Ronald Reagan 1980-ban éppen olyan súlyos nemzetközi feszültségek és súlyosan polarizált, megosztott belpolitikai körülmények között nyerte meg az elnökválasztást, mint amilyen helyzetben most készül a republikánus jelölt Amerikában. Azt sem felesleges megjegyezni, hogy a fősodratú média és közvélemény mindkét amerikai republikánus politikust ugyanúgy tehetségtelen nímandnak, bohócnak, hozzá nem értő kóklernek próbálta meg beállítani. És lám-lám, arról a Ronald Reaganről, akit megpróbált nevetségessé tenni a liberális fősodor a maga idejében, ma Magyarországon és Amerikában is emlékkonferenciákat tartanak. És bizony nagyon sok a hasonlóság Jimmy Carter és Joe Biden elnökségének vége között is.
A 70-es évek ugyanúgy elbizonytalanodást és reményvesztettséget hoztak az Egyesült Államoknak. A szovjet hadiipar a csúcson volt, az USA megalázó diplomáciai és katonai veszteségeket szenvedett el, és a vietnámi kivonulást néhány évvel követte az iráni túszdráma is. Az olajválság inflációt, munkanélküliséget hozott, de Reagannek a sorssal volt randevúja, és nem Sorossal. Tudta, hogy van jó és rossz. Tudta, hogy egy politikus legfontosabb képessége az, hogy össze kell szerveznie a többséget az igazsággal.
Reagan egyszerre fordította meg a történelem menetét és tette lehetővé honfitársainak, hogy a saját munkájukkal és vállalkozói szellemükkel felemeljék Amerikát. Amikor leköszönt az elnöki pozíciójából, szinte hihetetlen eredményeket tudott felmutatni. A Szovjetunió megkezdte a kivonulást Afganisztánból, repedezett a berlini fal, a vasfüggönytől keletre pedig megindult a rendszerváltoztatási folyamat. Közép-Európa népei elkezdték egymás után visszanyerni függetlenségüket,
és noha nyilván a regionális konfliktusoknak a veszélye és léte megmaradt, de a világháború veszélye hosszú időre elmúlt.
Ronald Reagan egészen egyedülálló személyiség volt. Kamaszkorában vízimentőként dolgozott, és egész életében büszke volt arra, hogy 77 fuldoklót mentett ki a vízből. Fiatalon került be a filmiparba, és az akkori Hollywoodban szakszervezeti vezetőként küzdött a kommunista ármánykodás ellen. Az 50-es években egy cég megbízásából munkaköri kötelességből bejárta az Egyesült Államokat, emberek ezreivel beszélgetett, tényleg ismerte és megismerte a saját népét, és ezt a kapcsolatot karrierje idején is ápolta, korának populistája volt. És éppen ezért sikerült is megvalósítania az előbb említett feladatot, azaz az igazságnak és a többségnek az összeszervezését.