Ráadásul az az évi európai parlamenti választási kampány során az addig legitim nemzetpolitikai szempontok alapján hezitáló Fidesz is letette a voksát az ügy mellett, így 2004 szeptemberére összegyűlt a szükséges mennyiségű aláírás. A kétigenes – a magyar állampolgárság ügye mellett a kórházak magánosításának meggátlását célzó kérdést is napirendre helyező – népszavazást 2004. december 5-ére tűzték ki.

És ekkor példátlan, addig elképzelhetetlen módon a Gyurcsány Ferenc vezette kommunista-liberális kormány ziháló gyűlölettel támadt rá a magyarokra, a legócskább, legprimitívebb szociális demagógiával a csonkaországi ellátórendszeren élősködni akaró ellenségként gyalázva idegen uralom alá kényszerített testvéreinket. 

Ugyanakkor pusztító gonoszságuknak nem várt nemzetpolitikai hozadéka is lett, láthatóvá és eltagadhatatlanná vált ugyanis a nyilvánvaló törésvonal a magyar nemzet és annak magyar nyelven gyűlölködő ellenségei között. A ­2004-es Máérten kiderült, hogy ki melyik oldalon áll. A tanácskozás ugyanis a Magyar Szocia­lista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége hajthatatlan elutasító magatartása miatt zárónyilatkozat elfogadása nélkül ért véget, mert a két, akkori magyarellenes kormánypárt élesen szembefordult a ­Máért összes többi csonkaországi és Kárpát-medencei résztvevőjének magyar érdekű akaratával, és nem voltak hajlandók aláírni a szöveget, amely arra kérte a csonkahoni választópolgárokat, hogy december 5-én szavazzanak igennel.

Sőt, az SZDSZ egyik legsötétebb magyargyűlölője, a civilben egykor két hírhedt ex-ÁVH-s tiszttel, Bárd Károllyal és Bauer Miklóssal közös ügyvédi irodát működtető Eörsi Mátyás odáig ment az arcátlanságban, hogy XIX. századi megoldásnak hazudta a többes állampolgárság intézményét, hozzátéve, hogy egyébként az Európai Unióban mindenki kettős állampolgár. Ami persze párját ritkító ostobaság, hiszen az EU nem állam, állampolgárai nem a brüsszeli birodalomnak, hanem annak tagállamainak vannak. Mindenesetre ez az arrogáns cinizmus nagyon jellemző volt a megátalkodott magyarellenes táborra.
Pedig az akkori köztársasági elnök, Mádl Ferenc, érzékelve a történelmi helyzet drámaiságát, belpolitikai viták esetében szokatlan módon, ugyanakkor a nemzet egységének megtestesítésére vonatkozó közjogi feladatának messzemenően eleget téve maga is állást foglalt a tanácskozást megnyitó beszédében.

Másképpen fogalmazva, az elszakított országrészek magyarjainak visszaadandó magyar állampolgárság ügye nemzeti egységet teremtett, hiszen ebben a kérdésben ideológiákon, világnézeteken felülemelkedve minden magyar politikai párt és civil szervezet az egyetlen erkölcsileg helyes álláspontot képviselte az akkor még létező Magyar Igazság és Élet Pártjától a Fideszen át a Thürmer Gyula-féle Munkáspártig, az akkor még a véresszájú magyar nacionalizmussal amúgy legkevésbé sem vádolható Markó Béla vezette Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől a hasonlóan nem törhetetlen karakánságáról ismert Bugár Béla fémjelezte felvidéki Magyar Koalíció Pártjáig.

Megszületett tehát a nemzeti egység egy stratégiai jelentőségű nemzetpolitikai sorskérdésben és egyértelművé vált, hogy azok, akik ezzel bármilyen gonosz megfontolásból vagy épp meggondolatlanságból szembehelyezkednek, önként kinyilvánítják visszavonhatatlan kilépésüket a magyar nemzetből.

A húsz évvel ezelőtti szemfelnyitó ­Máérten tehát a magyarellenes tábor elszigetelődött, és bár nem így tervezték, a belőlük áradó megmagyarázhatatlan, hátborzongató magyargyűlölet mozgásba hozta a nemzet közösségi immunrendszerét. Ennek köszönhetően a nemzetellenes erők zsugorodásnak, porladásnak indultak, és bár 2006 áprilisában még durva és bárdolatlan választási csalással (hazudtak reggel, délben meg este, ahogy maga Gyurcsány mondta zárt körűnek szánt őszödi beszédében) parlamenti többséget szereztek, a 2006 őszén szemkilövetésben, lovasrohamban, karhatalmista terrorban kicsúcsosodott magyargyűlölet megállíthatatlanul bukásra ítéltetett. 

Több más tényező mellett ez volt az egyik legfőbb oka annak, hogy 2010-ben, majd azóta is minden választáson a magyarság újra és újra megbüntette és megbünteti a nemzetellenes-globalista politikai erőket, próbálkozzanak azok bármilyen új álarcban visszasunnyogni a hatalomba.