Az elmúlt héten Földi László hírszerzőszemmel elemezte, hogy miért abszurd Ursula von der Leyen legújabb ötlete egy egységes uniós hírszerző szerv létrehozására. Számomra rögtön adódik egy második kérdés. Vajon az Európai Bizottság elnökének miért nem az jutott az eszébe, hogy egy egységes európai elhárító szolgálatot kellene létrehoznia? Most tekintsünk el attól, hogy ez a szervezet is egy újabb szög lenne a független államokra épülő unió koporsójában, ezért ellentétes az alapvető biztonsági érdekeinkkel. Ám ha eljátszunk a gondolattal, hogy mivel is kellene foglalkoznia az elképzelt európai elhárításnak, akkor érdekes eredményre juthatunk. Nézzük meg, hogy milyen irányokba dolgozna ez a titkosszolgálat.
Kémelhárítás: minden védelmi jellegű szolgálat egyik kiemelt feladata. Márpedig az uniós szervezetek, a képviselők, a tanácsadók soraiban az eddig tapasztaltak szerint bőven lenne munka. Hiszen
az elhárítás miként is viszonyulhatna ahhoz, hogy a képviselők jelentős része egy idegen állam milliárdosának kifizetési listáján szerepel? A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ezt az üzletembert úgy fogadják Brüsszelben, mintha egy állam megválasztott vezetője lenne.
Márpedig Soros György nem elnök, nem miniszterelnök, csak egy milliárdos, akinek az a furcsa hobbija, hogy hálózatokat épít. Mégpedig olyan struktúrákat, amelyeken keresztül szuverén államok politikájába avatkozik be, üzleti érdekei szerint befolyásolja azt. Tipikus kémelhárítási feladat.
Képzeljük el, mi történne, ha egy másik világhatalom üzletembere vetemedne ilyen szervezet felépítésére, befolyásoló ügynökök mozgatására Brüsszelben, ennyire nyíltan. Minapi hír szerint az amerikai elhárítás, az FBI letartóztatott egy CIA-tisztet, aki Iránnak adott át érzékeny információkat Izrael támadási terveiről. A tiszt ellen pár napon belül már vádat is emeltek. Az európai elhárítás, látva az uniós bürokrácia lassan őrlő malmait, aligha lenne képes ilyen gyors fellépésre. Főleg, ha kiderülne, hogy a kém történetesen muszlim vallású.
Terrorelhárítás: hát, itt lenne munka bőven, ha csak az elmúlt évek radikális iszlamista indíttatású támadásait nézzük. Ám rögtön akadna egy kis bökkenő.
Az elhárítás kénytelen lenne jelezni, hogy az ellenőrzés nélküli illegális migráció a terrorizmus melegágya. Ennek a megállítása a bevándorlók szigorú ellenőrzése nélkül nem valósulhat meg. Vagy, ha a külföldről fizetett és nem ellenőrzött imámok tevékenységét szigorú ellenőrzés alá szeretné vonni. Erre az unió vezetői a vallásszabadságra, a migránsok emberi jogaira, személyes adataik védelmére hivatkoznának.
Amit aztán jó erősen megtámogatnának a civilnek mondott jogvédő szervezetek. Az Európai Bíróság pedig hosszú évekig tanakodna a problémán, miközben a terrortámadások folytatódnának.
Politikai szélsőséges megnyilvánulások, alkotmányvédelem: na, itt aztán dolgozhatna az európai elhárítás. Leginkább a nemzeti konzervatív, radikálisnak kikiáltott pártok és vezetőik ellen. Németországban az Alternatíva Németországért (AfD) hiába ért el átütő sikert a tartományi választásokon, a német parlamentben éppen most akarják betiltani a pártot. Miközben folyamatos titkosszolgálati megfigyelés alatt állnak. Ezen a példán felbuzdulva dolgozhatna uniós szinten az európai elhárítás.
De mi lenne eközben a szélsőbaloldali radikalizmussal? Az antifaaktivisták ólmosbottal, kalapáccsal vadásznak európai nagyvárosokban általuk nácinak vélt békés járókelőkre. A célpont kiválasztásánál elég indok egy bomberdzseki vagy egy terepszínű nadrág, hátizsák. Láttuk ezt Budapesten! A nemzetközi verőbrigád egyik olasz aktivistája pedig már uniós mentelmi jog mögé bújva szidhatja az Európai Parlamentben az ellene jogszerűen eljáró magyar hatóságokat.
Az európai elhárítás is vakarhatná a fejét, hogy mit tegyen. Elvégre a gazdái, akik a fizetéséről, költségvetéséről döntenek, aligha örülnének az elhárítás aktív, eredményes munkájának.
Nemzetközi korrupció, szervezett bűnözés: egy biztos, nem unatkozna az elhárítás. Hiszen, ha egy Öböl menti ország vagy egy észak-afrikai királyság nem kevés pénzzel meg tudott vesztegetni uniós képviselőket, akkor ott nagy a baj. Komoly feladat lenne ennek a felszámolása. Főleg akkor, ha a tetten ért szereplők szemrebbenés nélkül ülhetnek továbbra is a képviselői padsorokban, mintha mi sem történt volna.
A gurulós bőröndökben húzgált, szállodai szobákban tárolt pénz lefoglalása csupán szerencsétlen félreértés. Hogy is lehetne másként, ha az unió első számú vezetője úgy köt üzletet eurómilliárdokért egy vakcinagyártó céggel, hogy azt néhány telefonos üzenettel ütik nyélbe. Amelyek aztán szőrén-szálán eltűnnek. Az már csak hab a tortán, hogy a férj az érintett óriáscég egyik leányvállalatánál kap jól fizető állást.
Így csinálják a profik, az amatőrök pedig bőröndökkel rohangálnak. Az európai elhárítás csak nézné, hogy mi folyik itt. Elvégre bizonyíték nincs semmire, rossz az, aki rosszra gondol.
Vagyis, az uniós szolgálat csak gondot okozna, problémát jelentene a brüsszeli vezetésnek. Akadályozná a normál ügymenetet. Esetleg úgy járna, mint a Frontex. A nevében európai határvédelmi szervezet észrevétlenül átalakult a migránsok zökkenőmentes bejutását menedzselő szervezetté. Ezért nem merül fel Ursula von der Leyen asszonyban az európai elhárítás felállításának a gondolata.
Ahogy persze a hírszerzési ötletét sem gondolta komolyan. Tegyük hozzá gyorsan, szerencsére. Az elhárítás és a hírszerzés egy ország szuverenitásának kiemelt fontosságú letéteményese. Önálló, a hazája iránt elkötelezett titkosszolgálati közösség nélkül aligha képzelhető el stabil, független biztonságpolitika. Mert ami ezen túl van, az már üzlet, a pénzért dolgozó zsoldosok világa. Amit pontosan ismer Von der Leyen.
A szerző biztonságpolitikai szakértő
