A múlt héten egy fénykép árasztotta el a közösségi médiát, amin egy idős úr, Stefan Niehoff áll kockás ingben, riadt szemekkel, egy Down-kóros kislányt magához ölelve. A 64 éves bajor férfi, aki fogyatékos gyermekét neveli, a német gondolatrendőrség legutóbbi áldozata. A bűne, hogy „schwachkopfnak”, tehát gyengeelméjűnek nevezte Robert Habeck német zöldpárti minisztert egy internetes bejegyzésében.
Ahelyett, hogy ezért Pulitzer-díjat kapott volna, a radikális baloldali politikus maga hagyta jóvá az ügyészségnél, hogy eljárást indítsanak az önérzetébe gázoló idős úr ellen gyűlöletbeszédért, bármi legyen is az.
Hát igen, Németországban több mint 4700 antiszemita incidenst regisztráltak 2023-ban, valahol el kell kezdeni a gyűlölet elleni harcot. Nem biztos, hogy ennek legjobb módja egy fogyatékos gyermekét nevelő nyugdíjas német állampolgár meghurcolása, de az ő letartóztatását legalább nem követik zavargások a berlini migránsgettókban.
A bajor úr története nem egyedülálló. Csak aznap még ötven más otthonban razziáztak német rendőrök. Ezt követően Nancy Faeser szociáldemokrata belügyminiszter büszkén jelentette, hogy „130 rendőri intézkedés a zsidógyűlölet ellen napjainkban pontosan az a kemény intézkedés, amire szükségünk van. Amikor a rendőrség az ajtó előtt áll, minden elkövető számára világossá válik, hogy a gyűlöletbűnözésnek következményei vannak”. Kivéve persze, ha az ember bevándorló-hátterű, vagy ha iszlám kultúrából jött, vagy ha valamilyen szélsőbaloldali csoport tagja, akiket mobilizálni lehet a németországi nemzeti erők ellen. Vagy ha esetenként ezt a gyűlöletet épp a marxista kormánypolitikusok szítják velük kritikus polgáraik ellen.
