Ha jól számolom, ennek minimum öt éve.
Azóta megy a jogászkodásba oltott szerencsétlenkedés, merthogy tagállami döntés szükségeltetik, de végül majd közös uniós döntés is. Na ehhez képest a szovjet típusú bürokrácia maga volt a gördülékenység. És addig is, míg valaha véget ér a vajúdás és megszületik a kisegér, van miért izgulnunk.
Mert ha például úgy döntenének a nagyokosok, hogy na jó, akkor álljon vissza a régi rend, akkor csöbörből vödörbe. Mert akkor nem csak az lenne, mint most, hogy iszonyatos káromkodások közepette botorkálok ki a veteményesből a vaksötétben délután ötkor, miközben a nem létező éghajlatváltozásnak köszönhetően éppen húsz fok van, de még a nyáresti örömök is kurtábbak lennének.
Reményt ad ugyanakkor, hogy az európai polgárok elsöprő többsége az évi kétszeri macera ellen szavazna és a nyári időszámítást preferálja. Az országonkénti arányokat tükröző lista végén a görögök kullognak, de ezt megértem. Ha egész nap Santorinin kellene üldögélnem, engem sem érdekelne, hogy hány óra van. Legalább annyira nem, mint amennyire az unió vezetőit az, hogy az emberek mire szavaznak és miből van elegük.
És még olyan is van, hogy aki időt nyer, életet nyer. Elképzelhető például, hogy hamarosan akár ötven perc múltán is sikeresen lehet újraéleszteni az emberi agyat. Méghozzá úgy, hogy az életfenntartó rendszerbe bevonják a májat is, mivel kiderült, hogy ez a méregtelenítő, fehérjetermelő, vércukorszint-stabilizáló csodaszerv döntő szerepet játszik a szívmegállás utáni újraélesztésben és az agy védelmében. Legalábbis kínai tudósok erre a következtetésre jutottak tizenhét tibeti törpesertéssel végzett kísérletük során.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!