Megpróbáltam elképzelni, amint a fóbiások legújabb, ki tudja hol összedrótozott messiása az Orbán Viktor tusványosi, stratégiákat felvázoló, intellektuális, filozofikus, a világon, Keleten és Nyugaton, Európán és Magyarországon átívelő előadására akár nyomokban is emlékeztető beszédet tart a szektának. Hamar feladtam, mert elképzelni sem lehet.
A miniszterelnök szavait nyilván hetekig elemzik majd balról és jobbról, egyes részleteit természetesen összefüggéseiből kiragadva, a fősodratú lengyel sajtó meg a szokásosnál is idegesebb lesz, úgyhogy mindjárt megyek is tovább. Na jó, egy kicsit még a lengyelekről. Az én határtalan, valóban testvéri szeretetem a lengyelek iránt, múlhatatlan és a pompás emlékeim sem halványulnak el attól, hogy Lengyelország kormánya momentán olyan alakulatokból áll, amelyekre jóval kevesebben szavaztak, mint az előzőleg kormányzó pártra, és ráadásul még ki is oktatnak, miközben sunnyogva üzletelnek. Majd elmúlik ez is.
Szóval inkább odakanyarodnék, hogy mit mondanak a srácok a kisbolt előtt. Azért ott, mert kocsma már rég nincs, csakúgy, mint posta. A srácok a kisbolt előtt úgy gondolják, hogy a haza két tűz közé került.
Egyfelől a rokonszenves ukránok, cserébe a gigantikus humanitárius segélyekért, elzárták az olajcsapot, ami a Lukoil irányából érkező, létfontosságú kőolajat ezzel meg is akadályozta abban, hogy elérje Magyarországot és Szlovákiát.
Eleinte úgy volt, hogy Csehország is bajba kerül, de ők aztán boltoltak a lengyelekkel, akik miközben a legnagyobb atlanti héja szerepét játsszák, közvetítőkön át vidáman döntik magukhoz az orosz olajat.
Maradt tehát a pácban Magyarország és Szlovákia. Jé, ki gondolta volna? Nem kell ahhoz szakmányban konteózni, hogy feltegyük a kérdést, vajon kik bátorították az ukránokat erre a döbbenetes arcátlanságra. A srácok a kisbolt előtt mindenesetre abban maradtak, hogy akkor válaszként mi meg tekerjünk egyet az áramot és a gázt Ukrajnába szállító vezetékek fogantyúin a megfelelő irányba, oszt a többit majd meglátjuk. A párbeszédet illetően felesleges lenne szöveghűségre törekedni, mert a szerkesztő legfeljebb a névelőket hagyná háborítatlanul. Pedig csak ezután tértek rá a második napirendi pontjukra, az Európai Bíróság Magyarországot sújtó példátlan ítéletére.
Ezen a ponton mintha elveszítették volna legendás stratégiai nyugalmukat, és a radikalizálódás rögös ösvényére léptek. Az vesse rájuk az első követ, aki nem táncolt még ennek a csapásnak a szélén, és nem jutott eszébe egy röpke pillanatra,
hogy talán most kellene befejezni ezt az egész EU-sdit, és lelépni ebből a kolhozból, de előbb még lebontani a kerítést, és rájuk ereszteni az egész társaságot, hadd örüljenek egymásnak.
Annál is inkább, mert hasonló eset bármikor, bármilyen ürüggyel előfordulhat, a cél pedig viszonylag világos: a magyar kormány kivéreztetése és az egzisztenciális elégedetlenség elérése.
Aztán persze megnyugodtak a kedélyek, de azért búcsúzóul átismételték a makacs tényeket. Az EU-bíróság kétszázmillió eurós bírság megfizetésére kötelezte Magyarországot az uniós bevándorlási politika megsértése miatt, plusz a napi uzsorakamat. Ezt a bőrünkön fogjuk érezni, ugyanúgy, mint az esetleges üzemanyaghiányt. De hát pont erre megy ki a játék. Ugyanakkor az ítélet (amellyel kapcsolatban óhatatlanul eszünkbe jut A tanú című film is) ellentmond az Európai Unió jogának, összeegyeztethetetlen a magyar alkotmánnyal, és azt az országot bünteti, amely védi a saját és Európa külső határait.
Na de most jön a legszebb rész.
A benyújtott keresetben az Európai Bizottság hétmillió eurós elmarasztalást kért, és a befizetésig napi hatmillió forintnyi ráadást. Ezzel szemben a bíróság kétszázmillió euróra büntette Magyarországot, és még napi egymillió euróra az ítélet teljesítéséig. És ez alól lehetetlen kibújni, ugyanis vagy befizetjük, vagy levonják.
Elveszik. Einstandolják. Ezt is. Itt azért felmerül még egy kérdés. Illetve több. Kik ezek az emberek? Mármint a testület nyilván jócskán túlfizetett tagjai, az egyenlőbb állatok? Mi történt a kereset benyújtása és az ítélet kihirdetése között? És végül, de egyáltalán nem utolsósorban, mi (kik?) motiválhatta őket abban, hogy a kívánt bírság hetvenszeresét (!) állapítsák meg?
A srácok a kisbolt előtt közben szedelődzködni kezdtek, visszaváltották a palackjaikat, és szétszéledtek.
