idezojelek

A csúnya beszédtől a világháborúig

Az emberi élet védelme a legfontosabb alapérték.

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó
Cikk kép: undefined
Fotó: Anatolii STEPANOV /AFP

A média és a közbeszéd vulgarizálódásáról rendezett konferenciát a minap a Protestáns Újságírók Szövetsége. Aczél Petra kommunikációkutató hittel átszőtt tudományos előadását olyan gondolatébresztő kerekasztal-beszélgetések követték, amelyek minden téma iránt érdeklődőt me­ggyőzhettek arról, hogy nem valamiféle eltartott kisujjú finnyás fanyalgásról van szó a csúnya beszéddel kapcsolatban. A durvaság, az emberi méltóságot sértő, megalázó megjegyzések, a vérgőzös gyűlöletkeltés és alpári hangnem olyan mértékben elszaporodott, a verbális agresszió olyan mértéket öltött szerte a világon, ami bármikor átcsaphat beláthatatlan következményekkel járó tettlegességbe. 

Óriá­si tehát a felelősségük mindazoknak, akik a nyilvánosságban megszólalnak, ezt a felelősséget viszont egyre kevesebben vállalják megnyilvánulásaik során.

A felelőtlenségben nincs különbség politikusok, újságírók, influenszerek és az arctalan kommentelők között. Sokszor úgy hadonászunk a szóval, mintha egyáltalán nem lennénk tisztában ennek veszélyeivel. Illusztrációként álljon itt egy friss bejegyzés a közösségi médiából. Mivel a stílus maga az ember, bárki ráismerhet a szerzőre néhány mondatból: „Bayer Zsóti, TV2, Deutsch Tomi, Megafon, hajrá! Ne töketlenkedjetek! A főni számít ma is valami ­f…sza anyagra… De azért a mai felvilágosító kisfilmeteket, remélem, Tóni nagyítóval átnézi, nehogy megint tökön lőjétek magatokat.” Így beszél az ellenzék legtöbb követővel bíró pártelnöke, akit az Európai Parlament globalista elitje a magyar jövő letéteményesének tart. De nyilván tetszik ez a pökhendi, nagyképű, mindenkit lenéző, lealacsonyító szóhasználat annak a közegnek, amelyik maga is rendszeresen dagonyázik ebben a nyelvi mocsárban. 

Az elrontott életük miatt érzett frusztráltsá­gukat mások agresszív megtámadásában kiélők egészen komoly eredményeket értek el annak sunyi leplezésében, hogy legszívesebben fizikailag is megsemmisítenék azokat, akik mást gondolnak a világról, mint ők. Velem is közölték már véleménycikkem alatt, hogy írkáljak csak ilyeneket, sokan fognak hamarosan tülekedni hosszú tömött sorokban a tarkóm mögött.

Nagy kérdés, mi a helyes magatartás ilyen helyzetekben. Hiszen ha védekezésképpen átvesszük ezt a stílust, ugyanolyanokká válunk, mint akiket megvetünk. Ha viszont semmit nem teszünk, vérszemet kapnak, és azt hiszik, ez is megengedett, nekik bármit lehet. Borzasztó nehéz higgadtnak maradni, mégis keményen, határozottan visszautasítani ezeket a megnyilvánulásokat. Így pedig nagyon könnyen nő világméretűvé a pitiáner személyeskedésnek indult agresszivitás.

Kamala Harris demokrata elnökjelölt például kijelentette nemrég, hogy aki betör a házába, azt ő lelövi. Szakértők szerint a konzervatívabb szavazóknak akart imponálni vadnyugati hősködésével. Ám az a baj, hogy kijelentésével szinte egy időben a harmadik merényletet próbálta meg elkövetni a repuklikánus jelölt, Donald Trump ellen egy felajzott őrült, akit az utolsó pillanatban kapcsoltak le a rendőrök.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Trump kampánybeszédében, amit így szerencsére zavartalanul el tudott mondani, kifejtette aggodalmát, mert a kormányon lévő erők miatt a következő három-négy hónapban kitörhet a világháború. Egyben ígéretet tett arra, hogy ha ő nyer, gyorsan megoldja mind az ukrajnai, mind a közel-keleti konfliktust. A baj nagy és fenyegető. Csak néhány cím a híroldalak terméséből: Kínai hadihajók és repülők közelítenek Tajvan felé; Támadás érte Izraelt, nem sérültek meg ennyien a Hamász tavalyi vérengzése óta; Menedékhelyként használt iskolát ért támadás Gáza északi részén; Az oroszok szerint már harmincezer embert kellett evakuálni az Ukrajnával határos területekről. És sorolhatnák oldalakon keresztül, napestig. Nem véletlen, hogy egyes szakértők szerint ez már maga a harmadik világháború, csak egyelőre két fronton dörögnek valójában a fegyverek. De abban Trumpnak van igaza, hogy csak idő kérdése, mikor tör ki megfékezhetetlenül a felgyülemlett feszültség a világ más területein is.

 

Élet és halál, háború és béke. Ilyen egyszerűvé vált mára a közgondolkodás, de emögött az emberiség súlyos válsága húzódik, egyáltalán nem mindegy, melyik álláspontot fogadjuk el jónak, melyik mellé állunk emberségünket őrizvén.

A már említett konferencián Hal Melinda klinikai szakpszichológus hívta fel arra a figyelmet, hogy a globalista baloldal által sűrűn emlegetett értéksemlegesség nem létezik. Az értékek igenis hierarchiába rendeződnek, és az élükön mindenképpen az emberi élet védelme kell hogy álljon.

Aki tehát az emberi élet ellen beszél vagy cselekszik, nem lehet követendő példa senki számára. Az nem felelősen gondolkodó jó ember, aki szerint nem szabad gyermeket vállalni, mert túlságosan nagy az ökoló­giai lábnyoma, hanem egy elmebeteg idióta. Az életet hirdetni emberséges, a halált, a pusztítást, a semmit támogatni embertelen. Az agresszív, lealacsonyodott, vulgarizálódott közbeszédnek van tehát egy mélyebb, tartalmi vonatkozása is. Meggyőződésem, hogy a halál hírnökei beszélnek csúnyán. A béke melletti kiállás, a világban zajló háborúk elutasítása, az öldöklés azonnali befejezésének követelése cifra káromkodásokkal tűzdelve is szebb, mint a legcizelláltabb okfejtés amellett, hogy valamelyik harcoló felet támogassuk fegyverrel, pénzzel, emberélettel.

Mára ott tartunk, hogy Manfred Weber kijelentheti Orván Viktor békemissziójáról, hogy az nem a békét szolgálta, hanem a háború meghosszabbítására tett kísérlet volt. Vagyis szerinte a békevágy a háború akarása, a háború támogatása pedig minden eszközzel maga a béke apoteózisa. Nem csupán kiforgatják, hanem el is lopják a szavainkat, és a jelentésüket az ellenkezőjébe fordítják. No, ez az igazi vulgarizálódás!

Ugyanez a helyzet a migráció kérdésével kapcsolatban is. Akik nem végezték el azt az alapvető nyelvpolitikai feladatot, hogy világos különbséget tegyenek menekült és határsértő között, azok hozták nyakunkra a késelő, tömegbe hajtó, lövöldöző emberek sokaságát. Minden áldozatért felelősség terheli őket, aki életét vesztette, vagy eztán válik a mesterségesen egymás mellé kényszerített kultúrák, életformák közötti feszültségből kifejlő erőszaknak. Nem az a jó ember, aki ide édesgeti a szülőföldjükön nem boldoguló szerencsétleneket, hanem az, aki otthonmaradásukat akarja segíteni. Nem tekinthető megmentett életnek az, amelyik a mentés következtében áldozatok sokaságával jár. A sátán nem kénköves bűzt árasztó rusnya szörnyként jelenik meg az embernek, és nem írja homlokára, hogy én vagyok a gonosz. Ellenkezőleg, mindenkinek a legáhítottabb vágyait megtestesítve jön el kísérteni, s ha valaki nincs felkészülve a védekezésre, azt könnyen elragadja. Ezt látjuk ma, amikor komoly hálózatok sok pénzzel megtámogatva serénykednek azon, hogy bármilyen kis vágya az embernek alapjoggá válhasson. Tort ül az aberráció, és meglapul, aki még használni szeretné a józan eszét. Ők, a hüledezők pedig a sokszínűség imádatát választhatják szétvert értékrendjük helyett, a szeretet kiüresített fogalma helyébe pedig a befogadás és elfogadás simulékony tartalmatlansága lép. Ha hagyjuk.

Magyarországon szerencsére sokan vagyunk olyanok, akik nem bírják ezt elviselni. 

Az alantas, életellenes, csúnya beszéd ellen pedig úgy vehetjük fel a harcot, ha tiszta, világos, egyszerű módon fogalmazzuk meg az élet elsőrendűsége melletti kiállásunkat minden helyzetben. Ez volt a konferencia legfontosabb következtetése. Mert ahogy Jézus mondja: a szív teljességéből szól a száj.

A szívünk viszont telve lehet gonoszsággal is, ha kiszorul belőle a szeretet. Tartsunk hát magunkban nagytakarítást.

 

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Krisztus beszállt a küzdelembe…

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

A magyarellenesség elnyerte jogos büntetését

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Szexuális ragadozók szabadlábon

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

A TUDATOS POLGÁR – Az autonóm ember mint hiánycikk

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.