Az amerikai tudósok, befektetők és politikusok már évek óta élesben folytatnak kísérleteket egy fekete lyukkal, amit úgy hívnak, Ukrajna. Hiszen itt tényleg nyomtalanul eltűnik az odaküldött fegyver, lőszer és a pénz egy jó része. De ez látszólag senkit nem zavar, elvégre akkora a profit, hogy nem érdemes az aprópénzzel foglalkozni. Az elmúlt jó két év során hiába írtak arról a nyugati lapok, hogy az Ukrajnának nyújtott támogatások közel harmada kézen-közön eltűnik. Amit sokan nem értenek, pedig a válasz ott van a szemük előtt.
Már a háború kitörését megelőzően megkezdődött az ukrán termőföldek kiárusítása. Ma már az ország értékes területeinek legalább egyharmada került külföldi befektetői társaságok kezébe. A kiváló minőségű fekete föld ontja a gabonát, amit az unió vezetőinek jóemberkedő asszisztálásával vámmentesen öntenek ránk. Ám úgy tűnik, hogy ez csak az első lépés volt. Mondhatjuk, a teszt. Zelenszkij elnök bejelentette, hogy gyorsított ütemben megkezdik az ország állami vállalatainak privatizálását. Az indokok ismerősek nekünk is a kilencvenes évekből. Az elnök az ország gazdaságának liberalizálása mellett foglalt állást, mondván, ez majd véget vet a korrupciónak és a rossz vezetésnek. Jelenleg több mint háromezer (!) állami vállalatuk van. Igaz, hogy ezeknek talán a fele működik még napjainkban, és alig tizenöt százalékuk nyereséges.
Így tényleg nehéz. Ráadásul a háború kockázatára hivatkozva erősen leértékelve, diszkontáron verik dobra a cégeket, hiszen lehet, egy év múlva már csak a telek ér valamit.
Közben azért hihetetlen értékeket képviselő vállalatokat is el akarnak adni, így például a világ legnagyobb titániumkitermelő cégét is. Emellett még számos bányavállalat, vegyipari, nehézipari és közszolgáltatást végző cég is eladó. Amerikai becslések szerint több mint tízezermilliárd dollárnyi nyersanyag rejtőzik Ukrajna földje alatt. Számunkra ez már ésszel alig felfogható nagyságrend. A titánium mellett kiemelkedik a lítium- és a vasércvagyon nagysága.
Alapvető kérdés ebben a háborúban, hogy melyik ország fogja majd megszerezni ezt a mesés kincset. Jól látható, hogy az Egyesült Államok és Oroszország mellett csendesen Kína is beszállt ebbe a versenybe. Az egyik legzsírosabb falatot, az egyszer majd megvalósuló újjáépítést a világ legnagyobb vagyonkezelőjének, az amerikai BlackRocknak árusítanák ki. Amihez a pénzt a világ országaitól várják majd, köztük talán a legtöbbet az Európai Uniótól. Úgy tűnik, hogy az amerikaiak egy viszonylag egyszerű képletet állítottak fel. A kasszához járulhatnak a humanitárius célokat hangoztató országok, de a keletkező haszon döntő része az amerikai befektetőket fogja gazdagítani.
Jelenleg még az orosz–ukrán fronton zajló eseményekre figyelünk.
Pedig az igazán fontos dolgok nem ott dőlnek el, hanem a politikai-gazdasági elit tárgyalásain. Itt is az erőforrásokért, nyersanyagokért, jelentős haszonnal kecsegtető megrendelésekért folyik a küzdelem, meg az orosz befolyás felszámolásáért. Azonban van itt egy kis bökkenő.
Mert úgy tűnik, hogy nem a szuverén Ukrajna megteremtése a cél. Csak ezt nem mondják el a fronton harcoló és életüket áldozó katonáknak, sem a hátországban szenvedő családoknak, nőknek, gyerekeknek, időseknek. Csak az üzlethez asszisztáló ukrán politikusok és hivatalnokok bankszámlái fognak hízni. Hiszen ami ott történik, az persze nem korrupció…
Ennek az Ukrajna számára tragikus folyamatnak egy újabb mérföldköve a nemrégiben elfogadott nyelvtörvény is. Zelenszkij elnök bejelentette, hogy országában hivatalos státust kap az angol nyelv. Eszerint a nemzetközi kontaktus hivatalos nyelve az angol lesz Ukrajnában. 2026-tól az angol második nyelv lesz a hatalmi szerveknél, a fegyveres testületeknél. Sőt a helyi önkormányzatokban, a közlekedésben, az egészségügyben és még a kultúrában is. Első lépésként ezeken a területeken a vezetőknek és helyetteseiknek kell angolul beszélni, majd ez alapvető kritérium lesz az ügyészségnél, rendőrségnél, hadseregnél, adó- és vámhivataloknál is a vezetőknek. Két esztendő múlva pedig az óvodákban is kötelezően tanítani fogják az angol nyelvet.
Ez a törvény már rég nem az orosz nyelv kiszorításáról szól, hiszen az már jó ideje zajlik. Tíz évvel ezelőtt a felmérések szerint a lakosság fele még oroszul beszélt vagy értett. Ma már alig ötöde. Az angol nyelv bevezetésével sokkal inkább a külföldi befektetők elvárásainak igyekszik megfelelni az ukrán vezetés. Ha már úgyis amerikai befektetőknek adják oda az országuk legértékesebb gyárait, üzemeit, bányáit és földjeit, akkor erre készüljenek fel az egyszerű honpolgárok is.
Érezzék minél jobban, minél otthonosabban magukat az amerikaiak új provinciájukban, Ukrajnában. Ahogy tette ezt Joe Biden fia, Hunter is a kijevi hatalomátvétel után. Drog, prostituáltak, pénz. Minden, amit a kedves vendég parancsol. Mindezt lehetőleg angolul.
Szörnyű képeket látunk az orosz–ukrán frontról. Elvérzik az ukrán férfiak legjava. Teszik mindezt azzal a hittel, meggyőződéssel, hogy országukért hoznak áldozatot. Százezrével, ami hatalmas tragédia. De azt is látni kell, hogy a jelenlegi ukrán vezetés intézkedései miként lökik a szakadékba ezt a fiatal országot. Hiszen hiába fontos, hogy mi lesz a háború végső kimenetele, ha már menet közben eladták a jövőjét.
A következő ukrán nemzedék két út között választhat. Az egyik, hogy elhagyják ezt az országot, és máshol keresik önmaguk és családjuk boldogulását. A piacképes tudással bírók, tőkével rendelkezők már ma is ezt teszik. Akik pedig maradnak Ukrajnában, azok tanulhatnak angolul, hogy egyszerűbben szolgálják ki az új tulajdonosok elvárásait. Eladott, eladósodott, elszegényített, kivéreztetett ország lesz Ukrajna hosszú évtizedekre, akármi lesz is a háború végkimenetele. És ez az igazi tragédia.
A szerző az Alapjogokért Központ
biztonságpolitikai tanácsadója
