Így érkezünk meg Ursula von der Leyenhez, akit a napokban választottak újra az Európai Bizottság elnökévé. Az abszolút többséghez szükséges minimum 360 voksnál 41-gyel szerzett többet az újrázó politikus. Úgy tűnik, idén kísért minket ez a szám. 

Nem tudok ugyanis felidézni semmilyen innovatív megoldást, bátor döntést, előremutató tárgyalást, fontos eredményt előző ciklusából, ami miatt ő érdemes lenne erre a pozícióra. Belesimult abba az elvárásrendszerbe, amit a brüsszeli elit diktál neki: ezzel pedig a világ szeme láttára rugdossa össze azokat a téglákat, amiket a gyengébbik nem méltó vezető képviselői évszázadok alatt építgettek fel. Pontosan azért, mert nem önálló, nem a különbözőségeiből kovácsolt előnyt, nem azt mutatta meg, milyen kiváló diplomata és döntéshozó lehet egy nő, hanem azt, milyen remekül el tudják nyomni a körülötte lévő domináns férfiak. A látszat persze az, hogy női elnöke van az Európai Bizottságnak most már másodszor – a valóság viszont ennél árnyaltabb és siralmasabb képet mutat. 

A szavazás előtt Ursula beszédet mondott Strasbourgban az új Európai Parlament előtt, amiben Orbán Viktor békemisszióját is bírálta. 

Na de ne kanyarodjunk el a tárgytól, Ursula ugyanis a választást megelőző beszédében Orbán Viktor békemissziójára úgy hivatkozott, mint „megbékélési misszió”, majd kijelentette: Senki sem akarja jobban a békét, mint Ukrajna népe, egy igazságos és tartós békét egy szabad és független ország számára. 

Többször is kiemelte, hogy Ukrajna mellett fog állni tehát az elkövetkező öt évben is, bár szegény ukránok sokra ezzel nem mennek, ahogy az előző években sem. Ursula újraválasztásával és az Európai Parlament új összetételével ugyanakkor a konfliktusok borítékolhatók házon belül is, ugyanis a Von der Leyen újraválasztását támogató 401 szavazat ötvenhat százalékos többséget jelent, ami az EP megosztottságát jelzi. Tudósítások szerint ráadásul az újraválasztott elnök annyi ígéretet tett, hogy egy diplomatát idézve: „három ciklus kellene ezek teljesítéséhez, ráadásul az ígéretek nagy része üti egymást”.

És hogy milyen feladatok várnak az európai unióra a következő időszakban? Például az illegális migráció kérdése, amely 2015 óta nem jutott tovább a tagállamokra erőltetni akart kötelező elosztási mechanizmusnál. Ez pedig az elmúlt lassan egy évtizedben nemhogy nem hozott megoldást, de újabb problémákat szült: 

Nem kisebb probléma ennél a demográfia kérdése, amely évtizedek óta megoldásra vár elöregedő kontinensünkön. A migráció erre szintén nem megoldás, a Magyarország által kínált családpolitikai alternatíva pedig a brüsszeli elit szemében egyenesen megvetendő: a fősodor szerint a genderpolitika a sikk, amibe nem fér bele, hogy anya nő, apa férfi. És végül, de a legkevésbé sem a sorban utolsóként Ukrajna helyzete továbbra is fenyegető és egyre inkább azzá válik: a szankciós politika, és az orosz agresszió határozatokban való elítélése biztosan kevés lesz a következő években. A kérdés továbbra is az: háború vagy béke? A Patrióták Európáért nem kevesebb céllal alakult, mint hogy ezekben a kérdésekben (is) a józan hangot, a valós megoldásokat képviselje, egyfajta őrszem szerepet betöltve az unióban. 

Ursulára visszatérve: a világnak erős vezetők kellenek, határozott válaszokkal, amik az átlagpolgárok valós érdekeit képviselik. Egyenjogúság ide vagy oda, egy női vezetőnek ez éppen úgy feladata, még akkor is, ha több száz férfi álláspontjával kell szembemennie érte. Merthogy bennünk, nőkben van hozzá erő, bátorság, kockáztatási képesség és intuíció a jó döntésekhez és a bölcs irányításhoz. Ezt próbálta a történelem során minden emlékezetes női alak bizonyítani. Bízom benne, hogy az újrázó elnök felnő ehhez a feladathoz, és nemcsak az európaiak érdekét képviseli, hanem ilyenformán a nőkét is. Most lenne rá igazán nagy szükség!