Az amerikai tudósok, befektetők és politikusok már évek óta élesben folytatnak kísérleteket egy fekete lyukkal, amit úgy hívnak, Ukrajna. Hiszen itt tényleg nyomtalanul eltűnik az odaküldött fegyver, lőszer és a pénz egy jó része. De ez látszólag senkit nem zavar, elvégre akkora a profit, hogy nem érdemes az aprópénzzel foglalkozni. Az elmúlt jó két év során hiába írtak arról a nyugati lapok, hogy az Ukrajnának nyújtott támogatások közel harmada kézen-közön eltűnik. Amit sokan nem értenek, pedig a válasz ott van a szemük előtt.
Már a háború kitörését megelőzően megkezdődött az ukrán termőföldek kiárusítása. Ma már az ország értékes területeinek legalább egyharmada került külföldi befektetői társaságok kezébe. A kiváló minőségű fekete föld ontja a gabonát, amit az unió vezetőinek jóemberkedő asszisztálásával vámmentesen öntenek ránk. Ám úgy tűnik, hogy ez csak az első lépés volt. Mondhatjuk, a teszt. Zelenszkij elnök bejelentette, hogy gyorsított ütemben megkezdik az ország állami vállalatainak privatizálását. Az indokok ismerősek nekünk is a kilencvenes évekből. Az elnök az ország gazdaságának liberalizálása mellett foglalt állást, mondván, ez majd véget vet a korrupciónak és a rossz vezetésnek. Jelenleg több mint háromezer (!) állami vállalatuk van. Igaz, hogy ezeknek talán a fele működik még napjainkban, és alig tizenöt százalékuk nyereséges.
Így tényleg nehéz. Ráadásul a háború kockázatára hivatkozva erősen leértékelve, diszkontáron verik dobra a cégeket, hiszen lehet, egy év múlva már csak a telek ér valamit.
Közben azért hihetetlen értékeket képviselő vállalatokat is el akarnak adni, így például a világ legnagyobb titániumkitermelő cégét is. Emellett még számos bányavállalat, vegyipari, nehézipari és közszolgáltatást végző cég is eladó. Amerikai becslések szerint több mint tízezermilliárd dollárnyi nyersanyag rejtőzik Ukrajna földje alatt. Számunkra ez már ésszel alig felfogható nagyságrend. A titánium mellett kiemelkedik a lítium- és a vasércvagyon nagysága.
Alapvető kérdés ebben a háborúban, hogy melyik ország fogja majd megszerezni ezt a mesés kincset. Jól látható, hogy az Egyesült Államok és Oroszország mellett csendesen Kína is beszállt ebbe a versenybe. Az egyik legzsírosabb falatot, az egyszer majd megvalósuló újjáépítést a világ legnagyobb vagyonkezelőjének, az amerikai BlackRocknak árusítanák ki. Amihez a pénzt a világ országaitól várják majd, köztük talán a legtöbbet az Európai Uniótól. Úgy tűnik, hogy az amerikaiak egy viszonylag egyszerű képletet állítottak fel. A kasszához járulhatnak a humanitárius célokat hangoztató országok, de a keletkező haszon döntő része az amerikai befektetőket fogja gazdagítani.
