A lényeg ismét a lényeg: tavaly több mint 13 milliárd eurós beruházási rekordot mutatott fel Magyarország, amivel a 2022-es 6,5 milliárd eurós csúcs dőlt meg. Eközben a globális adatok a beruházási kedv visszaesését mutatták. Minden évben természetesen nem lehet feljutni a csúcsra, de az a jó hír az eddig rendelkezésre álló 2024-es adatokról, hogy a kedvező tendencia tartós.
Arra keressük a választ, hogy miért is fontos a külföldi működő tőke, vagyis az FDI érkezése, és Magyarország hol tart a régiós versenyben. Röviden azért fontos, hogy folyamatosan érkezzenek a befektetések, mert azok devizában „jönnek”, továbbá a beruházások erősen kihatnak a munkaerőpiacra, tavaly például 19 ezer új munkahely létrejöttét köszönhetjük ennek. Nem is beszélve a korszerű technológiáról, a későbbiekben pedig a magyarországi ipari termelés várható felfutásáról. Egyébiránt
a külföldi működő tőke hagyományosan a nyugati piacra termelő feldolgozóipari üzemek formájában jelenik meg hazánkban, hiszen Magyarország versenyképessége a viszonylag olcsó munkaerőnek és a nyugat-európai piacok és fogyasztók közelségének köszönhető.
Önmagában a kínai CATL vagy a német BMW rekordberuházása képes pozitív értelemben „megbolondítani” az éves gazdasági teljesítményt, vagyis a GDP-t. Közismert, hogy hazánk hosszú időn keresztül a német tőke „kegyeltje” volt, mára viszont annyiban változott meg a helyzet, hogy
a kínai működő tőke kiemelt színhelye lett Magyarország – elsősorban az elektromos autók, illetve az akkumulátoraik gyártásához kapcsolódó fejlesztések révén. Csakúgy, mint anno a németek esetében, mikor is az Audi vagy éppen a Mercedes óriásberuházásai magukkal vonzották a közepes méretű, Lajtán túli cégeket, a már említett CATL-t az ágazat számos további szereplője követte Magyarországra.
Többi között az Eve Energy és a Sunwoda mellett több beszállító is az országban létesít üzemet. Idetartozik, hogy a globális piacvezető kínai BYD Szegeden épülő elektromosautó-gyára a CATL debreceni akkumulátorgyár-beruházásánál is nagyobb méretű.
Bár gyakran vádolják a magyar kormányt azzal, hogy túlságosan kelet felé orientálódik, valójában a Magyarországon meglévő németországi és más nyugat-európai befektetők sem álltak le a beruházásokkal.
S azt is meg kell említeni, hogy a magyar export, azaz a hazánkban gyártott alaptermékek mintegy nyolcvan százaléka Nyugat-Európában talál vevőre. Amúgy, bármennyire is kárhoztatják, a keleti nyitás nem pusztán opció volt a kormány számára, hanem „létkérdés” is.
Emlékezzünk csak! Hazánk a 2008–2009-es világgazdasági válság idején a csőd szélére került, az Európai Unió déli tagállamainak adósságkrízisét pedig az egész kontinens nyögte. A válság idején „jött fel” Kína, mármint ami a csökkenő nyugati kereslet és finanszírozás lehetőségét jelentette. Időbe telt azonban, míg Kína ténylegesen potenciált fedezett fel a közép-európai térségben, pontosabban: nálunk.
Kína mellett Dél-Korea is egyre nagyobb szerepet játszik a tőkebefektetések területén, ugyanakkor Németország továbbra is a legnagyobb külső működőtőke-befektetők közé tartozik hazánkban, valamint a német cégek a legnagyobb munkaadók.
Miközben az említett export, valamint a kereskedelmi partnerség terén a keleti nyitásnak még van hová fejlődnie, addig a befektetések terén 2020 óta megváltozott a világ. A számok nyelvén ez így néz ki: nagyjából húsz-huszonöt százalékra nőtt az ázsiai működő tőke nagysága hazánkban a 2014-es hét százalékról. És az azóta bejelentett további akkumulátoripari beruházások tükrében ez az arány a következő években is emelkedni fog. Érdekesség, hogy a kínai tőke mellett a dél-koreai is előnyben részesített bennünket: Németország után mi vagyunk a másodikok a kontinensen számukra.
Közben az európai befektetések értéke a korábbi kilencven százalékról nyolcvan százalékra mérséklődött. De még utóbbi arány is jelzi, hogy hazánkat nem „szállták meg” a kínaiak vagy a koreaiak. Ugyanakkor színesebb a kép a tőkebefektetések terén, mint az említett három ország alapján gondolnánk.
Az amerikaiak, a franciák, az olaszok, a svájciak, a hollandok is jelentős tőkebefektetők voltak a rendszerváltoztatás óta eltelt évtizedekben. Olyannyira, hogy a csehek mellett mi, magyarok voltunk azok, akik folyamatosan képesek voltak a befektetéseket „becsalogatni”.
A munkabérek, a szakképzett munkaerő, Magyarország földrajzi elhelyezkedése és az infrastruktúra azok a tényezők, amelyekért bennünket választottak és választanak ma is a befektetők.
Miközben azonban a tőkevonzás terén tényleg jók vagyunk, arra kell törekedni, hogy az FDI a magasabb hozzáadott értékű szektorokban is megjelenjen. Igazából az dicsérné a magyar kormány hosszú távú stratégiai gondolkodását.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
