idezojelek

A Magyar Rádió elfelejtett első ostroma

A tömeg ösztönös politikai logikája megkérdőjelezhetetlen.

Nyakas Szilárd avatarja
Nyakas Szilárd
Cikk kép: undefined
Fotó: Fortepan

Még ma sem köztudott, hogy a Magyar Rádió már 1956. október 23-a előtt is átélt egy ostromot. Az ország „Forum Romanum”-jának az 1954-es ostromát buzgón agyonhallgatták – évtizedekig.

Ezerkilencszázötvennégy nyarán a magyar labdarúgó-válogatott a svájci világbajnokság döntőjében vereséget szenvedett az akkori Német Szövetségi Köztársaság válogatottjától. Az NSZK akkor csupán Nyugat-Németországot jelentette. A magyar válogatott vereségét attól a nyugatnémet tizenegytől szenvedte el, melyet korábban, a csoportmérkőzések során egyszer már 8:3-ra legyőzött. A világ akkori legjobb labdarúgó-válogatottjának, a magyarnak e vereségével a történészek szerint egy nemzet született újjá és egy másik omlott össze. A második világháborús vereség sokkjából ocsúdó németek ekkor érezték először, hogy ismét erős nemzet az övék, még ha ketté is osztotta országukat a világrendszerekre szakadt nagyhatalmi politika. 

Az Aranycsapatnak ez a 3:2-es veresége négyéves veretlenségi sorozatának – amely 1950. május 14-től 1954. július 4-ig tartott – ez a vereség vetett véget. A wunder, a csoda, a nem várt győzelem élménye a reménytelenség állapotából az önmagukba vetett hit állapotába lendítette a németeket. 

Komoly elemzők szerint az NSZK-t ez lendítette tovább a gazdasági fejlődés útján.

Nekünk, magyaroknak a németekhez hasonló világháborús vereséget követően, ráadásul a kommunizmus legsötétebb éveiben a világ „legyőzése” a futballpályán olyan sikert jelentett volna, melyre az egész ország, sőt a határokon átívelő egész nemzet várva várt. Adva volt a világszerte csodált Aranycsapatunk. Ennek a veretlensége négy éven át tartotta a lelket a mind rosszabb életkörülmények közé kerülő tömegekben. Aranycsapatunk zsinórban harmincegy mérkőzést nyert. Puskásék az 1952-es helsinki olim­pián aranyérmet szereztek. Egy évvel később a Wembley-ben verték meg 6:3-ra a hazai pályán kilencven éve veretlen angolokat, majd a visszavágón a Népstadionban 7:1-re lépték le őket. Végül a svájci világbajnokságon Brazília és az első világbajnok, Uruguay egyaránt 4:2-es legyőzésével meneteltek tovább a döntőig.

A nem várt vereség sokkja mindent felülírt. Nem volt, ami enyhítse a Rákosi kommunista rezsimje okozta társadalmi-gazdasági bajokat. Az elkeseredett tömeg a kormányzatot okolta a csapat vereségéért. 

Ha e tömeg sportszakmai logikája megkérdőjelezhető is, ösztönös politikai logikája megkérdőjelezhetetlen. Magyarországon – miként a „szocialista tábor” más országaiban – az államszocialista politikai hatalom minden területen igyekezett érvényesítette egyeduralmát, így a sport területén is. A végletekig elkeseredett emberek csupán ennek az uralmi politikának a nyomvonalát követték, s követelték a „fejesek” felelősségre vonását.

A limitált tömegkommunikáció világában hangjukat hol is hallathatták volna hatásosabban, mint a társadalom „Forum Romanum”-jának, a rádió jelentette nyilvánosságnak a területén. A pesti Nagykörúton gyülekező emberek ezrei felborított villamoskocsikkal torlaszolták el az utat, majd a Bródy Sándor utca felé vették az irányt. Magyarázatul: televízió még nem lévén, a Magyar Rádió helyszíni közvetítései kovácsolták egységbe a nemzetet, s a csalódottság is a Magyar Rádió intézményét vette célba. Az 1954. július 4-e estéjén a Magyar Rádió elé vonulók az akkori politikai vezetést hibáztatták a vereségért. A csapat összeállításába való beavatkozással vádolták őket, hiszen ebben látták a vereség okát, s ennek kívántak hangot adni.

Az épületet az Államvédelmi Hatóság katonái zárt kapuk mögött őrizték. Nem sikerült kiderítenem, hogy a hetven évvel ezelőtti spontán tüntetés során lőttek-e a rádiónál. 

Egy biztos: az 1954-es tüntetők sorra beverték a Bródy Sándor utcai épület ablakait. Az erre az utcára néző kottatár abla­kain át Molotov-koktélokkal támadtak. 

A tár kottaanyagának egy részét a benzinespalackok lángra is lobbantották. Bár az 1954-es rádiós tüzet viszonylag hamar, a társadalmi tűzgócot csak a harmadik napra sikerült elfojtani, a parázs tovább izzott. Izzott, majd lángot vetett, amelyet két évre rá, 1956. október 23-án már vérrel sem lehetett elfojtani.

A szerző nyugalmazott rádiós újságíró

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Háborús német, békés amerikai

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Hatszáz napnyi gyötrelem

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

A boldog, elégedett Nyugat

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.