Nyilvánvalóan azért van ez az emlékkonferencia is, mert
mi, magyarok szívesen emlékszünk a nagy amerikai elnökre, hiszen Ronald Reagan jó barátja volt a magyaroknak. Hálásak vagyunk neki azért, hogy Magyarország kiszabadulhatott a kommunista szörny már-már halálos szorításából. Őt igenis érdekelte a történelmünk, és a közelmúltunkat részletekbe menően ismerte. Sokat tett azért is, hogy Magyarország képe megváltozzon az Egyesült Államokban. Jelentős részben neki köszönhetjük, hogy a hazug módon terjesztett „utolsó csatlósból” ismét a szabadságáért küzdő, függetlenségéhez ragaszkodó néppé váltunk az amerikaiak és az egész Nyugat szemében.
A Kádár-rendszerhez való viszonyát az 1956-os szabadságharcunk határozta meg, következésképpen súlyos stratégiai hibaként értékelte, hogy Jimmy Carter 1978-ban a kommunista magyarországi vezetésnek adta vissza a Szent Koronát. Reagan ugyanis teljes mértékben tisztában volt a mi nemzeti ereklyénk mitikus szerepével. Az alábbi beszédét három nappal a Szent Korona visszaszolgáltatása után mondta el:
Most pedig ennek a koronának, ami a legitimitást és Isten áldását közvetíti a magyaroknak, a Fehér Ház szerint jogszerű tulajdonosa az az istentelen kommunista kormány, amely a megszállókat szolgálja ki. Teheránban eladtuk a szabadságot, ami nem volt a mienk. Most legitimitást adunk, ami nem a mienk, egy illegitim kormánynak. Komolyan gondoljuk mi az emberi jogokat?
Úgy vélem, hogy e mélyről fakadó szavaknak ma is döbbenetes erejük van, és Reagan olyan államférfiúi példát tart a jelen nemzedékei elé, amelyet helyesen tennénk, hogyha követnénk. Tudjuk, hogy ő volt az a nyugati vezető, aki a legtöbbet tette a hidegháború megnyeréséért, ám egyben ő állt ki a leghatározottabban a katonai eszkaláció, a hidegháború felforrósodása ellen is.
Reagan tudta, hogy a biztonságos világrend fenntartásának záloga a béke. Persze ne essünk tévedésbe, Reagan soha nem úgy gondolt a békére, mint a gyengeség jelére vagy a nagyhatalmi versenynek a hiányára. Híres mondása szerint a béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének békés módja. Ezt már megválasztott amerikai elnökként mondta 1982-ben.
A republikánusok legendás elnöke tökéletesen tisztában volt azzal is, hogy egy totális háborút az atomhatalmak között el kell kerülni, hiszen az az emberi civilizáció végét jelentené. És sajnos a rideg valóság semmit sem változott azóta. A nagyhatalmak annyi nukleáris fegyverrel rendelkeznek, ami sokszorosan elegendő ahhoz, hogy eltöröljék az emberiséget a Föld színéről. Viszont, ami változott, azok a vezetők kvalitásai. Mert
a vezetők kvalitásai közül ma hiányzik a józanság, a realizmus és az az erkölcsi iránytű is, amelyre Ronald Reagan oly gyakran támaszkodott. Emmanuel Macron, Olaf Scholtz, Von der Leyen és Joe Biden képtelen felmérni a valóság szorító korlátait és az általuk, de a nevünkben is vállalt kockázatnak a mértékét.
Egy dolgot értenek csupán: ha elismernék, mennyire rossz irányba mennek a dolgok, nekik kellene vállalniuk a felelősséget a háború elhúzódásáért, a sok százezer halottért, az európai versenyképesség szétveréséért és bizony az USA diplomáciai pozícióinak gyengüléséért is. Ettől rettegnek, és a félelem görcsbe rántja a kezüket a kormányrúdon, miközben világunk a harmadik világháború felé rohan.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!