De mielőtt szabadjára engednénk a fantáziánkat, túlbecsülnénk az EP-választások hozta változásokat, érdemes leszögezni, hogy a háború vagy béke kérdésében nem az Európai Parlament mondja ki a döntő szót. 

Ez utóbbi csoport önmeghatározása szerint a világ hét legerősebb gazdaságú országát képviseli, de valójában a nyugati világ (ebben a tekintetben Japán is nyugatinak számít) legfontosabb informális koalíciója, amelyet természetesen az Egyesült Államok vezet. Elvileg minden év egyik legfontosabb nemzetközi eseménye a G7-országcsoport állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója, s most nyilvánvalóan az egyik fő téma Ukrajna és Oroszország, a háború ügye lesz.

Bár Kína a világ második, India pedig ma már az ötödik legnagyobb gazdasága, őket nem szokták meghívni a G7-csúcsokra, Oroszországot pedig – amely korábban rendszeres meghívott partner volt – a Krím 2014-es elcsatolása óta mellőzik. Csakhogy a G7-csoport a világgazdaság és a világpolitika ma már nem egyedüli, hegemón meghatározója, hiszen egyre erősebb és befolyásosabb globális szereplő a BRICS, amely szövetségnek az alapító Brazília, Oroszország, India, Kína, valamint Dél-Afrika mellett ma már Egyiptom, Etiópia, Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is teljes jogú tagja, még legalább harminc ország szeretne együttműködni a gazdasági szervezettel, s legújabban Törökország – első NATO-tagként! – jelezte csatlakozási szándékát. 

Hogy mi történik, milyen döntéseket hoznak (és hoznak nyilvánosságra) a két globális hatalmi tömb csúcstalálko­zóin, annak sokkal fontosabb és súlyosabb következményei lesznek, mint a szintén e hét végén tartandó svájci Ukrajna-konferenciának. Bár már mintegy kilencven ország jelezte részvételét a csúcstalálkozón, azon nem vesz részt sem Oroszország – amelyet meg sem hívtak –, sem Kína képviselője. Mivel nem sok értelme van az egyik érintett háborús fél távollétében a tűzszünetről és a békefeltételekről tárgyalni, így a Luzerni-tó fölötti festői Bürgenstock aligha válik olyan híressé, mint a tőle nem messze fekvő Davos.

A következő hetekben egymás után jönnek a valóban fontos találkozók, tanácskozások, a június végi brüsszeli EU-csúcstól a július elejei washingtoni NATO-csúcsig. És közben, július 1-jétől – a bonyolult és válságos világpolitikai helyzetben – hazánk veszi át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Amelynek fő – s talán nem lehetetlen – küldetése a békepárti többség megteremtése a következő fél évben. Nem a magyar kormányon múlik majd, ha ezt felelőtlen partnereink és cinikus ellenlábasaink továbbra is meghiúsítják.