Trump kampánybeszédében, amit így szerencsére zavartalanul el tudott mondani, kifejtette aggodalmát, mert a kormányon lévő erők miatt a következő három-négy hónapban kitörhet a világháború. Egyben ígéretet tett arra, hogy ha ő nyer, gyorsan megoldja mind az ukrajnai, mind a közel-keleti konfliktust. A baj nagy és fenyegető. Csak néhány cím a híroldalak terméséből: Kínai hadihajók és repülők közelítenek Tajvan felé; Támadás érte Izraelt, nem sérültek meg ennyien a Hamász tavalyi vérengzése óta; Menedékhelyként használt iskolát ért támadás Gáza északi részén; Az oroszok szerint már harmincezer embert kellett evakuálni az Ukrajnával határos területekről. És sorolhatnák oldalakon keresztül, napestig. Nem véletlen, hogy egyes szakértők szerint ez már maga a harmadik világháború, csak egyelőre két fronton dörögnek valójában a fegyverek. De abban Trumpnak van igaza, hogy csak idő kérdése, mikor tör ki megfékezhetetlenül a felgyülemlett feszültség a világ más területein is.

A már említett konferencián Hal Melinda klinikai szakpszichológus hívta fel arra a figyelmet, hogy a globalista baloldal által sűrűn emlegetett értéksemlegesség nem létezik. Az értékek igenis hierarchiába rendeződnek, és az élükön mindenképpen az emberi élet védelme kell hogy álljon.

Aki tehát az emberi élet ellen beszél vagy cselekszik, nem lehet követendő példa senki számára. Az nem felelősen gondolkodó jó ember, aki szerint nem szabad gyermeket vállalni, mert túlságosan nagy az ökoló­giai lábnyoma, hanem egy elmebeteg idióta. Az életet hirdetni emberséges, a halált, a pusztítást, a semmit támogatni embertelen. Az agresszív, lealacsonyodott, vulgarizálódott közbeszédnek van tehát egy mélyebb, tartalmi vonatkozása is. Meggyőződésem, hogy a halál hírnökei beszélnek csúnyán. A béke melletti kiállás, a világban zajló háborúk elutasítása, az öldöklés azonnali befejezésének követelése cifra káromkodásokkal tűzdelve is szebb, mint a legcizelláltabb okfejtés amellett, hogy valamelyik harcoló felet támogassuk fegyverrel, pénzzel, emberélettel.

Ugyanez a helyzet a migráció kérdésével kapcsolatban is. Akik nem végezték el azt az alapvető nyelvpolitikai feladatot, hogy világos különbséget tegyenek menekült és határsértő között, azok hozták nyakunkra a késelő, tömegbe hajtó, lövöldöző emberek sokaságát. Minden áldozatért felelősség terheli őket, aki életét vesztette, vagy eztán válik a mesterségesen egymás mellé kényszerített kultúrák, életformák közötti feszültségből kifejlő erőszaknak. Nem az a jó ember, aki ide édesgeti a szülőföldjükön nem boldoguló szerencsétleneket, hanem az, aki otthonmaradásukat akarja segíteni. Nem tekinthető megmentett életnek az, amelyik a mentés következtében áldozatok sokaságával jár. A sátán nem kénköves bűzt árasztó rusnya szörnyként jelenik meg az embernek, és nem írja homlokára, hogy én vagyok a gonosz. Ellenkezőleg, mindenkinek a legáhítottabb vágyait megtestesítve jön el kísérteni, s ha valaki nincs felkészülve a védekezésre, azt könnyen elragadja. Ezt látjuk ma, amikor komoly hálózatok sok pénzzel megtámogatva serénykednek azon, hogy bármilyen kis vágya az embernek alapjoggá válhasson. Tort ül az aberráció, és meglapul, aki még használni szeretné a józan eszét. Ők, a hüledezők pedig a sokszínűség imádatát választhatják szétvert értékrendjük helyett, a szeretet kiüresített fogalma helyébe pedig a befogadás és elfogadás simulékony tartalmatlansága lép. Ha hagyjuk.

Magyarországon szerencsére sokan vagyunk olyanok, akik nem bírják ezt elviselni. 

A szívünk viszont telve lehet gonoszsággal is, ha kiszorul belőle a szeretet. Tartsunk hát magunkban nagytakarítást.