idezojelek

Örök ünneprontóink

Hargitai Miklós föltalálta a spanyolviaszt. Megfejtette, amit egy átlag magyar kisiskolás is tud.

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás
Cikk kép: undefined

Valójában semmit nem szabadott volna ünnepelnünk tegnap, nemhogy az államalapítást, hiszen augusztus 20-án az égvilágon semmi nem történt – fejtette meg Magyarország születésnapjának „rejtélyét” a Népszavában bizonyos Hargitai Miklós. A semmi ünnepe című mélyenszántó dolgozatában a szerző végleg lerántja a leplet augusztus 20. miszté­riumáról: „Tudja-e a kedves olvasó, hogy a magyar állam megalapításának melyik fontos eseménye datálódik augusztus ­20-ra? 

Puskázni is ér, a válasz így sem lesz könnyű – az igazság ugyanis az, hogy semelyik. Maga az államalapítás évekig tartó, hosszú folyamat volt, nehezen köthető egyetlen dátumhoz. Rá­adásul régen is volt: több mint 1000 év távolából azt is nehéz egyértelműen tisztázni, hogy Istvánt Esztergomban vagy Székesfehérváron koronázták királlyá – az viszont szinte bizonyos, hogy az időszámításunk szerinti ezredik év karácsonyán. Augusztus 20-án nem történt semmi, amit ünnepelni lehetne, sem akkor, sem azóta. Bár a mezőny erős, nincs üresebb ünnepe az államunknak augusztus 20-nál. Valamennyi vonatkozó kutatás ezt mutatja: a népnek fogalma sincs, hogy mi lenne az ünnep tárgya, érzelmileg pedig az összes többi jeles naphoz szorosabban kapcsolódik.”

Pukk, a szerző nagyot dörrentett, s mi, magyarok most itt állunk megsemmisülten, leleplezve: a semmit ünnepeltük tegnap. Még István koronázási helyszíne sem bizonyos. Miféle nemzet az ilyen? Hiszen ünnepelni sem bírunk jókor. Mert nyilvánvalóan ennyire hülyék vagyunk – sugallja Hargitai. 

Az ünneplésre legmegfelelőbb időpont – már ha egyáltalán érdemes hejehujázni olyan csekélység miatt, mint az államalapítás – inkább egy olyan dátum legyen, amit Hargitai Miklós vagy egy hozzá hasonló szakértő javasol a nemzetnek: április 4., november 7., december 1. és így tovább.
Mindössze egyetlen apró gubanc van a szerző tényfeltárásával: hogy a saját démonaival küzd. Tudniillik a fene se állította, hogy maga a dátum – augusztus 20. – az államalapítás eseményeihez kapcsolódna. 

Soha senki. E dátum az államalapítóhoz kapcsolódik, őt ünnepeljük: negyvenöt évvel a halála után, 1083-ban ezen a napon emeltette oltárra István relikviáit utóda, I. László király a székesfehérvári bazilikában. Ez volt a szentté avatása. Nagy Lajos királyunk alatt vált egyházi ünneppé, és 1818 óta tartanak Szent Jobb-körmenetet. Igen, tudjuk, hurcolásszák körbe a „tetemcafatot”, ahogyan azt Hargitai egyik szellemi tejtestvére korábban körülírta. Meg aztán ott van a Szent Korona, ami az SZDSZ-lelkűek szerint továbbra is „micisapka”. Mi meg a bőgatyások vagyunk a fütyülős barackkal, a „genetikusan alattvalók”. Emlékszünk mindenre. A szíven szúrásokat lehetetlen feledni.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

Tehát Hargitai Miklós föltalálta a spanyolviaszt. Megfejtette, amit egy átlag magyar kisiskolás is tud. Mindössze annyi a különbség a kicsik és Hargitai között, hogy utóbbi büszke a „jólértesültségére”, s nyomtatásban leközölteti. Bravó, és még egyszer: bravó! Remélem, karácsonykor sem mulasztja el kolumnás írásban tájékoztatni a nagyérdeműt, hogy Jézus valójában nem december 24-én éjszaka született. (Amit egyébként szintén minden karonülő tud.)

Nem is Hargitai szellemtelen, nívótlan ünneprontása itt a lényeg. Inkább az, hogy mióta a magyarságot pórázra kötötték (nagyjából Mátyás után), elgyengültünk, képtelenek vagyunk visszanyesni árulóinkat meg a sok kis Grincset. Egyre többen vannak, egyre hangosabbak. Egyre pimaszabbak.

Önként, kéjjel (legfeljebb némi guruló dollárért) szolgáltatják ki saját szülőhazájukat idegeneknek, követelik megbüntetésünket, vájkálnak történelmi traumáinkban, hintenek sót a sebeinkbe.

Máig itt van előttem a karikatúra, ami szintén a Népszavában jelent meg, Pápai Gábor tollából Trianon gyásznapján. A képen a történelmi Magyarország, amelyből a csonka rész a mélybe zuhant. A kihasított területeken állók lekiáltanak a kis-magyarországiaknak: „Nem akarnak feljönni?” Mire lentről a felelet: „Nem, nem, soha!” Az üzenet egyértelmű: akinek fáj Trianon, az egy lesüllyedt, sötét bunkó. Karácsonykor Jézust és Máriát szokták gúnyolni ugyanezen entellektüellek. Vagy éppen közlik: „Kiirtanám az összes keresztényt.”

Egyetlen vezérlő csillaguk van: taposs minél nagyobbat a magyarba! Különösen, amikor ünnepel vagy gyászol. Úgyse üt vissza, mert bamba birka.

Utóbbiban sajnos igazuk van: se nem védekezünk, se nem ütünk vissza. Mivel is tennénk? Törvényeink mind uniósan jogharmonizáltak. Az elkövetőt védik. Ha egy honi bíróság véletlenül mégis elmarasztalna egy magyargyalázót, a strasbourgi úgyis fölülírná az ítéletet, s mil­liókra büntetné Magyarországot.

Hargitai-Grincs Miklós mellesleg arról is ír, milyen jó, hogy Szent István a Nyugatot választotta a Kelet helyett. A szerző figyelmébe ajánlanám az 1030-as dátumot, mikor a Magyarországra törő német hadat Szent István úgy szétzilálta, hogy II. Konrád császár végül sereg nélkül tért haza, s útközben Bécset is bevettük. Így kell kezelni a Nyugatot meg a Hargitai-féléket.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Kékcédulás választás újratöltve

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Majom és rács

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Az ellenzék egyre szélsőségesebb

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

A globális elit akarja a háborút

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.