Egyre jobban foglalkoztat a tudásalapú társadalom fejlesztése. Hiszen mindenütt olvashatjuk, hogy a jövő a tudásalapú társadalomé. Még pontosabban fogalmazva ez, vagyis a tudásalapú társadalom is csak egy részkérdése a fenntartható társadalom koncepciójának. Hiszen az első kérdés, hogy egyáltalán fenntartható-e maga a társadalom.
Fenntarthatóság: a közbeszédben ez a kérdés leszűkül az ökológiai szempontból fenntartható környezetre, a természeti, fizikai, biológiai körülményekre. Ami kétségkívül sine qua non-ja a fenntarthatóságnak. Ezért fontos az agrárium, a vízkérdés Magyarországon. Társadalmi szempontból azonban szélesebben értelmezendő a fogalom. Gazdasági és társadalmi szempontból is alapvető a demográfiai fenntarthatóság. Megmarad-e az az emberi közösség, amely a társadalmat, az adott országot alkotja?
A társadalom szerkezetét a korfa mutatja, ami normál esetben fenyőfa formájú. A korfán a háborúk, a súlyos járványok, a tömeges abortuszok időszakai markáns nyomot, bevágásokat hagynak.
A korfa napjainkra eltorzult, mert igen kevés gyermek születik. Az idősebbek viszont tovább élnek; így oszloptuja lesz belőle. Jó esetben. Rosszabb esetben a feje tetejére áll a fenyőfa, ha a gyerekszületések száma minimálisra csökken.
A társadalom inaktív ifjú, inaktív idős és aktív középkorú csoportra osztható. A fiatal réteg aránya csökken, az idősebbé nő; de ugyanakkor a fiatalok tovább maradnak képzési szakaszban, így később lépnek be a munkaerőpiacra. Ezáltal szűkebb lesz az aktív éveikben lévők száma. A meghosszabbodott várható élettartam miatt viszont az idősebbek aránya emelkedik. Elöregszik a társadalom.
Az időskorúak megélhetését a modern társadalmakban a biztosítási szemléletű nyugdíjrendszer garantálja, ami az aktívak befizetésén alapul.
Mivel az emberek egyre hosszabb ideig élnek (a fejlett országokban mindenképpen), ennek finanszírozása egyre nagyobb problémává válik. Csak az segítene a helyzeten, ha a gyermekvállalási kedv javulna, ha az újabb generációk termékenyebbek és egyben képzettebbek, ezáltal termelékenyebbek lennének a korábbiaknál.
Relatíve alacsony gyermekszám mellett csakis a magasabb hatékonyságú, nagyobb hozzáadott értéket termelőmunka biztosítja az idős korosztályok eltarthatóságát.