Ráadásul az az évi európai parlamenti választási kampány során az addig legitim nemzetpolitikai szempontok alapján hezitáló Fidesz is letette a voksát az ügy mellett, így 2004 szeptemberére összegyűlt a szükséges mennyiségű aláírás. A kétigenes – a magyar állampolgárság ügye mellett a kórházak magánosításának meggátlását célzó kérdést is napirendre helyező – népszavazást 2004. december 5-ére tűzték ki.
És ekkor példátlan, addig elképzelhetetlen módon a Gyurcsány Ferenc vezette kommunista-liberális kormány ziháló gyűlölettel támadt rá a magyarokra, a legócskább, legprimitívebb szociális demagógiával a csonkaországi ellátórendszeren élősködni akaró ellenségként gyalázva idegen uralom alá kényszerített testvéreinket.
Történelmi tényként kell rögzíteni, hogy a harmadik világ velünk ellenséges tömegei előtt amúgy demonstratívan kapukat tárni akaró Gyurcsányékról örökre lemoshatatlan a bűnszövetségben, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett nemzetárulás vétke.
Ugyanakkor pusztító gonoszságuknak nem várt nemzetpolitikai hozadéka is lett, láthatóvá és eltagadhatatlanná vált ugyanis a nyilvánvaló törésvonal a magyar nemzet és annak magyar nyelven gyűlölködő ellenségei között. A 2004-es Máérten kiderült, hogy ki melyik oldalon áll. A tanácskozás ugyanis a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége hajthatatlan elutasító magatartása miatt zárónyilatkozat elfogadása nélkül ért véget, mert a két, akkori magyarellenes kormánypárt élesen szembefordult a Máért összes többi csonkaországi és Kárpát-medencei résztvevőjének magyar érdekű akaratával, és nem voltak hajlandók aláírni a szöveget, amely arra kérte a csonkahoni választópolgárokat, hogy december 5-én szavazzanak igennel.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!