Lengyelországban Donald Tusk sem vesztegette az idejét. Miután rohamrendőrökkel bevette a közszolgálati televízió épületét, elkezdte bebörtönözni politikai ellenfeleit. Mariusz Kaminski és Maciej Wasik ellenzéki képviselők két évet kaptak, annak ellenére, hogy mentelmi joguk volt, és hogy kegyelmet kaptak az államfőtől. Michal Olszewski papot pedig korrupció gyanújával tartóztatták le, amiért a volt konzervatív kormánypárthoz közeli alapítvány pénzeit állítólag hűtlenül kezelte. Donald Tusknak nem okozott lelkiismereti válságot az sem, hogy úgy a lengyel legfelsőbb bíróság, mint az alkotmánybíróság elmarasztalták azért, amiért az ügyben kompetens ügyészség elnökét Andrzej Duda államfő jóváhagyása nélkül nevezte ki. Fülsiketítő a csend Brüsszelből.

 Nem állíthatjuk, hogy a fenti esetekben az elítéltek jogi értelemben mind ártatlanok voltak, hiszen migránstábor ajtajába rúgni tényleg súlyos vétség, sokkal nagyobb, mint illegálisan átlépni egy ország határát. A probléma az, hogy a nyugati országok börtöneiből gyilkosokat, nemi erőszakért elítélteket, drogkereskedőket engednek szabadon idő előtt, hogy a celláikat olyan emberekkel töltsék meg, akik szembeszálltak a szélsőbaloldali hegemóniával. Nemzeti és katonai emlékműveket gyaláznak meg iszlamista tüntetők, terrorszervezetek zászlait lengetik, és Iz­rael vagy Európa elpusztítására buzdítanak teljesen büntetlenül, míg papok, újságírók vagy kamionsofőrök töltik hosszú büntetésüket börtönökben. Abortuszklinikák előtt csendben imádkozó keresztényeket tartóztatnak le, közösségi médiában az LMBTQ-ideológia ellen felszólalók veszítik el állásukat vagy szabadságukat. Ők politikai foglyok, a szélsőbaloldali hatalomrendszernek ellentmondó hitük, véleményük miatt kerültek fogságba.

Hazánkban pedig annak esélye, hogy Manfred Weber magyar hangja majd a témában kritikusan hallatja a szavát, jelentősen csökkent, amióta a Tisza forrása a máramarosi havasokból Brüsszelbe helyeződött át. Nyugaton sajnos kialakult egy paralel jogrendszer, amely radikális baloldali jogértelmezésével hiúsítja meg a népakaratot. Tudja Soros György is, miért érdemes dollármilliókat befektetni a progresszív bírók és ügyészek kampányába. Mindegy, hogy kire szavaznak választók milliói, az ilyenekkel el lehet végeztetni a piszkos munkát, és megakadályozni a nemzeti konzervatív erők választási sikerét vagy társadalmi érvényesülését.

A jó hír mindebben, hogy nyilván maradtak még emberek az elpuhult nyugati társadalmakban is, akik hajlandók személyes áldozatot hozni a lelkiismeretük és meggyőződésük mentén. És ha azt hisszük, hogy nekünk, magyaroknak nehéz dolgunk van a brüsszeliták össztüzében, a hazai nemzetgyűlölő ellenzék áskálódásai között, akkor gondolkodjunk csak el egy kicsit újra. Éljük magunkat annak a tizenhárom éves kislánynak a helyébe, akinek meg kellett tapasztalnia, hogy másodosztályú állampolgára saját hazájának, és büntetett előéletűként kell majd leélnie hátralévő éveit, amiért fellázadt országa kiárusítása ellen. Amikor azt sérelmezzük, hogy mi, magyarok állandóan az árral szemben úszunk, gondoljunk csak rá és sok száz nyugati kiszolgáltatott sorstársára, és kezdjük jobban értékelni azt, amink van.

A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője