A minap engedték ki a börtönből Steve Bannon amerikai publicistát, Donald Trump egyik népszerű támogatóját és stratégiai tanácsadóját. Négy hónapot kapott, amiért megtagadta a részvételt az amerikai kongresszus Trump-ellenes boszorkányperében. Emellett félmillió dolláros perköltséget varrtak a nyakába, és New Yorkban egy újabb per várja állítólagos sikkasztásért. Ha valaki hisz a tündérmesékben, az biztosan elhiszi, hogy itt politikai érdekektől mentes döntések születtek, de mi, felnőttek pontosan tudjuk, hogy Bannon esetében politikai koncepciós perrel van dolgunk, amin keresztül Donald Trumpon akartak ütni egyet.
Kanadában a kamionos blokád szervezői, Christopher Lysak és Jerry Morin 723 napot töltöttek fogságban, abból 74 napot a legveszélyesebb bűnözőknek szánt magánzárkában, amiért szembeszálltak Justin Trudeau szélsőbaloldali miniszterelnök katasztrofális gazdasági és szociális politikájával. Letartóztattak sok más tüntetőt is, sőt már azért is büntetés járt, ha valaki dudálással fejezte ki támogatását a kamionosoknak vagy élelmet vitt nekik. Mindeközben a kanadai parlament házelnöke meghívta a 98 éves ukrán Jaroszlav Hunkát a parlamentbe, aki a Waffen-SS 14 Galizien hadosztály „hőse” volt.
A tömeggyilkos vastapsot kapott a kanadai honatyáktól, míg kint az utcákon a polgárokat gumibotozta a rendőrség.
De nem kell átszelnünk az óceánt, ha politikai bebörtönzötteket keresünk. Az Egyesült Királyság néhány évtizeden belül egy marxista–iszlamista társadalommá alakította át önmagát, ahol szabad a hajtóvadászat a radikális baloldal társadalmi kísérleteit bírálók ellen. A nyári bevándorlásellenes tüntetések során több mint ezer embert tartóztattak le, többjükre hosszú börtönbüntetést szabtak ki. Egyikük, egy tizenhárom éves lány tizenkét hónapos rehabilitációs ítéletet kapott a bíróságtól, amiért belerúgott egy bevándorlóhotel ajtajába. Élete végéig büntetett előéletű lesz emiatt. Egy 61 éves férfi, Peter Lynch két év nyolc hónapot kapott, amiért „gyermekgyilkosoknak” nevezte a migránsokat egy tüntetésen. Nem bírta a fogságot, öngyilkosságot követett el, hátrahagyva három unokát. Tommy Robinson, az angol jobboldal vezéralakja pedig most kapott tizennyolc hónapot a bíróság megsértéséért, amiért levetített egy filmet, amiben állítólag ismételten igaztalan dolgokat állít egy szíriai migráns ellen.
Lengyelországban Donald Tusk sem vesztegette az idejét. Miután rohamrendőrökkel bevette a közszolgálati televízió épületét, elkezdte bebörtönözni politikai ellenfeleit. Mariusz Kaminski és Maciej Wasik ellenzéki képviselők két évet kaptak, annak ellenére, hogy mentelmi joguk volt, és hogy kegyelmet kaptak az államfőtől. Michal Olszewski papot pedig korrupció gyanújával tartóztatták le, amiért a volt konzervatív kormánypárthoz közeli alapítvány pénzeit állítólag hűtlenül kezelte. Donald Tusknak nem okozott lelkiismereti válságot az sem, hogy úgy a lengyel legfelsőbb bíróság, mint az alkotmánybíróság elmarasztalták azért, amiért az ügyben kompetens ügyészség elnökét Andrzej Duda államfő jóváhagyása nélkül nevezte ki. Fülsiketítő a csend Brüsszelből.
Több tucat hasonló példát lehetne felhozni, de a lényeg az, hogy a politikai ellenfelek bebörtönzése mára bekerült a baloldali kormányok eszköztárába.
Nem állíthatjuk, hogy a fenti esetekben az elítéltek jogi értelemben mind ártatlanok voltak, hiszen migránstábor ajtajába rúgni tényleg súlyos vétség, sokkal nagyobb, mint illegálisan átlépni egy ország határát. A probléma az, hogy a nyugati országok börtöneiből gyilkosokat, nemi erőszakért elítélteket, drogkereskedőket engednek szabadon idő előtt, hogy a celláikat olyan emberekkel töltsék meg, akik szembeszálltak a szélsőbaloldali hegemóniával. Nemzeti és katonai emlékműveket gyaláznak meg iszlamista tüntetők, terrorszervezetek zászlait lengetik, és Izrael vagy Európa elpusztítására buzdítanak teljesen büntetlenül, míg papok, újságírók vagy kamionsofőrök töltik hosszú büntetésüket börtönökben. Abortuszklinikák előtt csendben imádkozó keresztényeket tartóztatnak le, közösségi médiában az LMBTQ-ideológia ellen felszólalók veszítik el állásukat vagy szabadságukat. Ők politikai foglyok, a szélsőbaloldali hatalomrendszernek ellentmondó hitük, véleményük miatt kerültek fogságba.
Az Amnesty International persze hallgat, Brüsszel jogállamiság-inkvizítorai pedig szintén inkább Magyarország ócsárolásával vannak elfoglalva, ahelyett, hogy a lelkiismeretükért bebörtönzötteknek segítenének.
Hazánkban pedig annak esélye, hogy Manfred Weber magyar hangja majd a témában kritikusan hallatja a szavát, jelentősen csökkent, amióta a Tisza forrása a máramarosi havasokból Brüsszelbe helyeződött át. Nyugaton sajnos kialakult egy paralel jogrendszer, amely radikális baloldali jogértelmezésével hiúsítja meg a népakaratot. Tudja Soros György is, miért érdemes dollármilliókat befektetni a progresszív bírók és ügyészek kampányába. Mindegy, hogy kire szavaznak választók milliói, az ilyenekkel el lehet végeztetni a piszkos munkát, és megakadályozni a nemzeti konzervatív erők választási sikerét vagy társadalmi érvényesülését.
A jó hír mindebben, hogy nyilván maradtak még emberek az elpuhult nyugati társadalmakban is, akik hajlandók személyes áldozatot hozni a lelkiismeretük és meggyőződésük mentén. És ha azt hisszük, hogy nekünk, magyaroknak nehéz dolgunk van a brüsszeliták össztüzében, a hazai nemzetgyűlölő ellenzék áskálódásai között, akkor gondolkodjunk csak el egy kicsit újra. Éljük magunkat annak a tizenhárom éves kislánynak a helyébe, akinek meg kellett tapasztalnia, hogy másodosztályú állampolgára saját hazájának, és büntetett előéletűként kell majd leélnie hátralévő éveit, amiért fellázadt országa kiárusítása ellen. Amikor azt sérelmezzük, hogy mi, magyarok állandóan az árral szemben úszunk, gondoljunk csak rá és sok száz nyugati kiszolgáltatott sorstársára, és kezdjük jobban értékelni azt, amink van.
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
