A hazai baloldali vizeken szintén dúl az antiracionalizmus, az ész trónfosztása. De azért van fejlődés – visszafelé! Mostanra a Tisza Párt viszi a prímet, amelynek fővárosi képviselői két éve már távozott vezetőket akarnak leváltani posztjukról. Az ötmillió forintos havi fizetéssel kibélelt európai parlamenti képviselőik pedig a székek kényelmetlenségére s hátfájásra panaszkodnak. Ami persze nem gátolja meg őket abban, hogy akkurátusan mindenben a magyar érdekek ellen szavazzanak.

Ők már nem patkányoznak, mint az MSZP, nem mondják azt, hogy a konzervatív szavazók olyanok, mint a sötétben tartott, trágyával etetett gombák, miként a Tisza-vezér messiás elődje, Márki-Zay Péter tette. 

Majd a nagyzási hóbortban szenvedő Magyar Péter úgy fejezte be beszédnek hívott üvöltözését, ellentmondást nem tűrő operettdiktátori tónusban: „Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

Hogy mi értelme van a választók állandó gyanúsításának, alpári szidalmazásának, miközben az intellektuális színvonaluk állandóan esik? Csak annyi, hogy a baloldal soha nem próbál megnyerőnek mutatkozni, helyette inkább el akarja rettenteni az embereket attól, hogy a jobboldalra szavazzanak. Eközben viszont mazochistáknak nézik a szavazópolgárokat, akik kimondottan imádják, ha pocskondiázzák, sértegetik, fenyegetik őket. Bejöhet ez? Tévedésükre szabad választások formájában szokták a tömegek emlékeztetni őket.