Először is rögzítsünk egy nem elhanyagolható tényt: Magyarország ma a legbiztonságosabb hely Európában – a zsidóság számára is –, a magyar jobboldal pedig Izrael legszorosabb szövetségese a kontinensen. Itt ismeretlen ugyanis a tömeges migráció tüzelte anticionizmus, mert megvédjük határainkat. Itt nem égetnek az egyetemeken izraeli – és magyar – zászlókat, mert nem engedjük be a woke-ot az egyetemekre – és mert Magyarország minden nemzetközi fórumon kiáll Izrael mellett, szemben sajnos az úgynevezett fejlett világ számos országával.
Egy apró kitérőt persze tegyünk azért a tengerentúlra: észrevették már, hogy amióta Donald Trump távozott hivatalából, egyik válság követi a másikat a nagyvilágban? Ennek megvan az oka. Azok ugyanis, akik békétlenséget akarnak, kihasználják a gyengeséget. Trump azonban erős vezető, a „peace through strength”, azaz „békéhez erő kell” megtestesítője, és joggal vélelmezhető, hogy a tavaly október 7-i brutális terrortámadás – ahogy Ukrajna Oroszország általi lerohanása – sem következett volna be, ha ő van hatalmon. Egy világhatalom erős emberével ugyanis nem sokan mernek packázni: Putyin sem indított háborút 2017 és 2020 között, sőt Trump volt az, aki tető alá hozta az Ábrahám-megállapodásokat, amelyek a legjobb esélyt kínálták a közel-keleti békére. A Hamász vérengzésének éppen az volt a célja – immáron egy gyenge fehér házi adminisztráció idején –, hogy aláaknázza mindezt.
De ami talán ennél is lényegesebb, az nemcsak Izraelre, az USA-ra vagy Magyarországra igaz, hanem az egész Nyugatra: két irdatlan erő harcol ugyanis civilizációnk lelkéért. Az egyik az életet, a másik a rombolást képviseli.
Az egyik oldalon az Isten, a haza és a család zászlaja alatt sorakozó sokaság áll. Mi vagyunk azok, akik megértik mélyen gyökerező hitünk és etikánk döntő fontosságát. Úgy tekintünk a nemzetre, mint elődeink sok évszázados kemény munkájának hagyatékára, és önmagunkra, mint a gyermekeink jövőjének őrzőire. És mivel a gyökereink a történelemhez kötődnek, de itt és most kell helytállnunk, nincs más választásunk, mint elfogadni a valóságot olyannak, amilyen. Ezért szükségképpen realisták vagyunk. Mi vagyunk a józan ész.