Mert mindent mindenkinél jobban tudtak, tudnak és fognak tudni. Őszerintük legalábbis. Erkölcsi skrupulusaik nincsenek, a cél szentesíti az eszközt (a Kádár-rendszerben meg Aczél). Ismerjük jól itthon is ezt az őszintén magabiztos mentalitást, és volt vele alkalmunk megismerkedni a mai amerikai kormány politikájában is. Például
David Pressman nagykövet – akinek a főnökei minden ágy alatt orosz és kínai ügynököket keresnek – talán nem olyan jó színész ahhoz, hogy minden egyes fellépésénél Gregory Pecket is lepipálva eljátssza, mennyire tökéletesen hisz abban a rengeteg borzalomban, amit gondol és végrehajt.
Sokkal valószínűbb, hogy Pressman őszintén hisz ezekben, valamint a módszereiben is.
Ugyanúgy, ahogy az 1950-es években, de akár az 1968-as csehszlovákiai bevonulásig igen okos magyar értelmiségiek is lánglelkűen hittek olyan képtelenségekben és borzalmakban, hogy később ezeken maguk csodálkoztak a legjobban. Remélhetőleg eljön ez a pillanat a woke-eszementek életében is, mégpedig minél hamarabb.
Pressman a harmadik éve próbál bejutni a miniszterelnökhöz, de mindhiába; márpedig egy egykori, jól fizetett New York-i ügyvédnek biztosan van annyi esze, hogy már kapiskálja az okát. Szerencsére merényletet nem tervez, noha az amerikai adófizetőknek minimum Gyöngyösi Márton és Márki-Zay Péter vacsorájának árával tartozik már mint rossz befektetéssel.
Mindenesetre a mindentudásba vetett hit az alapja annak, hogy a másként gondolkodókat ki kell törölni, iktatni, akár fizikailag is. Cancel culture ez – szó szerint értve.
Megfigyelték már, hogy a legtöbb amerikai filmben felbukkan egy-egy ügyvéd (ha máshogy nem, a legjobb barátnő legújabb randipartnereként), vagy pedig előkerül egy pisztoly? Ugyanis mindkettőből rengetegre van szükségük: az amerikaiak vagy úgy rendezik konfliktusaikat, hogy perrel fenyegetik egymást – 1,3 millió ügyvéd segítségével, világelsők ebben –, vagy pedig lelövik a másikat. Más fejlett országok lakóihoz képest egy amerikainak huszonötször nagyobb esélye van rá, hogy lelövik. (Hosszan lehetne sorolni a legképtelenebb példákat. Kétéves kislány kivégzi alvó apját annak az éjjeliszekrény-fiókjában talált, csőre töltött fegyverével. Feleség bridzsparti közben lepuffantja férjét, mert az rosszul licitált.)
Trumpnak jelenleg jónak mondható esélye van arra, hogy novemberben legyőzze Kamala Harrist, a Biden helyére beugró demokrata elnökjelöltet. A halálát kívánók is bizonyára attól tartanak a leginkább, amivel megnyerte a 2016-os republikánus előválasztást. Attól, hogy – minden gyengeségével együtt – összességében a legerősebb személyiségnek bizonyult a jelöltek közül.
Aztán legyőzhetőnek vélték, de ő utasította maga mögé Hillary Clintont. Amikor pedig 2020-ban nagy nehezen bejelentették, hogy Bidené a Fehér Ház, azt hitték, örökre megszabadultak tőle. Ám megint ott áll a kapuk előtt – nem Amerikára vagy a világra, hanem rájuk, az önmagukban mindig biztos woke-eszementekre nézve fenyegetően. Jogi lehetőségeiket már kiaknázták. Két közjogi felelősségi vonási eljárást (impeachmentet) indítottak ellene. Mindkettő eredménytelenül zárult, és politikai haszonnal sem járt számukra: a részvételi aránytól függően Trump 75-80 millió szavazóra számíthat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!