A limitált tömegkommunikáció világában hangjukat hol is hallathatták volna hatásosabban, mint a társadalom „Forum Romanum”-jának, a rádió jelentette nyilvánosságnak a területén. A pesti Nagykörúton gyülekező emberek ezrei felborított villamoskocsikkal torlaszolták el az utat, majd a Bródy Sándor utca felé vették az irányt. Magyarázatul: televízió még nem lévén, a Magyar Rádió helyszíni közvetítései kovácsolták egységbe a nemzetet, s a csalódottság is a Magyar Rádió intézményét vette célba. Az 1954. július 4-e estéjén a Magyar Rádió elé vonulók az akkori politikai vezetést hibáztatták a vereségért. A csapat összeállításába való beavatkozással vádolták őket, hiszen ebben látták a vereség okát, s ennek kívántak hangot adni.
Az épületet az Államvédelmi Hatóság katonái zárt kapuk mögött őrizték. Nem sikerült kiderítenem, hogy a hetven évvel ezelőtti spontán tüntetés során lőttek-e a rádiónál.
Egy biztos: az 1954-es tüntetők sorra beverték a Bródy Sándor utcai épület ablakait. Az erre az utcára néző kottatár ablakain át Molotov-koktélokkal támadtak.
A tár kottaanyagának egy részét a benzinespalackok lángra is lobbantották. Bár az 1954-es rádiós tüzet viszonylag hamar, a társadalmi tűzgócot csak a harmadik napra sikerült elfojtani, a parázs tovább izzott. Izzott, majd lángot vetett, amelyet két évre rá, 1956. október 23-án már vérrel sem lehetett elfojtani.
A szerző nyugalmazott rádiós újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!