idezojelek

Örök ünneprontóink

Hargitai Miklós föltalálta a spanyolviaszt. Megfejtette, amit egy átlag magyar kisiskolás is tud.

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás
Cikk kép: undefined

Valójában semmit nem szabadott volna ünnepelnünk tegnap, nemhogy az államalapítást, hiszen augusztus 20-án az égvilágon semmi nem történt – fejtette meg Magyarország születésnapjának „rejtélyét” a Népszavában bizonyos Hargitai Miklós. A semmi ünnepe című mélyenszántó dolgozatában a szerző végleg lerántja a leplet augusztus 20. miszté­riumáról: „Tudja-e a kedves olvasó, hogy a magyar állam megalapításának melyik fontos eseménye datálódik augusztus ­20-ra? 

Puskázni is ér, a válasz így sem lesz könnyű – az igazság ugyanis az, hogy semelyik. Maga az államalapítás évekig tartó, hosszú folyamat volt, nehezen köthető egyetlen dátumhoz. Rá­adásul régen is volt: több mint 1000 év távolából azt is nehéz egyértelműen tisztázni, hogy Istvánt Esztergomban vagy Székesfehérváron koronázták királlyá – az viszont szinte bizonyos, hogy az időszámításunk szerinti ezredik év karácsonyán. Augusztus 20-án nem történt semmi, amit ünnepelni lehetne, sem akkor, sem azóta. Bár a mezőny erős, nincs üresebb ünnepe az államunknak augusztus 20-nál. Valamennyi vonatkozó kutatás ezt mutatja: a népnek fogalma sincs, hogy mi lenne az ünnep tárgya, érzelmileg pedig az összes többi jeles naphoz szorosabban kapcsolódik.”

Pukk, a szerző nagyot dörrentett, s mi, magyarok most itt állunk megsemmisülten, leleplezve: a semmit ünnepeltük tegnap. Még István koronázási helyszíne sem bizonyos. Miféle nemzet az ilyen? Hiszen ünnepelni sem bírunk jókor. Mert nyilvánvalóan ennyire hülyék vagyunk – sugallja Hargitai. 

Az ünneplésre legmegfelelőbb időpont – már ha egyáltalán érdemes hejehujázni olyan csekélység miatt, mint az államalapítás – inkább egy olyan dátum legyen, amit Hargitai Miklós vagy egy hozzá hasonló szakértő javasol a nemzetnek: április 4., november 7., december 1. és így tovább.
Mindössze egyetlen apró gubanc van a szerző tényfeltárásával: hogy a saját démonaival küzd. Tudniillik a fene se állította, hogy maga a dátum – augusztus 20. – az államalapítás eseményeihez kapcsolódna. 

Soha senki. E dátum az államalapítóhoz kapcsolódik, őt ünnepeljük: negyvenöt évvel a halála után, 1083-ban ezen a napon emeltette oltárra István relikviáit utóda, I. László király a székesfehérvári bazilikában. Ez volt a szentté avatása. Nagy Lajos királyunk alatt vált egyházi ünneppé, és 1818 óta tartanak Szent Jobb-körmenetet. Igen, tudjuk, hurcolásszák körbe a „tetemcafatot”, ahogyan azt Hargitai egyik szellemi tejtestvére korábban körülírta. Meg aztán ott van a Szent Korona, ami az SZDSZ-lelkűek szerint továbbra is „micisapka”. Mi meg a bőgatyások vagyunk a fütyülős barackkal, a „genetikusan alattvalók”. Emlékszünk mindenre. A szíven szúrásokat lehetetlen feledni.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

Tehát Hargitai Miklós föltalálta a spanyolviaszt. Megfejtette, amit egy átlag magyar kisiskolás is tud. Mindössze annyi a különbség a kicsik és Hargitai között, hogy utóbbi büszke a „jólértesültségére”, s nyomtatásban leközölteti. Bravó, és még egyszer: bravó! Remélem, karácsonykor sem mulasztja el kolumnás írásban tájékoztatni a nagyérdeműt, hogy Jézus valójában nem december 24-én éjszaka született. (Amit egyébként szintén minden karonülő tud.)

Nem is Hargitai szellemtelen, nívótlan ünneprontása itt a lényeg. Inkább az, hogy mióta a magyarságot pórázra kötötték (nagyjából Mátyás után), elgyengültünk, képtelenek vagyunk visszanyesni árulóinkat meg a sok kis Grincset. Egyre többen vannak, egyre hangosabbak. Egyre pimaszabbak.

Önként, kéjjel (legfeljebb némi guruló dollárért) szolgáltatják ki saját szülőhazájukat idegeneknek, követelik megbüntetésünket, vájkálnak történelmi traumáinkban, hintenek sót a sebeinkbe.

Máig itt van előttem a karikatúra, ami szintén a Népszavában jelent meg, Pápai Gábor tollából Trianon gyásznapján. A képen a történelmi Magyarország, amelyből a csonka rész a mélybe zuhant. A kihasított területeken állók lekiáltanak a kis-magyarországiaknak: „Nem akarnak feljönni?” Mire lentről a felelet: „Nem, nem, soha!” Az üzenet egyértelmű: akinek fáj Trianon, az egy lesüllyedt, sötét bunkó. Karácsonykor Jézust és Máriát szokták gúnyolni ugyanezen entellektüellek. Vagy éppen közlik: „Kiirtanám az összes keresztényt.”

Egyetlen vezérlő csillaguk van: taposs minél nagyobbat a magyarba! Különösen, amikor ünnepel vagy gyászol. Úgyse üt vissza, mert bamba birka.

Utóbbiban sajnos igazuk van: se nem védekezünk, se nem ütünk vissza. Mivel is tennénk? Törvényeink mind uniósan jogharmonizáltak. Az elkövetőt védik. Ha egy honi bíróság véletlenül mégis elmarasztalna egy magyargyalázót, a strasbourgi úgyis fölülírná az ítéletet, s mil­liókra büntetné Magyarországot.

Hargitai-Grincs Miklós mellesleg arról is ír, milyen jó, hogy Szent István a Nyugatot választotta a Kelet helyett. A szerző figyelmébe ajánlanám az 1030-as dátumot, mikor a Magyarországra törő német hadat Szent István úgy szétzilálta, hogy II. Konrád császár végül sereg nélkül tért haza, s útközben Bécset is bevettük. Így kell kezelni a Nyugatot meg a Hargitai-féléket.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Elittúltermelés és elszegényedés (2. rész)

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Vidékellenes flaszterhuszárok

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A Hunyadi-film és a román mítoszok

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

A pöcegödör legalján

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.