány évvel ezelőtti WMN-cikk is, amely szomorúan konstatálja: a klasszikus Disney-mesék a jó mindenekfelett diadalán túl más mintákat is erősen közvetítettek: tudat alatt alapozták meg elképzeléseinket arról, mit nevezünk férfinak és hogyan mintázzuk fejben a nő prototípusát.
A Disney-hercegnők mindegyikének szinte csak pozitív tulajdonságai vannak: szépek, okosak, tehetségesek és kedvesek, férfi párjaik pedig bátrak, erősek és igazságosak. A történetek végkifejlete ráadásul kivétel nélkül valamilyen heteronormatív eggyé válás – házasság vagy a klasszikus családmodell megalapítása/visszaállítása.
A problémafelvetés kulcsmomentuma pedig ezen a ponton meg is jelenik a cikkben: a gonosz karakterek az író szerint kivétel nélkül queerek (amibe ebben az esetben beletartozik minden lehetséges LMBTQ-identitás, amelyre utalhatnak a karakterek az adott mesékben), ez pedig nem jó.